HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy eseménydús félév utolsó napjához értünk; érdemes áttekinteni, mi minden történt ez alatt az idő alatt. Természetesen azt a törvényhozási folyamatot, aminek részesei voltunk, egy az egyben nem lehet ennyi idő alatt átnézni, de néhány, talán önkényesen kiemelt eseményt parlamenten kívül és parlamenten belül talán érdemes megemlíteni.
Január 1-jén lépett életbe az alaptörvény. Ez a mű Magyarország megújításának legfontosabb feladatait tartalmazza, azt az irányt, ami ezt a megújulási kényszert számunkra jelenti. Érdemes talán arról is szólni, hogy ennek az iránynak a képviseletében egy olyan megmozdulásra került sor ez alatt a félév alatt - a békemenetre gondolok -, amely jóarcú, tiszta tekintetű, gyűlöletmentes emberek felvonulása volt. Sok százezer jelenlévő tudta kifejezni azt, hogy egyetért azzal az iránnyal, amit az alaptörvény is megfogalmaz. Ebben az időben átéltük az európai válság mélyülését. Magyarország képes volt a kilábalás eszközeivel élni, úgymint az adósságcsökkentés vagy a hiánycél tartása.
Meg kell említenünk az emberek érdekében tett intézkedéseket, elsősorban a devizahitelesek megsegítését. Persze hozzátehetnénk azt is, hogy a rezsiköltségek befagyasztása, majd bizonyos szinten tartása is a háztartások, a magyar családok érdekeit szolgálta. Általában a családok iránti érzékenység és figyelem jellemezte ezt az időszakot. Hozzátehetnénk a legújabbat, a munkahelymegőrző csomagot is, amely szintén a magyar családok érdekeit szolgálja.
Történt néhány olyan esemény, ami személyekre vonatkozik, nem annyira társadalmi csoportokra vagy az össztársadalomra, és gondoljunk arra, hogy vannak olyan szituációk, amikor a közszereplőket támadások érik, és ezek olyan mértékűek - függetlenül annak igaz vagy hamis voltától -, hogy a közösség békéje érdekében le kell mondania. Így mondott le Schmitt Pál, és így nem mondott le egy másik érintett; tudják, kire gondolok. (Dr. Józsa István: Nem tudjuk, kire gondol. Matolcsy?) De az összmagyarság szempontjából fontosak a parlamenten kívüli események is: gondoljunk csak arra, hogy magyar tudós kapta a matematikusoknak járó legmagasabb rangú kitüntetést. Volt persze szomorú esemény is, a népesedési kerekasztal vezetője távozott közülünk. Ő volt az, aki képes volt az első számú nemzeti sorskérdést úgy megfogalmazni, hogy azt még az értékek iránt kevésbé érzékenyek is el tudták fogadni.
Végül az utóbbi időszak vitáira is emlékeztetnünk kell. Nem szeretnék a Nyírő- vagy Horthy-vitába bekapcsolódni, de Prohászkát mindenképpen meg kell védeni. Ő az, aki a XX. század első felének jelentős gondolkodója, írója volt, egy talpig becsületes ember, akinek személyisége és tevékenysége legfontosabb elemeként kimondhatjuk, hogy a szegények, a rászorulók, általában a bajba jutott emberek felé fordult. Megalapított egy olyan mozgalmat, amely később millióknak tudott segítséget nyújtani. Úgy gondolom, hogy vele kapcsolatban ki kell mondanunk általános igazságokat is, többek között azt, hogy a rasszizmus elleni legbiztosabb védelmet a hiteles kereszténység jelenti, illetve azt, hogy a megalapozott rasszizmusvád az érintett hitelét rontja, a megalapozatlan vád pedig a vádaskodónak a hitelét.
Ez az eseménydús és hosszúnak tűnő félév vége alkalmat ad arra, hogy minden képviselőtársamnak kellemes, jó pihenést kívánjak a nyárra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
