PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót és a segítséget is, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Meglehetősen hálátlan dolog most egy ilyen miniszterelnöki napirend előtti után visszatérni az európai válság problémájára, de a válság mibenlétét azért szükséges nagyon pontosan leírni, hogy megértsük, mi is történt velünk az elmúlt 20-60 évben, és ha megértettük, akkor tudunk igazán történelmi megoldások után nézni.
A válság alapvetően gazdasági, politikai, pénzügyi természetű, de a nagy eurókatasztrófa esélyének árnyékában van egy olyan körülmény, ami el szokta kerülni a figyelmet, ez pedig általában véve az európai projekt, az európai politikai elit válsága.
Mire gondolok? Lassan hetven évvel ezelőtt az európai egység gondolata még egy egyetemes társadalmi projektnek indult az európai kereszténység hagyományain. Ez alapján mondta azt Robert Schuman, hogy Európa jövője vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Schuman a keresztény erkölcsű, ezen nyugvó Európát látta a társadalmi szolidaritás megvalósítójának, és az európai népek és a szuverén nemzetek integrációját is egyfajta széles, egyetemes, tehát katholikosz alapon gondolta el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy a háború utáni elit az integrációban látta a garanciáját annak, hogy egy nagy kataklizmát el lehessen kerülni: béke, demokrácia, versenyképes piacgazdaság - ez volt az egységesülő Európa hármas célrendszere. Az akkori nemzedék ezt hagyományozta, ezt üzente tovább a következő generációnak, azonban ezek egyre távolabb kerültek a háborús traumától, és bizony az unokák szemében, mondjuk, a II. világháború már semmivel sem volt valóságosabb, mint a keresztes háborúk, teszem azt, vagy például a vallásháborúk Európában.
Ez a háborútól már távol álló, az élményektől nem érintett nemzedék került vezető pozícióba, hatalomba az ezredforduló után, pont abban az időszakban, amikor az európai integráció előnyei csökkenni kezdtek, és egyre nagyobb távolság alakult ki az elit és az európai polgárok között, egyre nagyobb lett a szakadék. Ez az új elit kényelmesebbé vált, és nem foglalkozott az európai polgárok, családok hétköznapjaival, mindennapi gondjaival, és végeredményben ezt tanúsítják az integrációt ellenző referendumok, az ír, a holland népszavazás, a franciák és a többi, és ezt bizonyítják az európai parlamenti választásokon való részvételi arányok, amelyek fokozatosan csökkennek.
Béke van ugyan és demokrácia, de veszélyben volt a versenyképesség, és ez ebből az unokák generációs elitjéből lényegében azt váltotta ki, hogy az Európai Uniót egy gazdasági elitprojektté változtatták, és ebben a pénzügyi helyzetben a megoldások, az, amit tenni kell, és az, amit a választópolgárok el tudnak fogadni, irdatlan távolságba került egymástól.
Ez tehát maga a projekt válsága és ez a politikai elit válsága is, tetézve azzal, hogy a nemzetállamok, a nemzetek szerepét, erejét nem vették kellő mértékben figyelembe, és az Unió máig lebecsüli a kisebbségek helyzetét, problémáját. Ebből látszik, hogy ez a fajta elit, ebben a politikai válságban lévő elit nem képes megérteni a népek problémáját, és ez egy válsághelyzetben nagyon kemény következményekkel járhat, mert megvonhatják a támogatást tőlük.
Összességében a mi szempontunkból mi lehet a tanulsága ennek a folyamatnak, amit itt vázoltam? Nyilván az, hogy egy elitprojektben nem szabad részt venni, vissza kell térni az európai egység alapgondolatához. Az európai polgároknak és az európai nemzeteknek egy olyan politikai voluntarizmustól, politikai erőszaktól mentes megoldást kell kínálni, amelyben a választók, a polgárok fokozatosan azonosulni tudnak a lépésekkel, és vissza kell térni a kereszténydemokrácia politikai alapvetéséhez, a legszélesebb társadalmi szolidaritás elvéhez.
Én kérem tisztelettel azon tekintélyes képviselőtársaimat, akik egyrészt túlélték a háború borzalmait, átélték a kommunizmus időszakát, figyelmeztessék a jelen politikai generációját, figyelmeztessék az unokák generációját, hogy kerüljék el az európai elit politikai hibáit, mert különben az Európai Unió továbbra is egy elitprojekt lesz, ha pedig az marad, akkor törvényszerűen el fog bukni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
