DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha szabad, akkor visszamennék még ahhoz a tanácskozáshoz, ami a hét végén zajlott az Európai Tanács ülésén.
Az Európai Tanács ülése után a Financial Times azt írta, hogy valóban, Olaszország és Spanyolország megkönnyebbülhet, hiszen a spanyol és az olasz államkötvények vásárlásába besegít most már a stabilitási alap, de - és hozzátették - a reformokkal nagy-nagy lemaradásban van Olaszország, és itt elsősorban a munkaerő-piaci reformokról van szó, olyan reformokról, amelyeket önök folyamatosan kritizálnak, mindazok a reformok, amelyek a munkaerőpiacot sokkal rugalmasabbá teszik. Erről szól az új munka törvénykönyve, arról szól, hogy a munkaerő-kínálat rugalmas legyen.
Az előbb már említettem, hogy a munkaerőpiacon egyaránt szükség van kínálatoldali politikára és keresletoldali politikára is. Eddig javarészt a kínálatoldali munkaerő-piaci politika volt a reformoknak a homlokterében.
De azért szabad legyen visszautasítani néhány tévhitet, ezt Czomba államtitkár úr már megtette: például a regionális minimálbér. Nem tudom, hogy ha én is megismétlem, hogy a kormánynak nincs szándéka ilyennek a bevezetésére, akkor ez tovább erősíti ezt, vagy valamennyiüknek egyenként ezt mindannyiszor meg kell ismételnünk, annak ellenére egyébként, hogy például az OECD is javasolta országtanulmányában, amit alkalmam volt Magyarországon bemutatni, és akkor is elmondtam egyébként, hogy regionális minimálbért - ez valamikor február magasságában volt - nem szándékozik a kormány bevezetni. Tehát arra kérném, hogy az ilyen egyedileg kiragadott és nyilvánvalóan nem az igazság talaján álló megállapításokat ne tessék ismételni és bombázni, mert ezzel nem megyünk előre.
A másik, ami éppen a mai napi bejelentéseknek talán a legfontosabb hozadéka, az, hogy a kormány most olyan lépéseket tervez, amely a munkaerő iránti keresletet erősíti. Ezeket szorgalmazták önök. De vegyük már észre, mindennek megvan a maga sorrendje, még hogyha türelmetlenül várják is: először végre kellett hajtani azokat a reformokat, amelyek a munkaerő-kínálatot, a kínálati oldalt erősítik, ott tesznek rugalmasság iránti lépéseket, és most jött el az ideje annak, hogy a munkaerő-kereslet iránti igényeket és a munkaerő-keresleti lépéseket megtegyük. Ehhez tartoznak egyébként azok a célzott köztehercsökkentések, amelyek a programban is megfogalmazódnak a célzott társadalmi csoportoknak.
Nyilvánvalóan ennél még jobb lenne egyébként, hogyha a közterheket, a munkára rakódó közterheket általános értelemben csökkenteni tudnánk, de ennek megvannak a keretfeltételei. Ezért beszéltem arról, hogy a reformra is szükség van és a stabilitásra is. A stabilitás mellett érhető el, hogy lépésről lépésre a munkára rakódó terheket csökkenteni tudjuk.
És akkor hadd legyen szabad még hozzátennem egy apró statisztikai adatot, ami a foglalkoztatást illeti, 2012. március-májusi adatokat: 2010. március-májusában Magyarországon 3 millió 756 ezer foglalkoztatott volt, egy évvel később, 2011. március-májusában 3 millió 786 ezer foglalkoztatott volt és 2012. március-májusában 3 millió 849 ezer, vagyis 92 ezerrel többen dolgoznak, mint két évvel ezelőtt, még mielőtt átvettük volna a kormányzást.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
