ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök úr. Nem is vagyok biztos abban, hogy helyes most itt nekem viszonválaszra szót kérni, tekintettel arra, hogy csak eltereljük a figyelmet magáról a javaslatról. A javaslat egy radikális szociális adócsökkentés, a javaslat egy munkahelyvédelmi akció, illetve annak akcióterve, az itt elhangzott vélemények pedig nem erről szólnak.
Tehát most, miközben beszélek, gondolkozom azon, helyes-e egyáltalán belevágnom a válaszokba, mert ezzel csak azoknak nyújtok segédkezet, akik aztán majd másról akarnak beszélni a vita kapcsán, mint amiről egyébként ez az egész ügy szól. De miután mégiscsak parlamentben vagyunk, és ez a nyílt viták helyszíne, ezért nem hiszem, hogy megengedhetné magának a magyar kormány, hogy ne válaszoljon érdemben az ellenzék által fölvetett kérdésekre.
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, először hadd reagáljak a kormánypárti képviselők hozzászólására. Harrach Péter frakcióvezető úrnak szeretném elmondani azt, hogy nagyon régóta gondolkozunk azon, hogy azt a bizonyos intézményt, amit ön nem magáncsődnek, hanem családi csődvédelemnek nevez - talán helyesen -, azt hogyan tudnánk a magyar jogrendszer részévé tenni. Több mint egy éve dolgozunk ezen meglehetősen intenzíven, és olyan megoldást, amely minden próbát kiállna, még nem találtunk, de szeretném önt biztosítani arról, hogy dolgozunk ezen. Én személyesen támogatom a családi csődvédelem intézményét, és abban reménykedem, hogy hátha a polgári törvénykönyvről szóló vita itt a parlamentben alkalmas lesz arra, hogy kidolgozzuk a vita eredményeképpen a családi csődvédelem intézményét, és azt a polgári törvénykönyv részévé tegyük. Tehát biztatnám a kereszténydemokratákat, hogy továbbra is legyenek kedvesek és képviseljék ezt a nagyon fontos szociális ügyet.
Rogán képviselőtársamnak szeretném azt mondani, hogy természetesen, amikor elmondtam ezeket a munkahelyvédelmi akcióterv részeit adó javaslatokat, akkor ezt annak tudatában tettem, hogy kész vannak a kidolgozott javaslataink, tehát semmi akadálya nincs annak, hogy ezeket július 9-éig vagy 12-éig a tisztelt Ház elé benyújtsuk, az egyeztetéseket, vitákat, jó szándékú javaslatok befogadását elvégezzük a nyár során, és az ősz elején ezeket már meg is szavazhatjuk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy összességében azt mondjam, hogy ha az ellenzéki haraphatnékot és a kormánnyal szembeni dühöt lepattogtatom az ellenzéki pártok hozzászólásairól, akkor az alatt azt találom, hogy mintha önök támogatnák azt, amit mondtam. Tehát az a benyomás alakult ki bennem, hogy az ellenzéki pártok támogatják a szociális adócsökkentést, az ellenzéki pártok támogatják a munkahelyvédelmi akciót, amit ezúton is köszönök önöknek, és kérem, hogy tegyék ezt a továbbiakban is.
(14.10)
Ami az egyéb természetű politikai megjegyzéseiket illeti, nekem nem dolgom - igyekszem is óvatosan fogalmazni -, hogy felhívjam a figyelmét ellenzéki pártoknak bizonyos fontos politikai tényekre, de MSZP-s képviselőtársamnak, a frakcióvezető-pártelnök úrnak azt kell hogy mondjam, azt nehéz innen megérteni, miért tesznek kísérletet arra, hogy újra és újra a 2002 és 2008 közötti kormányzást, különösen a 2006 és a 2010 közötti kormányzást itt megvédjék. Az védhetetlen! De nem azért, mert önök ügyetlenül védik, hanem azért, mert az emberek kidobták az ablakon - bocsánat a megjegyzésért - önökkel együtt. Nem azért kaptunk kétharmadot, mert mindenki, aki ránk szavazott, azt gondolta volna, hogy eljött végre a pillanat, hogy fideszes legyen. Nem azért szavaztak ránk nagyon sokan, mert úgy gondolták, rosszul döntöttek az előző években, hanem azért, mert olyan kétségbeejtő állapotokat idéztek elő önök itt Magyarországon a most itt önök által megvédeni akart kormányzati gyakorlattal, hogy egész egyszerűen az emberek nem bíztak másban, csak bennünk, és ezért kaptunk kétharmadot. (Zaj az MSZP soraiban.) Beszéljünk egyenesen! De ebből nemcsak azt kell nézni, ami egy fontos dolog, hogy nekünk is tudnunk kell, hogy nemcsak fideszes támogatók vannak mögöttünk, hanem az ország nagyon nagy része (Zaj az MSZP soraiban.), de önöknek is érdemes levonni ebből azt a tanulságot, hogy ha állandóan erről akarunk egymással beszélni, soha, semmiben nem fogunk megegyezni, nem fogunk egymással szót érteni, hogyha önök azt akarják védeni. Tehát én nagy tisztelettel arra kérem önöket, hogy ha a parlamenti vitát valóban arra akarjuk használni, hogy a jövő lehetőségeit egy vitában közösen találjuk meg, akkor hagyjanak föl azzal, amiről már úgyis kimondta az ítéletet a magyar választópolgárok több mint kétharmada a 2010-es választáson.
Nos, idetartozik sajnos az a kérdés is, ami mindig más-más formában jön vissza, ami az adórendszert illeti. Én örömmel fogadok minden adórendszerre vonatkozó ellenzéki javaslatot. Egy dolgot ne kérjenek tőlünk, márpedig mindig ezt teszik: hogy állítsuk vissza azt az adórendszert, ami egyébként 2010-ig volt Magyarországon. Azt az emberek leszavazták, nem véletlenül! Az egy munkaellenes, családellenes és vállalkozásellenes adórendszer volt. Nekünk arra adtak megbízást, hogy ahelyett, ami megbukott - önökkel együtt, mint mondtam -, dolgozzunk ki egy családbarát, munkabarát és vállalkozásbarát adórendszert. Ezt tesszük, ennek bizonyos elemeiről beszéltem éppen az imént, a megelőző felszólalásomban. Tehát azt szeretném önöknek mondani, hogy a progresszív adórendszer visszahozatala az egy megbukott, leszavazott, kudarcos adórendszer javaslatát jelenti, ezért azt javasolom önöknek, hogy inkább az általunk kidolgozott, munkát segítő, családi adórendszer továbbfejlesztésének ügyében próbáljunk egymással szót érteni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Idekapcsolódik az a kérdés, amiről nem szoktam beszélni itt a Házban, de miután most a Szocialista Párt frakcióvezetője élesen vetette föl, ezért kénytelen vagyok mégis foglalkozni vele, és hasonló határozottsággal beszélni róla. Szóval, mégiscsak az elmúlt két évben azért Magyarországon elértük azt, hogy 2004 óta először, amióta az Európai Unióhoz csatlakoztunk, először 2011-ben, azután ’12-ben, azután ’13-ban 3 százalék alatt volt, van és lesz a költségvetési hiány. Ezt még az Európai Unió is elfogadta, aki a választott utunknak nem különösebben örült. Azért mégiscsak megtörtént az, ami soha korábban a magyar gazdaságtörténetben, hogy bevezettünk bankadót és nagyvállalatokra közteher-viselési kötelezettséget róttunk ki. Mégiscsak megtörtént az, hogy kétségkívül dubiózus körülmények között és nagy viták eredményeképpen, de 170 ezer családot mégiscsak sikerült a devizahitelek fogságából azonnali lépéssel kiszabadítani, és sok százezer család éppen a napokban veszi igénybe az árfolyamgát intézményét, amellyel szintén kiutat találhat a mostani helyzetből. Azt a megjegyzését, hogy ez a gazdagoknak kedvezett volna, ezt a tények iránti tiszteletlenségnek tekintem, tekintettel arra, hogy a 170 ezer család, aki kiváltotta magát a devizahitelekből, annak az átlagos devizahitele 6 millió forint volt. Önök szerint, akinek 6 milliós devizahitel-kiváltási képessége van, az egy gazdag család? Őket akarják megadóztatni? Őket akarják önök megadóztatni? Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, ezek az emberek a középosztályhoz tartoznak, akiket inkább segíteni kell, mert ők azok, akik a hátukon viszik az országot, ezért nagyon is helyes volt, amit tettünk. (Taps a kormánypártok soraiban.)
De valójában csak azért soroltam föl mindezt, és említem meg itt a családi adózás intézményét és most a munkahelyvédelmi akciót is, mert önök folyamatosan támadják a gazdasági minisztert. Ezek mind olyan tettek, amiket korábban egyetlen kormány és egyetlen gazdasági miniszter sem vállalt. Önöknek lehet, hogy nem tetszik a kormány gazdasági minisztere, de nélküle nem lett volna bankadó, nem lett volna multiadó, nem tudtuk volna kihozni a teher alól a devizahiteleseket, nem lenne most munkahelyvédelmi akció, de még sorolhatnám tovább. (Zaj az MSZP soraiban.) Én értem, mi az önök baja, meg a magyar közgazdász-társadalmat is igyekszem a vitákban követni és megérteni. Nagyon kevés, szinte alig található Magyarországon olyan ember, aki megfelelő közgazdasági fölkészültséggel rendelkezik, és ne tartozna az egyébként fő áramot jelentő liberális közgazdász gondolkodók közé, ahonnan önök mindig hozzák a pénzügyminisztereiket. (Derültség az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) Ez az igazság! Ezért, miközben egyáltalán nem akarom azt mondani, hogy a kormányban ülő bármely miniszter, ideértve a miniszterelnököt is, egyébként hibátlan lenne, pontosan látjuk, hogy az önök szinte ősi, olthatatlan ellenérzése Matolcsy Györggyel szemben azért van, mert Magyarországon van végre egy nem liberális, sőt kifejezetten, hangsúlyozottan nem liberális, sikeres, történelmi tetteket végrehajtó gazdasági miniszter. (Zaj, derültség az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) Ez az igazság, és gratulálok a miniszter úrnak ehhez!
