HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy örömmel hallgattam az ellenzéki felszólalásokat. Kedves pillanata volt az elrejtett papírokról szóló gondolat. Olyannyira sikerült ezt elrejteni, hogy önmaguk sem találták, hiszen pont az ellenkezőjét valósították meg az alatt a nyolc év alatt, amíg lehetőségük lett volna rá.
De nézzük a miniszterelnöki beszédet! Az Unióban és az Unióhoz fűződő viszonyunkban három fontos kérdés van napirenden: a válság kezelése, a nemzeti érdekek képviselete és az Unió belső reformja, annak jövője. Ha ezzel az utóbbival kezdjük, akkor azt kell mondanunk, hogy ez nem csupán strukturális, hanem elvi kérdés is. A tagállamok relatív függetlensége volt az alapító atyák gondolata, és ennek ellentmond egyfajta európai egyesült államok gondolata, ami ráadásul működésképtelen is, hiszen a nemzetek Európája nemcsak kulturális sokszínűséget jelent, hanem valamiféle politikai sokszínűséget is igényel. Tehát a politikai uniónak az a fajta megvalósítása, ami elmossa a nemzetek közötti különbséget és azok valamelyes függetlenségét, általunk sem támogatott.
A válság kezelése: meg kell mondjam, én kissé pesszimista vagyok ennek az eredményes és gyors kezelésében, arra viszont büszke vagyok, hogy Magyarország példát mutatott arra, hogy a költségvetési szigor nem jelent feltétlenül megszorítást, sőt bizonyos feltételekkel ezzel együtt a versenyképesség is növelhető. Itt kell kitérni arra, hogy a bankok és a nagyvállalatok megadóztatása mellett a devizahitelesek megsegítése is megtörtént, és ehhez kapcsolódik miniszterelnök úr beszédének második része, az egyes társadalmi csoportok foglalkoztatási gondjainak az enyhítése. És ha már a kereszténydemokrata frakció nevében szólok, akkor hadd említsem meg, hogy a gyermeknevelésből visszatérő anyák, illetve a tartósan munkanélküliek védelme kereszténydemokrata kezdeményezésre történt, természetesen nagy örömmel fogadtuk a fideszes javaslatokat, köztük a képzetlenek foglalkoztatását segítő megoldást. Azt is meg kell mondanom, hogy ez egy örömteli üzenet, de nem értem, hogy miért nem lehet ezt örömmel fogadni minden képviselőnek. Miért kell fanyalogni ezen?
S hadd tegyek hozzá még valamit, mert ehhez kapcsolódik, bár nem a program része. Többször előhoztuk már a családi csődvédelem kérdését. Amíg a devizahitelesek megsegítése egy konkrét, mondhatnám, tűzoltó jellegű feladat volt, addig a családi csődvédelem ennek mintegy folytatásaként egy hosszú távú és a különböző okokból megvalósuló csőd elleni védelmet jelenti. Ezt továbbra is képviseljük, és szeretnénk, ha annak az országgyűlési határozati javaslatnak az első mondata megvalósulna, amit a parlament április 2-án elfogadott, és amely arra kéri a kormányt, hogy vizsgálja meg a magáncsőd lehetőségét. Mi szívesebben nevezzük ezt családi csődvédelemnek.
És végül a nemzeti érdekek képviselete; ennek eszköze nyilván nemcsak a konfliktus felvállalása, hanem a kompromisszumkészség is. Azt is láttuk, hogy a kormány a különböző helyzetekben ezt a kettőt felváltva alkalmazta. Mert fel kell vállalni a konfliktust, sok esetben ez a megoldás kulcsa, de időnként a kompromisszumkészség is ezt szolgálja. Annak is örülünk, hogy a brüsszeli bürokraták kezdenek felhagyni a kettős mérce alkalmazásával. Lehet persze, hogy ez a problémák halmozódásának következménye, de számunkra akkor is örömteli esemény. Meg kell mondanom, hogy mi egy pillanatig sem kételkedtünk abban, hogy a kormány hatékonyan képviseli Brüsszelben a nemzeti érdekeket.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
