DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Először is nyomatékosítanom kell, hogy az előttünk fekvő köznevelési törvény módosítását és a másik két oktatási törvényt a szokásos rohamtempóban tolták át a törvényhozáson, ráadásul egyéni képviselői indítvány formájában, amely a Fidesz-KDNP szokásos eszköze, amellyel megkerülhetik az egyeztetéseket és a társadalmi vitát. Ezt a megjegyzést nem tudjuk megspórolni, mert ez az egyik legfontosabb probléma, ami miatt úgy néz ki ez a szöveg, ahogy kinéz.
Jelen esetben azért különösen szomorú, mert az oktatási ágazat lényegét érintő szabályozás kerül elfogadásra. Arról van ugyanis szó, hogy pontosan mit fog jelenteni az iskolák államosítása, végre kiderült, hogy milyen szerepet kap az állam, és milyen feladat marad az önkormányzatoknál. Egy ilyen horderejű döntést egyeztetések nélkül, egyéni indítvánnyal átnyomni igazán arcpirító. Főleg akkor arcpirító ez, tisztelt államtitkár asszony, ha ön nemrég azt nyilatkozza nekünk, hogy lázasan dolgoznak az államosítás részleteinek kidolgozásán az államtitkárságon.
Az LMP már a köznevelési törvény tavalyi elfogadását is egy igazi vakrepülésnek vélte, egy olyan, hazugságokra és tévhitekre épülő jogszabályt sikerült a pedagógusszakma nagyarányú tiltakozása ellenére kétharmaddal átnyomni, amiről már az elején tudták, hogy nem fog működni. Nemhiába kellett most módosítani azt, a hatálybalépése előtt néhány héttel.
(14.30)
Egészen eddig teljes bizonytalanságban volt mindenki. Többféle koncepció és elképzelés keringett arról, hogy mit fog jelenteni az államosítás. A települések szintjén mindez úgy merült fel, hogy viszi-e az állam az iskolát. Ettől a bizonytalanságtól, folyamatos sötétben tapogatózástól aztán sokan megijedtek. Megijedtek attól, hogy az oktatási feladatokat, az oktatási kérdésekbe való érdemi beleszólás jogát elveszik tőlük, ellentétben a működés költségei ott maradnak számukra kötelező feladatként. A legtöbben az egyházakkal egyeztettek, és nekik adták át az iskoláikat, gondoljunk csak itt többek között Ajka, Velence, Pécs, Vác, Kisújszállás és Hajdúsámson példájára.
De milyen új rendszert fognak most megszavazni a kormánypárti képviselőtársak? Mi azt mondtuk a törvény vitájában, hogy egy hármas osztatú rendszer fog kialakulni. Az oktatásszakmai feladatok ellátására ott lesznek az intézményfenntartó központok, az iskolaépületek biztosításáért majd az önkormányzatok lesznek továbbra is felelősek, és az államtitkárság pedig majd dirigálja a folyamatokat, beavatkozik, kontrollál, belenyúl, befolyásol. Nemhiába hangoztatja azt az államtitkár asszony, hogy kerettörvényeket alkotnak, így minden részletkérdés saját hatáskörben rendelettel szabályozhatóvá válik, még akkor is, ha ez néha alkotmányellenes, a másik napirenden lévő szabályozás kapcsán ugyanis erről van szó. (Németh Szilárd István: Mit kiabálsz?)
Ez az egész elfogadásra szánt koncepció sajnos egyáltalán nem mutatja egy áttekinthető, egyértelmű rendszer képét. Ez egész egyszerűen úgy, ahogy van, nem koherens. Mi is mondtuk, hogy hiába rögzít néhány működtetési feladatkört az önkormányzatok számára az új törvény, ha a konkrét feladatokat külön szerződés keretében rendezheti a település az állami intézményfenntartó központtal.
Hogy mennyire ingatag lábakon áll az egész elképzelés, ezt jól mutatják a hozzá beadott módosító javaslatok, gondolok itt a fideszes képviselő és egyben polgármester urak lobbijára, ami az egész törvénykezésen tetten érhető volt. Jól mutatja az egyeztetések hiányát ugyanis, hogy abban is nehezen tudtak megegyezni, mekkora lélekszám alatt mondhatja azt egy település, hogy nem képes vállalni a megmaradó működtetési feladatokat. Arról nem is beszélve, hogy folyamatos kétkedés és bizonytalanság övezi még a kormánypárti padsorokban is a Hoffmann-féle államosítási tervet.
A koncepció bizonytalanságát mutatja az is, hogy még a legutolsó pillanatban is számos zárószavazás előtti módosító javaslatot kellett hozzá benyújtania magának az államtitkár asszonynak, hogy működjön ez az egész tákolmány. Ebből is látszik, hogy nem kellene egyéni képviselőkre bízni a kardinális kérdések szabályozását, mert azért az nem túl biztató (Németh Szilárd István: Kibírjuk valahogy, már csak egy perce van!), hogy zárószavazás előtt kell rendezni számos fontos kérdést, ami nélkül bizonyos rendelkezések törvényi szabálytalanságok miatt nem léphetnek hatályba, ami nélkül jogszabályi hiátus keletkezhetne, ami nélkül nem harmonizálna a köznevelési törvény más jogszabályokkal. Mindez persze a kapkodás, a rohamtempó, az oda nem figyelés, az egyeztetési kötelezettségek semmibevételének a következménye.
Tisztelt Ház! Az előttünk lévő javaslat a kétharmados selejttörvénykezés újabb mintapéldánya. Egy 160 ezer fős oktatási ágazattal ezt nem lehet megcsinálni. Ha önök ezt megszavazzák, óriási felelőtlenséget követnek el.
Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiból.)
