PÁL TIBOR
PÁL TIBOR
PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha Gaudi képviselőtársam beszélgetne Apáti képviselőtársával - egy frakcióban ülnek -, merthogy végül is nagyon jó példát mondott pont arra a kérdésre, amit Apáti képviselő úr föltett. Tehát van erre megoldás, én magam is tudok erre megoldást mondani mint ferencvárosi, hogy a Ferencvárosban csavargó gyerekeket hogyan lehet bent tartani az iskolában. Azért az fontos, hogy rögzítsük: nincs egy olyan eljárás, ami minden településre ráhúzható. Rengeteg modell van, ezeket a modelleket kell használni.
De ennek kapcsán visszatérnék kicsit oda, hogy hogyan lehet egy kreatív oktatást, élménypedagógiát adni. Hát úgy, hogyha az önkormányzatok működnek. Mert pontosan az önkormányzat tudja, hogy egyébként mit is kell csinálni, mi az, ami helyben, plusz erőforrásként megjelenik, a környezetben milyen lehetőségek vannak, amire a gyerekeket lehet foglalkoztatni. Ez az a kérdés, hogy egyébként van-e önkormányzat, van-e a helyi ügyekbe beleszólási lehetőségük, és ha van lehetőség, akkor az a másik kérdés, hogy egyébként ez meg van-e finanszírozva, van-e pénz arra, hogy az önkormányzat ezt megcsinálja, ilyen programokat indítson.
Ezek a programok nem mérhetőek olyan könnyedén statisztikai adatokkal, mint ahogy mérhető az, hogy egyébként egy évben hány gyereket kísértek be a rendőrök az iskolába. Az nagyon szépen kimutatható, és lehet látni, hogy egyébként milyen nagyon klassz.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ahol ez a rendszer elkezd működni, ott mindig fennáll annak a veszélye, hogy egyébként a tanárok vagy éppen a szülők, vagy éppen a családsegítő dolgozói a könnyebb ellenállás irányába mennek, és azt mondják, hogy nem, ezt a gyereket akkor bízzuk inkább a rendőrségre, ezt majd a rendőrség elrendezi. Tehát az látszik, hogy ilyen esetekben mindig van egy ilyen irány, a könnyebb ellenállás irányába való elkanyarodás, és ez a mostani javaslat ezt a veszélyt hordozza magában, ezért nem támogatható szerintem.
