DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan azt a bizottsági elnöki úr az imént elmondta, a mai napon a költségvetési bizottság ülésére több alkalommal került sor, a költségvetés kapcsán két alkalommal. Ezek közül az egyik alkalommal ezt a bizonyos záróindítványt fogalmazta meg a bizottság, amire azért is szükség volt a többség véleménye szerint, mert az azt megelőző ülésen négy olyan indítvány került elfogadásra, amelyből háromnál a kiadási és a bevételi fő számok egyaránt változtatásra kerültek, és ilyen értelemben nem volt egyértelmű a javaslatok elfogadását követően, hogy a bizottság mit is terjeszt az Országgyűlés elé.
Adódik ez azon jogszabály előírásainak figyelmen kívül hagyásából, amelyet az államháztartási törvény jelenleg hatályos szövege ma Magyarországon érvényesen tartalmaz, miszerint a november 30. előtt megszavazott fő számokhoz a későbbiek során nincs módja hozzányúlni az Országgyűlésnek.
November 29-én az Országgyűlés elfogadta a kiadási és bevételi fő számokat, elfogadta a hiány összegét. A kormány ezt követően igen késve, az ellenzéki képviselőknek lényegében szinte lehetőséget sem teremtve, az általa szükségesnek vélt módosításokat terjesztette az Országgyűlés elé. A mai napon a bizottsági ülésen ismerhettük meg, hogy a kormány javaslata végül is írott formában mit tartalmaz, hiszen eddig csak a sajtón keresztül értesülhettünk arról, hogy milyen módon kívánják az alacsonyabb gazdasági növekedés következményeit, illetve a jövő évre nem reálisan tervezett euróárfolyam következményét a költségvetésen átvezetni; így csak ma szembesülhettünk azokkal a számításokkal, amelyeket elvégeztek.
Ezzel együtt most teljesen nyilvánvaló a mai nap alapján, hogy pusztán a kétharmados többség szavazatai szerint volt házszabályszerű az eljárás, és bizonyosan nem felelt meg a Házszabálynak sem és az államháztartási törvénynek sem az az eljárás, amilyen módon ma a költségvetési bizottság megszavazta a november 29-én elfogadott fő számok módosítását. Ilyen értelemben, ha a költségvetést ebben a formában és ilyen számokkal fogja az Országgyűlés elfogadni, akkor bizonyosan minimum két törvényt fog sérteni, és ilyen értelemben nem lesz a mai hatályos törvényeknek megfelelően elfogadott költségvetése az országnak.
De van más baj is a most benyújtott javaslatokkal. A most benyújtott javaslatokat a mai nap délelőttjén a Költségvetési Tanács is véleményezte. A Költségvetési Tanács megfogalmazta álláspontját a kormány által benyújtott módosító indítványok kapcsán, és ebből hármat mindenképpen szeretnék az Országgyűlés előtt is idézni.
A Költségvetési Tanács úgy fogalmaz, hogy szükségesnek és indokoltnak tartja az elmúlt három hónap alatt a Magyarország számára gazdaságilag meghatározó környezet módosulása miatti változások keresztülvezetését, azonban a Költségvetési Tanács is úgy ítéli meg, hogy a tartalékokból a 200 milliárd forint összegű… - egyébként az elfogadott javaslatok alapján 2012. szeptember 30-ig már korábban zárolt tartalék további zárolási fenntartását azzal a feltétellel, hogy csak abban az esetben kerülhessen sor a 200 milliárdos zárolás feloldására, ha az nem veszélyezteti a 2,5 százalékos költségvetési hiánycél majdani teljesülését 2012. szeptember 30-át követően.
Ugyanakkor a Költségvetési Tanács helyteleníti azt, hogy a benyújtott javaslaton nem került átvezetésre a kormány által elfogadott módosító indítványok hatása a bevételi és a kiadási előirányzatokra, ebből is adódott alapvetően ez a mai házszabályszerűtlen eljárása a bizottságnak. A Költségvetési Tanács egyéb megjegyzéseket is tett, nevezetesen, azt a megjegyzést is teszi, hogy nem állnak számítások rendelkezésükre, mint ahogyan a bizottság sem kapott ezzel kapcsolatban semmilyen részletes tájékoztatást, hogy a jövedéki adó emeléséből származó tervezett bevételnövelés milyen tényleges bevételi összeget fog jelenteni a költségvetésben mind a jövedéki, mind az általános forgalmi adó tekintetében.
(3.50)
Itt a költségvetési bizottság arra volt hagyatkozva, hogy kapott a kormánytól egy számítást, amely számítás az imént az elnök úr által említett 20 milliárd forintot tartalmazta a két adónemmel együttes többletbevételként, de hogy ez pontosan milyen forgalmi adatokkal, milyen tételekben jelenik meg, azt már nem tartalmazta a költségvetési bizottsághoz benyújtott számítás sem.
A Költségvetési Tanács is megállapította azt, amit ma lényegében a kormányon kívül valamennyi gazdaságkutató, gazdasági intézet, mind belföldön, mind külföldön oszt véleményként, nevezetesen, hogy a korábbinál lassúbb gazdasági ütem feltételezése szükségszerű, ugyanakkor a különösen bizonytalan külgazdasági környezet miatt a Költségvetési Tanács kockázatosnak tartja még a tervezett mintegy 0,5 százalékos növekedés elérését is.
Ebből következően ezek olyan figyelemfelhívások a tanács részéről, amit már a költségvetési bizottság ülésére a kormány semmilyen módon nem reagált le, és ilyen értelemben sem ezt a kockázatot, ami a 0,5 százalékos növekedési terv esetleges alulteljesítéséből adódik, illetve az alá nem támasztott jövedéki-, illetve áfabevétel-növekedés mit fog jelenteni a költségvetésben, ez növeli a most benyújtott és elfogadás előtt álló költségvetés kockázatait.
Ugyancsak növeli a most benyújtott költségvetés kockázatát, hogy semmilyen számítást, semmilyen előzetes véleményt nem ismerhetett meg a költségvetési bizottság és így a plenáris ülés sem azzal kapcsolatban, hogy az egyes fejezeteknél tervezett tartalékképzés, lényegében zárolás, ami most a benyújtott indítványban szerepel, milyen bázisra, milyen megfontolások alapján és milyen arányban érinti az egyes fejezetek gazdálkodását.
Tudjuk mindannyian, hogy a korábbi időszakban már látható volt, hogy az egyes fejezeteknél a költségvetési előirányzatok kiadási tételei meglehetősen komoly feszültségeket tartalmaznak. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a most tervezett 52 milliárd forint összességében, a költségvetésben szereplő tartaléktöbblet-képzés további feszültségeket fog jelenteni az adott fejezetek költségvetési gazdálkodásában. Valószínűleg nem fogják tudni ellátni feladatukat olyan módon, mint amilyen módon azt egyébként a kormánypárti többség elvárta volna az adott költségvetési keretek mellett, ugyanakkor természetesen az is egy komoly gondot fog jelenteni, hogy vajon az egyes fejezetek mely előirányzatai milyen mértékben fogják érvényesíteni a most számukra is újként megjelent 52 milliárdos kiadási előirányzat-visszafogás hatását.
Egy olyan tétel is szerepel ebben a most benyújtott javaslatban, ami természetesen igen nagy vihart váltott ki, és igen komoly vitát is váltott ki mind a bizottsági ülésen, mind az elmúlt napok megismert szándékai után a nyilvánosságban, nevezetesen az a 48 milliárd forintos tétel, amely a magánnyugdíjpénztárakba történő tagdíjbefizetésekből a kormány szándékai szerint immáron nem a magánnyugdíjpénztárakba fog kerülni, hanem a nyugdíjalap bevételét fogja növelni, és ezzel lényegében lehetetlen helyzetbe hozza a magánnyugdíjpénztárak működését a következő évben. Lényegében azt a százezer embert hozza olyan helyzetbe, a megmaradt intézményeket hozza olyan helyzetbe, hogy a következő időszakban valószínűleg nem fognak tudni működni, vagy legalábbis igen sajátságos körülmények között fognak tudni csak működni a későbbiek során.
Semmilyen módon nem fogadható el ez az intézkedése a kormánynak, hiszen messze nem arról szól ez az intézkedés sem, hogy bármely magán-nyugdíjpénztári tag szabad döntéséből következően választott volna így vagy választott volna úgy, hanem a kormány által meghozott olyan döntésről van szó, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja ama százezer nyugdíjpénztári tag megfontolt, meggondolt, tudatos döntését, akik a magánnyugdíjpénztárakban kívántak maradni, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban, amikor a magán-nyugdíjpénztári választás kötelezettsége mindenki előtt adott volt, a kormány meglehetősen erős ellenpropagandát fejtett ki, és a fenyegetéstől sem tartózkodott ebben az esetben, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok közül minél kevesebben maradjanak ebben a rendszerben.
Ez a bizonyos módosító indítvány is ebben a csomagban szerepel 48 milliárd forintos tétellel. Teljesen nyilvánvaló az is, hogy ennek eredményeképpen azok az emberek is úgy érezhetik, akik annak idején választották tudatosan a magán-nyugdíjpénztári rendszert, hogy a kormány kifejezetten az ő szándékuk ellenére és kifejezetten az ő döntésüket megakadályozandóan viszi el a mostani költségvetési javaslatban 2012. évre a 48 milliárd forintot. De a korábban elfogadott módosító indítvány szerint nagy valószínűséggel nemcsak 2012. évben, hanem az azt követő években sem tudják saját szándékuk szerint a saját pénzükről a rendelkezést biztosítani, hiszen az elfogadott törvénymódosítás eredményeképpen távlatosan, tehát 2013-tól kezdődően sem nyílik meg a magánszemélyeknek ez a rendelkezési lehetősége, hogy a magánnyugdíjpénztárba fizethessék ezt az összeget.
A benyújtott indítvány kapcsán még mindenképpen szükséges elmondani, hogy abban a környezetben, amely környezetben ezen módosító indítványok most megtárgyalásra kerülnek, a következő időszakra minimum két negatív hatása ezeknek a benyújtott módosító indítványoknak lesz Magyarország megítélését, a magyar kormány megítélését illetően. Az egyik bizonyosan arról fog szólni, hogy a magyar kormány figyelmen kívül hagyva az Európai Unió gyakorlatát, szokásait, illetve a magyar, általam már korábban meghivatkozott két hatályos jogszabályt, az államháztartási törvényt, illetve a Magyar Országgyűlés Házszabályának az előírásait, olyan módon terjeszti elő az Országgyűlésben ennek a költségvetésnek a zárószavazás előtti módosító indítványait, ami alapján bizonyosan nem felel meg a jelenleg hatályos törvényi előírásoknak.
Hangsúlyozom, hogy megtehette volna a kormány, hogy ha néhány nappal korábban terjeszti elő ezen szándékait, ezen módosító indítványait az Országgyűlés elé, akkor a költségvetési bizottságnak lehetősége lett volna a november 29-én elfogadott fő számokhoz benyújtani a módosító indítványt, és ezt megtárgyalhatta volna az Országgyűlés. Természetesen ebben az esetben érdemi vita alakulhatott volna ki ezen indítványokról az Országgyűlés plenáris ülésén, és nemcsak zárószavazást megelőző indítványban lehetett volna ezekről az indítványokról érdemben vitát folytatni, hanem a normál költségvetési vita keretein belül is kifejthették volna a képviselők erről az álláspontjukat.
Abból a szempontból is problémás ezen indítványok kezelése, hogy érdemben lecsökkenti azt a tartalékkeretet, amely az eredeti költségvetésben még jelentős összeggel szerepelt. Ezt a kormány számtalanszor elmondta büszkén, hogy a következő évi bármilyen negatív európai vagy világfolyamatok magyarországi hatásait a nagyon magas mértékű költségvetési tartalék biztonsággal fogja tudni a magyar költségvetés számára kezelni, akármilyen negatív hatásai is fognak bekövetkezni a következő évben az Európai Unióban vagy az Európai Unión kívüli országokban lezajló gazdasági folyamatoknak. Láthatóan ez most kevesebb, mint harmadára csökkent a benyújtott módosító indítványok alapján, hiszen a 200 milliárd forinttal immáron érdemben senki sem számol reálisan.
Ezt követően az lehet mondani, hogy a magyar költségvetés 2012. évre nem tartalmaz kellő mennyiségű, kellő nagyságú tartalékot ahhoz, hogy az esetleg rosszabbra forduló gazdasági környezet, az esetleg lassúbb növekedés vagy esetleg rosszabb külpiaci helyzet, az esetleg rosszabb árfolyam következtében milyen pufferlehetőségei legyenek a magyar költségvetésnek.
Úgy gondolom tehát, hogy a benyújtott kapcsolódó módosító indítványok, illetve a bizottság által ma elfogadott zárószavazás előtti indítványok összességében nem biztosítják azt, hogy egy stabil, megfelelő jogszabályi környezetben elfogadott költségvetése legyen az országnak a következő évre, és a lecsökkent tartalékok pedig kifejezetten egy bizonytalan, kockázatos jövő évi költségvetést fognak majd eredményezni, hogyha a kormánytöbbség mindezek ellenére el fogja fogadni a benyújtott indítványokat, illetve ma a költségvetési bizottság többsége által elfogadott indítványokat.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
