DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 2., 3., a 4., a 7., 8. és a 10. ajánlási pontokról szeretném a frakció véleményét elmondani.
A 2. pontnál nagyon nagy örömmel nyugtázzuk, hogy a kormány észrevette, hogy a törvényességi felügyelet és az ellenőrzés között mind jogilag, mind a végrehajtás szempontjából van egy nüansznyi különbség, és az utolsó pillanatban ezt a törvényben elrendezte. Ehhez gratulálunk.
A 3. pontnál arról a módosításról van szó, amire a részletes vitában fel is hívtam a kormány figyelmét. Ha a rendkívül körültekintő és sokakkal egyeztetett törvényjavaslatukban például a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt ha már egyszer név szerint írják bele a törvénybe - amiről sokszor beszéltünk már a Ház falai között, hogy nem túl logikus tevékenység, hiszen ez bármikor változhat, amint látjuk, főleg a Belügyminisztériumot érintően, hogy melyik szerv melyik minisztérium alá tartozik, és egyáltalán hogy hívják, és hány napot vagy hány hónapot bír ki a tevékenysége, ez önöknél viszonylag gyakran változhat, ezért nem túl jó szakmailag beleírni név szerint -, de ha már beleírják, akkor legalább úgy írják bele, ahogy azt a hivatalt hívják, és amelyik egyébként létezik a Magyar Köztársaság területén, hiszen “Bevándorlási Hivatal” ma sincs. Örömmel nyugtáztuk, hogy ezt beismerték, és átírják a törvényben.
Ezzel csak az az egy baj van, tisztelt államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim - nagyon sajnálom, hogy Navracsics Tibor, a rendkívül magas színvonalú jogalkotásért felelős miniszter éppen most sincs az ülésteremben, de főnöke, a miniszterelnök úr itt van (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) -, az a baj ezekkel, hogy ezek nemcsak egy-egy szóról szólnak, tisztelt képviselőtársaim, hanem arról szól… (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mesterházy Attila.)
Mesterházy Attila egyelőre még nem miniszterelnök, és nem is felel a jogalkotásért (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.), de már dolgozunk rajta keményen, képviselőtársaim. Úgyhogy nyugodjanak meg, már csak hónapok, maximum évek kérdése, főleg ha önök is ilyen segítőkészek ebben a munkában. (Zaj.)
Szóval, ezek nem csak szavakról szólnak, képviselőtársaim, az a helyzet, hogy amit mi itt a parlamentben elfogadunk törvényt - vagy leginkább önök -, azt utána minimum tízmillió embernek be kell tartania, és sok százezernek, sok tízezernek napi szinten dolgoznia kell vele, ezért az sem mindegy, hogy ezek a szavak hogyan vannak megfogalmazva.
A 4. ajánlási pontban már nem is merném kérni, hogy támogassák azt a módosító javaslatomat, ami semmi másról nem szól, mint amit a munka törvénykönyvének záróvitájában is emlegettem, hogy szerintünk nem tisztességes, és nem is alkotmányos az, hogy a rendvédelmi terület szakszervezeteit megkülönböztetik, és hogy számukra nem biztosítják legalább ugyanazokat a minimális jogokat, amiket a miniszterelnök az egyéb szakszervezetekkel való megállapodásában garantált a szakszervezetek számára. Ez a módosító javaslat semmi másról nem szól, mint hogy szövegszerűen átvezetné a hivatásosok tekintetében is azt a megállapodást, amit a miniszterelnök, illetve a kormány a szakszervezetekkel kötött.
A 7., 8. ajánlási pontban az előterjesztő kegyet gyakorol, és nem szünteti meg azonnal normatíve az összes szakszervezetet a rendvédelem területén, hiszen kiveszi azt a bekezdést, hogy a hivatásos állomány 10 százalékának tagságát birtokolnia kéne a tagságában a rendvédelmi szakszervezetnek ahhoz, hogy egyáltalán működhessen.
Szerény tudásom szerint - de lehet, hogy majd az államtitkár úr kijavít - nincs ilyen szakszervezet per pillanat Magyarországon, hanem csak a következő ajánlási pontban azt rendezi el, hogy ugyanezekkel a kritériumokkal rendelkező szakszervezetek érvényesíthetik csak az időkedvezményt a munkájuk során. Tehát gyakorlatilag az időkedvezményt veszi el így, ahogy van, a szakszervezetektől, a létüket gyakorlatilag - nem is tudom - ilyen önképző kör szintjén megtarthatják.
És akkor elérkeztünk ahhoz a módosító javaslathoz, azt hiszem, szám szerint a 10-eshez, amit az előterjesztő nagy bölcsességgel benyújtott, amiről a munka törvénykönyvének záróvitájában a miniszterelnök úrtól kértem személy szerint garanciát, amit itt ugyan szóban nem tett meg. Amint láttam, az igazságügyért felelős miniszterével tanácskozott hirtelen, hogy miről beszélünk egyáltalán. Arról beszéltünk, hogy a munka törvénykönyvében nem volt elég átvezetni azokat a szabályokat, amiben megegyeztek a szakszervezetekkel, hiszen mind a Hszt.-ben, mind a Hjt.-ben ezzel ellentétes és már január 1-től hatályba lépő rendelkezések voltak. Ezen módosító javaslattal a kormány, úgy tűnik, hogy ezen részét a megállapodásnak betartja, és az utolsó pillanatban kiveszi ezekből a törvényekből a megállapodással ellentétes javaslatokat.
De még egyszer mondjuk, és hangsúlyozzuk, hogy nem tartjuk sem korrektnek, sem elfogadhatónak azt, hogy a honvédelem és a rendvédelem területén… És ha már utasításos katonai rendszerekről beszélünk, nagyon szépen kérem úgymond az “én államtitkáromat” is, hogy ne ismételje meg azt a nagyon átlátszó és olcsó hozzászólást, amit az általam mélyen tisztelt Simicskó államtitkár úr itt a szakszervezetekkel való megegyezésről elmondott az előbb, mert lehet, hogy tudnánk mondani olyan részleteket az önök által a szakszervezetekkel történő szűk körű megbeszélésekről, ami elég kellemetlen helyzetbe hozná önöket itt a Ház falai között és a nyilvánosság előtt is. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Dr. Hende Csaba: Rajta, mondjad! Mondjad, öcsém!) Itt a rendvédelem területéről szólnék először. Hogy mondta, miniszter úr? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Halljuk! - Az elnök csenget.) Nem vagyok az öccse, miniszter úr! Elnézést, az Országgyűlés képviselője vagyok.
Azt kérném csak, hogy ezt a részt az államtitkár úr ennek a törvényjavaslatnak az indoklásából hagyja ki.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
