MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Próbálom rövidre zárni. Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, ha azt mondom, hogy a Jobbik alapvetően minden olyan javaslatot és kezdeményezést támogat, amely javítja a közbiztonságot, illetve más területen kíván rendet vágni a káoszban vagy a sorok között. Ezért is kicsit megelőlegezem, hogy a javaslat logikája, a javaslat tartalma vagy annak bizonyos elemei abszolút támogatandók részünkről, de bízunk abban, hogy valóban konstruktív és jobbító szándékú kritikáink be fognak épülni módosító javaslatok formájában. Ha megengedik, akkor én most leginkább azokat a részeket emelném ki, amelyek szerintünk nem elégségesek, nem kellően kezelik a helyzetet, vagy némi anomáliákat vélünk felfedezni bennük. Ezt most nem az általános ellenzéki opponens magatartás mondatja velünk, hanem valóban problémásnak látunk a javaslatban néhány elemet.
Szeretném előrevetíteni, hogy amikor az iskolakerülésről beszélünk, akkor önök most cáfolták meg ezzel a javaslattal egy korábbi intézkedésüket, illetve annak kommunikációját. Nevezetesen, biztosan emlékeznek arra, amikor egyébként nagyon helyesen a szociális juttatásokat a gyermekek iskolai részvételéhez kötötték. A közelmúltban a kormány közeli kommunikáció arról szólt, hogy milyen fantasztikus mértékben javultak a statisztikák, hiszen most már azáltal, hogy eleshetnek szociális juttatásoktól különböző családok, a gyerekeikre ráparancsolnak, hogy az iskolában legyenek, és a statisztikák mindezt alátámasztják. Szeretném végre elmondani és nyomatékosítani itt is, hogy szó sincs erről, a statisztikák nem mutatnak igaz képet, sőt kifejezetten hamis képet mutatnak, hiszen annyi történt mindössze, hogy azok a családok, amelyeket érintene ez a szankció, nagyon sok esetben - és ezt pedagógusok mondják vissza - egyszerűen megfenyegették az oktatási intézmény érintett dolgozóit, ezért nem adnak igazolatlan bejegyzést, nem merik vállalni azt a fajta fenyegetettséget és ne adj’ isten, akár tettlegességet, hogy ilyen szankciókkal sújtson egy pedagógus nagyon sok esetben bűnöző családokat.
(21.40)
Én ezt abszolút megértem. Ha elfogadják, hogy ezt nem mi találtuk ki, hanem valóban így van, akkor teljesen logikus ebben a javaslatban, hogy miért kell rendőrség, vagy olyan szerv létrehozása, amely a gyermeket visszaviszi az iskolába. Ez az egyik megoldás, vagy ez már egy jóval hatékonyabb megoldás, mint pusztán az, hogy következmények nélkül, szankcióhoz van kötve - általunk is támogatandó módon - a különböző szociális segélyek juttatása. No, erről majd talán még egy picit később.
Most rátérnék néhány paragrafusra és néhány bekezdésre. Az egyik érdekesség számunkra, vagy kicsit furcsa, hogy a javaslat vagy ez a tervezet szabályozatlanul hagyja a városőrségek ügyét. Itt is szó van több intézményről, több szervről, de valahogy, ami már megkezdődött vagy egyes helyeken működik, az nem szerepel sehol. Az országban a különböző településeken, bármerre megyünk, adott önkormányzata válogatja, s hogy kinek milyen lehetőségei voltak, az önkormányzati törvényre hivatkozva bizony fölállítottak város- vagy településőrségeket. Kicsit furcsa, hogy mintha ezen szabályozatlanság lenne a cél. Ez miért nem került bele ebbe a javaslatba? Pontosan itt lenne a helye, hogy feketén-fehéren, a megfelelő jogi kereteket kijelölve tisztázzuk ezt a kérdéskört is.
Ez a szabályozatlanság pedig annak ad teret, hogy ki lehessen játszani ezt a joghézagot, ha úgy tetszik, és annak ad teret, hogy egyes önkormányzatokat lehet vegzálni egy általa létrehozott bármilyen szervezet miatt, amely ilyen rendvédelmi vagy bűnmegelőzési céllal jön létre, másokat meg lehet fényezni. El is mondanék itt két példát, csak hogy maradjunk a konkrétumoknál.
Amikor a jobbikos városvezetésű Tiszavasvári fölállított egy ilyen szervezetet, azt a sajtón keresztül, jogszabályokon keresztül a kormányhivatal mint végrehajtó szervezet azonnal elkezdte bombázni minden lehetséges eszközzel, és meg kellett szüntetni. Aztán itt van a VIII. kerület, az iménti fideszes vezérszónok, Kocsis Máté képviselőtársunk által intézményesített Jófiúk nevű társaság, meglehetősen hasonlatosan ugyanolyan formai és tartalmi elemeket bevetve, itt pedig még a kereskedelmi televíziókat fölhasználva is - idézőjelben mondom - ”fényezve” volt ez a testület.
Szóval, az, hogy ez a kérdéskör nincs megfelelően szabályozva, pontosan ilyen, egymásnak ellentmondó példákat fog generálni. Mi azt gondoljuk, hogy ezt egyszer és mindenkorra tegyük tisztába. Természetesen mi abszolút konstruktív módon fordulunk ehhez, és szerintünk is szükség van erre. Ahogy egyébként nagyon sokszor megkapjuk, és nagyon sokszor elhangzik itt a Ház falain belül is, hogy az állami erőszak-monopóliumot senki nem bitorolhatja a rendőrségen kívül, de valahogy mindig odajutunk, hogy egyszerűen muszáj, mert a rendőrség per pillanat sem kapacitásában, sem erejében, sem megítélésében nincs ma Magyarországon abban a helyzetben, hogy rajtuk kívül - sajnos - ne lenne szükség más, hasonló esetekre. Ez is fölveti a kérdést, hogyan van az, hogy ha az egyik párt vagy az egyik politikai erő által létrehozott szervezetet be lehet mutatni mintaként és követendő példaként, a másikat pedig - hogy is mondjam? - patás ördögként, nem akarok csúnyább jelzőket használni, beállítva le lehet járatni.
Én azt gondolom, hogy nagyon is helye van annak, hogy végre tiszta, korrekt módon, egyszer és mindenkorra szabályozzuk ezt a kérdéskört, és mindenkinek, pártszínezettől függetlenül, lehetősége legyen arra, hogy ha ilyet kíván létrehozni vagy ilyenben kíván részt vállalni, akkor azt minden politikai vagy más következmények nélkül megtehesse.
Áttérnék a 4., 5. §-ra, amelyek a segédfelügyelőkkel foglalkoznak. Egy kicsit furcsálljuk, és egyszerűen érthetetlen, hogy a segédfelügyelőkre miért vonatkoznak enyhébb szabályok, például a büntetett előélet tekintetében, mint azokra, akiknek a munkáját fogják segíteni, és most teljesen mindegy, hogy természetvédelmi őr vagy közterület-felügyelő, mezőőr, bárkit elővehetünk. Ez így furcsa. Ha ugyanazt a munkát fogja végezni, az ő tevékenységét fogja segíteni, akkor rá miért nem vonatkoznak például a büntetett előéletre vonatkozó szabályok, vagy miért vonatkoznak rá sokkal kevésbé? Ezzel az a cél, hogy - idézőjelben mondom - ”nehézsúlyú” bűnözőket is lehessen alkalmazni? Nyilván nem lehet ez a cél, akkor pedig nem értjük, hogy ez a szabályozatlanság itt miért áll fönn.
Azért ne felejtsük el, hogy ha vegyi eszközt és különböző kényszerítő eljárásokat foganatosíthat, akkor gondoljuk meg, hogy kinek adunk ilyen lehetőségeket, vagy kikben bízunk, kiket fogunk alkalmazni ezen a területen. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy nagyon jogos kritika, és lehet, hogy csak figyelmetlenség következtében került így a törvényjavaslatba. Ezt mindenképpen szeretnénk szigorítani ebben az esetben, és azt gondoljuk, hogy nem alaptalanul.
Mivel az 1. § alapján a segédfelügyelő nem minősül egyes rendészeti feladatokat ellátó személynek, így formálisan az egész törvény sem terjed ki rá. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy nagyon nagy kodifikációs hiba, és például, hogy folytassam vagy bezárjam a mondatot, még “szebb” - idézőjelben -, hogy nem kell őket nyilvántartani, tehát a rendőrségnek adott esetben fogalma sem lesz arról, hogy a segédfelügyelői pozícióban kik, mik és milyen előélettel látnak el ilyen feladatot.
Szintén a 9. §-nál maradva, az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek nyilvántartásába, kis túlzással, boldog-boldogtalan, szinte bárki betekinthet, adatot igényelhet, kivéve azt a helyi önkormányzatot, amely adott esetben őket fogja foglalkoztatni. Ez megint egy furcsaság, hogy hosszan sorolja a törvény, hogy kik kérhetnek adatot ezekről a személyekről vagy ezeket a tevékenységeket ellátó emberekről, csak az nem, aki majd alkalmazni fogja. Nem értjük. Szerintem ez is vagy a kapkodás, vagy egy picit az átgondolatlanság jeleit mutatja, mert nem hiszem, hogy ez egy szándékos dolog, de mindenesetre elgondolkodtató.
Mivel a városőrségekre a törvény nem terjed ki, azok továbbra sem kötelesek ilyen értelemben megállapodást kötni a rendőrséggel. Úgy gondoljuk, hogy ez így nem maradhat, tehát ezt mindenképpen kezelni kellene.
A tervezet pedig egyáltalán nem szabályozza azt, hogy az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyeknek ki adhat például utasítást. Ez nem egy utolsó szempont, és tegyük már fel a kérdést, hogy ezeket az embereket, az ezeket a státuszokat betöltő személyeket ki fogja utasítani. Bárki vagy senki? Sehol nem lehet megtalálni azt a részt, hogy ez mit fog jelenteni a mindennapi életben. Egyedül a segédfelügyelőnél van, hogy az előbbi, tehát az egyes rendészeti feladatokat ellátó személy utasíthatja. De azokat ki fogja? Én azt gondolom, ha ezt objektíven végignézzük, akkor teljesen egyértelmű, hogy milyen problémáról beszélünk.
Lehet, hogy rosszmájúságnak veszik, de nem tudok róla nem beszélni, idézem, azt mondja, hogy: “A rendészeti feladatokat ellátó személy munkáltatója az e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendeletben meghatározott formai követelményeknek megfelelő ruházati cikkeket 2015. december 31-ig köteles a rendészeti feladatokat ellátó személy részére biztosítani.”. Ez miért volt fontos ebben a javaslatban? Ha rosszindulattal akarnék beszélni, akkor föltenném a kérdést, hogy ez most valami egyenruhabiznisz; tehát valakinek 2015-ig nagyon jó lesz a sora, vagy sok munkahelyet fog létrehozni, vagy valakinek a zsebét fogja dagasztani?
(21.50)
No mindegy, ez egy ilyen nyitott kérdés vagy költői kérdés, ha úgy tetszik. Ha úgy tetszik, ezt azért mondtam el, hogy érzékeltessem a súlyát, hogy mi az, ami például kimarad belőle, hogy például kik fogják ezeket az embereket utasítani, vagy ki számoltathatja be, az nem szerepel, míg pedig hogy egy ilyen formaruhát ki gyártat majd és hol, kis túlzással, az pedig benne van. Mi azt mondjuk, hogy legalábbis ez a két dolog nagyon nincs arányban.
Azután a törvényben meghatározott alkalmazási feltételeket e törvény hatálybalépését követően foglalkoztatni kívánt személyek esetében kell alkalmazni. Az e törvény hatálybalépése előtt létesített foglalkoztatási jogviszonyokat e törvény nem érinti. Vagyis ez azt is jelenti, hogy akit már eddig odatettek, de mondjuk, nem felelne meg az adott kritériumoknak, amelyek most születnek meg ebben a javaslatban, akkor ők ott maradhatnak. Tehát akkor azt mondjuk, ez visszamenőleg is legyen érvényes, és akkor járunk el korrekten, ha nemcsak egy adott időponttól követeljük meg azokat az elvárásokat, amelyeket fontosnak tartunk, hanem adott esetben visszamenőleg is, mert lehet, hogy a rostán nagyon sokan fennakadnának.
Ugye, volt már szó az iskolakerülésről, azzal is kezdtem, hogy ez egyébként egy fontos és hatékony eszköze lehet ennek a tendenciának a meggátolására. De itt van az, ez is inkább egy kérdés: miért csak a 14. életévét be nem töltött gyermeket lehet iskolába kísérni rendőr által? A 15 évest már nem? Vagy a 16-ot? Vagy aki iskolaköteles, azt miért nem? Ha a 14 évet betöltöttem egy napja, akkor már lóghatok? Ezt nyugodtan ki lehetne terjeszteni legalább 16 évre, vagy egyszerűen módosítsuk úgy, hogy az iskolaköteles korosztályra. Értem én, hogy határt kell szabni, csak nincs az élethelyzethez igazítva valahol. Tehát, ha valaki, mondjuk, sokat bukdácsol, tételezzük föl, és 15 évesen még a 7. osztálynál tart, akkor már lehet lógni? Tehát én azt gondolom, teljesen jogos az, hogy ezt a 28. §-t, ha jól számolom, és a (6) bekezdést módosítsuk ilyen értelemben, mert ez így nem kellően pontos.
Idézek: “A tulajdon elleni szabálysértés elkövetésén tetten ért személyt bárki visszatarthatja, köteles azonban őt a rendőrségnek haladéktalanul átadni.” És nem fogja majd a rendőr például közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzéséért előállítani? Hiszen van az elmúlt napokból, hetekből néhány életszerű példa, ahol egészen döbbenetes, hogy olyan személyeket, akik megakadályoztak egy köztörvényes bűncselekményt, a rendőrség őket akarta előállítani, hogy jogosulatlanul látnak el olyan tevékenységet, amely nyilvánvalóan nem az ő dolguk. Én azt gondolom, ha egy ilyen jogszabályt alkotunk, akkor ezekre az életszerű példákra vagy ezekből az életszerű, sajnálatos módon már megtörtént példákból okulva mindenképpen úgy szabjuk már a kereteket, hogy tisztázzuk, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Mert mi a garancia arra, hogy valaki megakadályoz majd egyes bűncselekményeket, és akkor a rendőr nem őt fogja éppen vegzálni jogosulatlan tevékenységért?
Szóval, azt hiszem, ha mindenki végiggondolja ezt az általam felsorolt a néhány, 5-6 elemet, amelyeket felsoroltunk mint problémát, és nyilván képviselőtársaim majd a vita későbbi időszakában fognak még hasonló észrevételeket tenni, akkor mindenképpen azt gondolom, ezt nem azért mondjuk, hogy mi most tényleg ellenzéki pártként nem akarjuk ezt elfogadni, hanem azért, hogyha ezeket az - idézőjelben mondom - apróságokat vagy hibákat tudjuk módosító javaslatokkal orvosolni, és a kormánypártok félreteszik azt, hogy mondjuk, honnan jön egy ilyen javaslat, akkor azt gondolom, hogy egy egészen jó törvény és a célját elérő törvény fog születni.
Viszont nagy kérdés továbbra is, hogy vajon pénz honnan lesz majd minderre. Mert azt látjuk, hogy az önkormányzatok egyre több feladatot kapnak, egyre több elvárást passzol át úgymond az állam vagy a kormány és a minisztériumok, miközben forrást nem igazán adnak mellé, és ez így volt iksz éve, csak a tendencia egyre inkább fokozódik. Szóval egy ilyen intézmény vagy ilyen intézmények felállítására azért pénz kell bőven. Az egy nagy kérdés, és remélem, majd kapunk rá választ, hogy a forrás megvan-e, és ha igen, akkor honnan lesz minderre pénz.
Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
