DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányszövetség tagjai ebben a Házban azt hisznek el, amit jónak látnak. Nekem az a meglátásom, hogy vakon hisznek a kormány munkájának a szakszerűségében és a kormány szándékainak a megvalósíthatóságában. Ez az önök dolga vagy hite, azonban az ellenzéki képviselőknek, nekem személy szerint messze nem kielégítő az az információmennyiség, amit én a törvényjavaslat tárgyalásához a kormány részéről kaptam. Nem először ez a gyakorlat, amit sajnos meg kellett szoknom, idestova most már több mint két év alatt. Szóval, ami itt törvényhozás címen folyik, az egyfajta visszaélés a jogalkotással. A parlamenti képviselők olyan helyzetben nyomnak gombot, ott igent, itt nemet, hogy nem nagyon tudják, hogy miről van szó. (Babák Mihály: Ezt kikérem magunknak!) Ebből a szempontból sem az előterjesztés, sem államtitkár úr expozéja, amit egyébként felolvasott és nem elmondott, én azt hiszem, egy ilyen rutinos politikusnak, mint ön, aki az ötszázadik hozzászólásán is túl van, mint hallottuk délelőtt, illett volna ezt néhány gondolatban önállóan, szabadon elmondani, hogy miről van itt tulajdonképpen szó. Ön felolvasta az általános indoklás egy részét, és a lényeget tulajdonképpen az, aki kevésbé jártas ezekben az ügyekben, aligha tudta ebből kihámozni. Tehát azt gondolom, hogy így nem szabad törvénykezni. Minden hónapban változtatjuk ezt a 2012-es költségvetési törvényt. Ez lehetetlen helyzet.
Tisztelt Babák Képviselőtársam! Két héttel ezelőtt szintén hozzányúltak a fő bevételi-kiadási főösszegekhez. Akkor képviselői módosító indítvány miatt megmozdították a bevételi-kiadási főösszegeket. Hát semmi tekintélye nincs egy törvénynek Magyarországon, állandóan, lépten-nyomon belegyalogolnak. Hát miféle tervezés ez, miféle stabilitás ez egy törvényben? Ez a törvénygyár, ami itt működik és gyártja a selejteket, erre is jó példa lesz ez a törvénymódosító javaslat, és nekem van egy külön fogadásom, hogy nem az utolsó ebben az esztendőben. Majd jön a következő. Jó, megértem, elfogyott a pénz, ezt elmondta az államtitkár úr, elmondta Puskás képviselőtársunk is, hogy elfogyott a pénz a PPP-nél az európai uniós lehívásokhoz, a saját erőnél, a helyi önkormányzatok humán normatíváinak a korrigálásánál és így tovább, tehát ezt meg lehet érteni. De hát miért nem tesznek elénk egy olyan számítást, amiből számokat is lehet látni? Ez az általános indoklás a dátumon kívül nem tartalmaz semmit, illetve a hiánycélt leírja, mint körülbelül Mózes a kőtáblába vésett sarokszámot, hogy az viszont nem változhat meg, miközben meg fog változni, pontosabban a pénzforgalmi hiány az, ami garantáltnak mondható. Az eredményszemléletű hiány majd ott megmozdul, aztán majd valahogy rendbe fogják tenni. Ez az itt a piros, hol a piros játék megint.
Én örülök annak, hogy Babák képviselőtársam szóba hozta ezt a polémiát, ami folyt köztünk délelőtt, és természetesen nem itt kell lefolytatni, hanem más fórumokon. Nekem nem az a problémám, hogy a tisztelt kormány most is a pénzforgalmi szemléletű számbavételt és a pénzügyi beszámolót alkalmazza, mert vannak ennek előnyei, nem minden ország tért át az eredményszemléletű elszámolásra, de állandóan magyarázkodni kell. Állandóan magyarázni kell, hogy az ESA 95 és az EU-számbavétel szerint ez nem annyi, hanem ennyi. Hát ez követhetetlen, tehát az elemi áttekinthetőség feltételeit nem teremti meg.
Szóba került az, hogy persze, hogy ez nem egyszerű dolog, én ezt tudom. Ez nem egyéves feladat, hanem több évtizedes. Tizenegy évvel ezelőtt kiváló fideszes képviselők itt, ebben a Házban hitet tettek az államszámviteli törvény megalkotása mellett, nem kisebb nevek, mint Dancsó József, Font Sándor, Varga Mihály. Itt elmondták a pulpituson, hogy itt az ideje, hogy Magyarországon egy tisztességes államszámviteli törvényt kell csinálni, hogy ezeket a tekli-mekliket és itt a piros, hol a piros játékokat végre ki lehessen iktatni a törvényhozásból és a képviselők, a szakértők, az újságírók, minden normális érdeklődő adófizető magyar állampolgár világosan lássa, hogy mi van a számok mögött. Ez nem látszik! Ma sem látszik, és a szándék sincs meg arra, hogy ezt előkészítsék, mert ha lenne egy programjuk, hogy öt éven belül vagy x éven belül legalább megnézik, megvizsgálják, hogy lehet ezt csinálni vagy nem lehet, de meg sem vizsgálták.
Én feltettem egy kérdést a miniszter úrnak két évvel ezelőtt, semmitmondó választ kaptam: esze ágában sincs a pénzügyi kormányzatnak ezeket a kérdéseket megnézni, érdemben megvizsgálni. Megyünk ezen az úton tovább, és nem tudjuk, hogy hol tartunk. Mert miről van szó? Ez a 150 milliárd forintnyi bevételi igény, ennek a kétharmada olyan áfabevétel, ami tulajdonképpen nem más, minthogy kijjebb tolom az egész problémát, beletolom a másik esztendőbe, mert hiszen pénzforgalmi szemléletben nem fog kifizetni a Kincstár annyi áfát a jogosultaknak, mint amennyi egyébként nekik járna. Odébb tolja a kérdést, tehát likvid marad a Kincstár, ugyanakkor a problémát nem oldotta meg.
Egyébént is ez a nomen est omen, mondhatnám, ahogy fogalmaz az általános indoklás, azt mondja, hogy finanszírozási és szabályozási problémák haladéktalan rendezése érdekében szükséges ez. Tehát a problémákat önök rendezik, megrendezik a problémát. Nem megoldják, hanem megrendezik, ahogy itt többször is leírják, hogy a szabályozási kérdések között rendezi az önkormányzati alrendszer átalakításával. Rendezi! A problémákat meg kell oldani, nem rendezni kell. Azok úgy jönnek maguktól, nem rendezünk még hozzá a magunk szándékaival is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak a saját véleményemet és a frakciónk véleményét tolmácsolom, hanem nagymértékben támaszkodom a Költségvetési Tanács nagy tekintélyű tagjainak a szakvéleményére. Ez ugyebár egy roppant óvatos megfogalmazás, nagyon eufemisztikus kifejezéseket használ, megvan ennek is az oka természetesen, ők nem beszélhetnek olyan szabadon, mint egy ellenzéki képviselő, de hát amit leírnak, az egyáltalán nem valami biztató. Óriási kockázatokat jeleznek a tisztelt kormány számára, ámbár azt is leírják, hozzá kell tenni, úgy kezdik a véleményüket, hogy nincsenek olyan alapvető ellenvetéseik, amelyek miatt az alapvető egyet nem értésüket jeleznék. Tehát alapvető ellenvetéseik nincsenek, de vannak ellenvetéseik. Aztán hogy mi az alapvető, azt ízlésem szerint döntse el mindenki saját maga.
De mint mondtam a kisebbségi véleményben, hatszor vagy nyolcszor írják le azt a kifejezést, hogy kockázat, és többek között azt is leírják, nem én, hanem ez a triumvirátus, hogy a 2012. évi makrogazdasági folyamatoknak a törvényjavaslathoz csatolt prognózisnál lényegesen kedvezőtlenebb alakulása azzal a kockázattal jár, hogy a költségvetés ez évi bevételei jelentősen elmaradnak a tervezettől. Ezt írja a Költségvetési Tanács véleménye. Tehát itt arról van szó, hogy nagyon bizonytalan megint ez a bizonyos 150 milliárd forint, ami hiányzik. Akkor lettem volna valamivel - hogy mondjam - elégedettebb, ha azok a számítások, amelyek az állami tulajdonú társaságok osztalékbevételének a növeléséből remélhetők… - oda lett volna írva néhány cég. Kérem szépen, van vagy háromszáz olyan társaság Magyarországon, a Nemzeti Vagyonkezelő portfóliójában és a kormányzati szektorban, amely közül megnevezhették volna azokat a társaságokat, amelyektől ezt az osztaléknövekményt remélik.
(0.00)
Vagy ex has odaírtak egy számot, hogy amennyi még hiányzik, azt ráteszem osztalékbevétel-növekedésre? Semmiféle meggyőző erő ezekben a számok nélküli indokolásokban nincs. Egy dolog világos belőle, hogy ha törik, ha szakad, a kormány tartani fogja a 2,5 százalékos, EU-módszertan szerint számított hiánycélt, bár a Költségvetési Tanács jelzi, hogy túllövi a célt - vagy alullövi vagy mellé, nem tudom, hogyan használta a kifejezést -, nem fogja eltalálni ezt a célt. Abban nem kételkedem egyébként, hogy a kormány be fogja tartani ezt a hiánycélt. Ebben nem kételkedem, ha másért nem, presztízsokokból is meg fogja csinálni, de hogy nem fogunk tisztán látni, és nem az utolsó törvénymódosítás van a kezünkben, arra bárkivel fogadást kötök.
Mert ez sincs világosan előkészítve, és nincs idetéve elénk a valódi probléma, hogy mit söpörnek a szőnyeg alá, és milyen csontvázak dőlnek ki a szekrényből. Hát igen, a nagy csontváz az, amin a vita volt délelőtt. Hogyha át akarna térni a magyar kormányzat, a magyar számviteli rendszer az eredményszemléletre, akkor tudomásul kéne venni, hogy a kiadások helyett költségekkel kell számolni, és ha költségekkel kell számolni, akkor megjelennek a valós költségei az állami vagyonnak, az amortizáció mint a legfontosabb probléma, és akkor szembe kellene néznünk azzal, hogy óriási probléma van, ami 60 éves vagy még több.
De kérem szépen, ha kétharmaddal sem mernek ehhez hozzányúlni, akkor mire várunk? Nem nyúltak hozzá, amikor először kormányoztak, csak beszéltek róla - idéztem a neveket, hogy kik beszéltek róla -, most sem mernek hozzányúlni, mert nem merik kiteregetni a szőnyeg alatt lévő problémákat. Hát akkor mikor? Hát tessék már igazat mondani, bevallani férfiasan itt, a parlament előtt, az adófizetők előtt, az ország előtt, hogy ez egy nehéz helyzet, amit meg kéne oldani. Nem rendezni kéne a problémát, hanem megoldani.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
