JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön több témát érintett a felszólalásában, ezek közül kezdjük talán az Európai Unió, tehát az Európai Tanács múlt heti ülésével kapcsolatos témákkal. Az Unióval kapcsolatos vitánkat nem most kezdtük, és vélhetőleg nem is most fogjuk befejezni, mégis van néhány olyan pont, aminek a tisztázása, azt hiszem, hogy nem tűr halasztást.
Egyetértünk abban, hogy az Európai Unió és az eurózóna az elmúlt években rendkívül mély válságba süllyedt, és azok a korrekciós intézkedések, amelyekkel az Európai Bizottság és más európai szervek ezt a válságot eddig kezelni próbálták, nem bizonyultak hatékonynak. Ezek a válság felszínét kapirgálták, tüneti kezelést kínáltak arra a prompt likviditási, illetve adósságválságra, amely az Unió bizonyos országait sújtotta.
Nem kezdtek azonban semmit azzal a mély strukturális válsággal, amely az eurózónán belüli, illetve az Unión belüli fejlettségi, versenyképességi különbségek miatt létrehozza azt a válságot, amit a közelmúltban a mediterrán országokban, illetve Írországban tapasztalni kellett.
Azok a döntések, amik a múlt héten az Európai Tanács ülésén megszülettek, ezek szintén nem alkalmasak arra, hogy ezt a mély strukturális válságot kezeljék. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy ez a válság, amely az euró bevezetéséből és a perifériális országoknak a sajátos gazdasági fejlettségbeli, versenyképességi helyzetéből fakad, ez külön-külön, az egyes tagállamok erőfeszítései révén nem kezelhető. Ez csak akkor kerül megnyugtató módon rendezésre, amennyiben közös, az Európai Unió és az eurózóna egészét átfogó intézkedésekre kerül sor, és ilyen lépések születnek az Európai Unión belül.
Ezekkel kapcsolatban az elmúlt időszakban az ön megnyilatkozásai, miniszterelnök úr, minimum is ellentmondásosak voltak, nem világos, hogy mi az ön álláspontja azzal kapcsolatban, hogy olyan európai szintű stabilizációs lépésekre, stabilizációs intézkedésekre kerüljön sor, amelyek orvosolják ezeket az alapvető strukturális, versenyképességi, fejlettségbeli különbségeket.
(13.40)
A növekedési paktum, amiről szó volt a múlt héten, ezzel a 120 milliárd forinttal (sic!) nem lesz alkalmas ennek a válságnak a kezelésére. Önmagukban a kohéziós pénzek, illetve a strukturális alap sem elegendőek ahhoz, hogy ezt a problémát kezeljék. Ön az Európai Tanács ülésén kiállt a Magyarországnak járó kohéziós pénz maradéktalan folyósítása és a 2014-2020-as tervezési időszakban a keretösszeg megtartása mellett. Ön kiállt egy egységes Európa mellett, amennyiben ezeknek a pénzeknek a rosszabb helyzetben, alacsonyabb fejlettségi szinten álló országoknak való folyósításáról van szó.
Ugyanakkor, miközben elvárjuk az Európai Uniótól, az Európai Unió nettó befizető országaitól, hogy Magyarországot segítsék a kohéziós és strukturális alapokon keresztül a felzárkózásban, ez csak akkor védhető morálisan, ha emellé Magyarország odateszi a maga szándékát az Unió egészét sújtó problémák rendszerszintű kezelésére. Ha ezt nem tesszük meg, miniszterelnök úr, ha nem állunk ki határozottan az uniós szintű strukturális kezelési eszközök mellett, akkor Magyarország pusztán olyan járulékleső magatartást folytat az Európai Unión belül, amelyet ön a hazai viszonyok között oly előszeretettel ostoroz.
Szükség van egy pénzügyi felügyeleti rendszerre az Európai Unión belül, szükség van olyan pénzügyi mechanizmusokra a jelenleginél lényegesen nagyobb keretösszegek erejéig, amely képes a versenyképességi és fejlettségbeli különbségeket enyhíteni az Unión belül, és ehhez szükség van egy erősebb európai szintű együttműködésre. Ezen belül lehet Magyarország sikeres, mert ha továbbra is azt a játékot játsszuk, hogy az Unió más tagállamaival szemben próbáljuk meg Magyarországot helyzetbe hozni egy versenyben, akkor Magyarország egyedül marad, és nem lesz képes a globális piacon versenyképesen megállni a helyét.
Az a gazdaságpolitika, amit önök az elmúlt két évben folytattak, Magyarországot nem a siker útjára vezeti, hanem a bukásba vezeti. Azok az intézkedések, amelyeket ön itt bemutatott, ez a tízpontos intézkedési csomag nyílt beismerése annak, hogy az önök gazdaságpolitikája kudarcot vallott. 2010-ben a választási kampányban az LMP választási programjában egy célzott és érdemi járulékcsökkentés mellett tette le a voksát. Azt mondtuk, hogy bizonyos érzékeny társadalmi csoportokban járulékcsökkentésre van szükség a munkahelyteremtés érdekében. Önök ezt nem tették meg, az egykulcsos adót vezették be, amely éppen ezeket a társadalmi csoportokat sújtja, megadóztatja, a foglalkoztatásukat drágábbá teszi. Örülünk, hogy végre a Fidesz-kormány rászánta magát, hogy megvalósítsa azt, ami az LMP 2010-es választási programjában szerepelt (Derültség, zaj a kormánypárti frakciókban.), azt, ami a “Munkát, levegőt!” kiadványunkban is szerepel, hogy végre nekiállnak célzottan az érzékeny csoportokban járulékcsökkentést végrehajtani (Az elnök csenget.), amire két évvel ezelőtt lett volna szükség, tisztelt képviselőtársaim. És ezen az önök hőbörgése nem fog változtatni. Ezt ma már egy kicsit késő bevezetni.
Azoknak a 25 év alattiaknak, akikről ön beszél, miniszterelnök úr, akikre célzott járulékcsökkentést vezetnek be, közel a fele már nem Magyarországon képzeli el a jövőjét. Őket már meggyőzték arról, hogy Magyarországon nincs jövőjük. Az egyszerűsített adónemekkel tulajdonképpen a langyos vizet sikerült feltalálniuk, azt az evarendszert hozzák egy kicsit bonyolultabban vissza, amelynek a kulcsát önök emelték meg olyan szintre, hogy azok a cégek, amelyeket most kedvezményezni akarnak, végül is kimenekültek ebből a rendszerből. Az árfolyamváltozások kivédése: természetesen örülünk, hogy a vállalkozások számára lehetővé teszik ezt a dolgot, de, miniszterelnök úr, az igazán hatékony az lenne, ha nem jogszabályalkotás útján szeretnének az árfolyamváltozásoknak gátat szabni, hanem egy olyan kiszámítható gazdaságpolitikával, amely megelőzi azokat a szélsőséges árfolyam-ingadozásokat, amelyeket a magyar forint az önök kormányzása alatt, a 2010-es választásokat követően azonnal mutatni kezdett.
És végül a részvételről, miniszterelnök úr. Hát, nagyon örülünk, hogy a nemzeti konzultációt a részvétel valamennyi formájának kiváltására ön alkalmasnak tartja, azonban az elmúlt két évben önök sorozatban hozták azokat a jogszabályokat, amelyek a valódi társadalmi részvétel lehetőségeit szélsőségesen szűkítették, amelyek a helyi társadalomnak a helyi közügyekbe való bekapcsolódását korlátozták. A népszavazások érvényességi küszöbét fölemelték, az önkormányzati munkában a társadalmi részvétel lehetőségeit csökkentették, a kiemelt beruházásos törvény hatályának kiterjesztésével szűkítették a civil szervezetek részvételi lehetőségeit az engedélyezési eljárásokban. Órákig lehetne sorolni azokat az intézkedéseket, amelyek célja a társadalmi részvétel szűkítése, a magyar állampolgárok, a magyar emberek döntéshozatalban való részvételének megakadályozása. És ezen olyan manipulatív kérdésekkel végrehajtott nemzeti konzultáció, amit most tapasztalunk, nem változtat, és nem segít.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP frakciójában.)
