VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Meghallgattuk az ön beszámolóját, és ennek a nagyobb része az új költségvetéshez kapcsolódó módosítások programpontjait sorolta föl. Ehhez hozzáfűzni annyit tudok első reakcióként, hogy a Jobbik minden egyes olyan intézkedést, amely bajba jutott társadalmi csoportokon segít, a Jobbik mindig támogatni tud és támogatni fog, de attól tartok, hogy jelen esetben nem erről van szó.
Jelen esetben arról van szó, hogy a kormány próbál a saját rossz gazdaságpolitikája után futni, kapkod, sőt a költségvetésben is próbálja valamilyen módon ezt megjeleníteni.
(13.30)
De ahogy a költségvetés általános vitájában ezt már elmondtam a vezérszónoki felszólalásomban, nehéz ezt a költségvetést önmagában értékelni, ugyanis ez egy rossz gazdaságpolitikának és egy rossz társadalompolitikának a lecsapódása. Bár a miniszterelnök úr most nagyon szép dolgokat mondott, ami adott esetben a társadalom alsóbb rétegein is segíthet, én mégis ragaszkodom ahhoz, hogy nem azt nézem, hogy mit mond a miniszterelnök úr, hanem azt, hogy mit tesz a kormány. Ebben azt látom és azt láttam az elmúlt két évben, hogy a társadalom felső rétegeit segítette mind a társadalompolitikája, mind gazdaságpolitikája tekintetében, és egyfajta latin-amerikai modell irányába indult el az önök kormányzása.
Ennek egyébként az egyik fontos tétele - és erről sajnos nem hallottunk semmit - az egykulcsos adó, amiről én azt gondolom, hogy jó lenne végre beismerni, hogy megbukott. Én úgy gondolom, hogy a kormány jelen pillanatban is a saját csapdájába esett, nem tud már ettől az egykulcsos adótól szabadulni, bár ez egy igazságtalan és gazdaságilag indokolhatatlan adóforma, de önök már nem kívánnak konfrontálódni azzal az egy társadalmi réteggel, az egykulcsos adó nyerteseinek szűk rétegével, akiket még biztosan maguk mögött tudhatnak.
Az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, akár az önökhöz viszonylag közel álló Századvég intézet hogyan értékelte az önök prognózisait, amire az egész költségvetés épül, ezt most nem is kívánom részletezni, a számok önmagukért beszélnek. Ez a költségvetés megvalósíthatatlan, hiszen olyan növekedésre építi a maga elképzeléseit, amik egyszerűen nem állják ki majd a jövő próbáját.
De amiről ön ebben a felszólalásában, a több mint húszperces felszólalásában viszonylag óvatosan - sőt szinte kerülve a forró kását - beszélt, én erről szeretnék viszont beszélni, ez pedig a múlt heti EU-csúcs. Amikor ön a brüsszeli sajtótájékoztatóján azt mondta, és itt is megismételte azt, hogy milyen nagy öröm az nekünk, hogy végre polgárjogot nyert a kormánynak a gazdaságpolitikája, ez az unortodox gazdaságpolitika most már európai szintre emelkedett, és ezt egyfajta dicshimnuszként nekünk büszkén kell látnunk, akkor nekem az első reakcióm félig-meddig viccesen az volt, hogy bárcsak így lenne, bárcsak az lenne tényleg, hogy az önök gazdaságpolitikáját az Európai Unió átveszi. Tekintve az önök gazdaságpolitikájának a konkrét eredményeit, az végül is nekem jó hír lenne, mert ez azt jelenti, hogy az Európai Unió néhány hónapon vagy néhány éven belül megbukna. Ennek én nagyon örülnék, mert végre ez az európai tévút, amire ez az egész európai tákolmány épült, talán átadhatná a helyét egy valóban európai útra épülő építménynek, és talán Magyarország is kiszabadulhatna ebből a félgyarmati-gyarmati helyzetéből, amelybe ez a jelenlegi Európai Közösség őt beletaszította.
A sajtóban persze az volt az általános visszhang, és ezt erősítették meg a politikai nyilatkozatok is, hogy itt most az Európai Unió elindult a növekedés irányába, a növekedésre helyeződött végre a hangsúly. Ez egyszerűen nem igaz. A mi szemszögünkből ez a jelenlegi európai uniós csúcs sem volt más, mint egy bankmentő csúcs, egy kozmetikai beavatkozás volt itt a növekedés imitálása érdekében. Természetesen ezt kár lenne tagadni, de az a 120 milliárd, amit majd talán összekaparnak valahogy az Európai Unió vezetői és növekedésre próbálnak fordítani, az egészen eltörpül azon 4500 milliárd euró mellett, amit az elmúlt években az Európai Unió a bankok konszolidálására fordított.
Lássuk be, az Európai Unió válságának az oka, a növekedés elmaradásának a valódi oka nem az, hogy a bankok nem konszolidálódtak, nem konszolidálták a bankokat, vagy a bankok válsága, ez már csupán az európai uniós válságnak a következménye. A valódi válság egy strukturális válság, egyszerűen arról van szó, hogy az egész Európai Unió egy rossz irányba megy, egy olyan irányba megy, ahol hiába tömjük bele akár a bankokba, akár a jelenlegi struktúra szerint a növekedésbe a pénzt, az lyukas hordóba fog menni.
De tegyük föl, legyünk optimisták, és tegyük föl, hogy ez a 120 milliárd valóban növekedést fog indukálni az Európai Unión belül. Ha ez így történik, miniszterelnök úr, akkor pont nem az önök gazdaságpolitikája valósul meg. Miért nem? Hol van az önök gazdaságpolitikájában a növekedés? Én nem látom ezt a növekedést, amire ön hivatkozott. Az önök gazdaságpolitikájában én egy dolgot látok, megszorítást, akár a társadalom megnyomorítása, akár a növekedés elmaradása révén is.
Tehát amikor a sajtóban azt olvassuk, hogy Merkel megbukott Európában, az európai hadszíntéren, akkor azt tegyük hozzá, hogy ezzel egyébként az önök gazdaságpolitikája is ugyanúgy megbukott. Én tudom, hogy erre majd a miniszterelnök úr azt fogja mondani, hogy hogyan is mondhatok én ilyet, hiszen önök megadóztatták a bankokat és a multiszektort. Ez látszólag így is van, csak azt is vegyük észre, hogy a bankok és a multik átterhelték ezt az emberekre.
De amiben az önök gazdaságpolitikája különbözik az MSZP-sektől, akik nyolc éven keresztül valóban a bankok oldalára álltak és a multik oldalára az emberekkel szemben, az csupán annyi, hogy önök ezt sokkal ravaszabbul teszik meg: közbeiktatnak úgymond egy bűnbakot a bankszektor és a multinacionális szektor képviseletében, őket megadóztatják, akiknek a továbbterhelését persze nem akadályozzák meg. Tehát a kassza végül ugyanúgy a magyar társadalmon van, de önök legalább szét tudják tárni a kezüket, és a felelősséget el tudják kerülni.
De a lényeg, és itt jön a lényeg, hogy az egész európai uniós csúcs kapcsán mi a valódi kérdés, és erről a miniszterelnök úr, nagyon sajnálom, hogy egyetlenegy szót sem ejtett, pedig ez volt a múlt hétnek a valódi lényeges kérdése Európa és ezen belül Magyarország jövőjét illetően. Ez pedig az, hogy európai egyesült államok vagy nemzetek Európája. Erről kellene itt végre az Országgyűlés nyilvánossága és a magyar társadalom nyilvánossága előtt beszélni, ez a valódi kérdés.
Itt Németh Zsolttal is keresem a szemkontaktust, hiszen itt ennek a szerepjátéknak úgymond ő is az egyik szereplője, mert egészen eltérő nyilatkozatok hangoznak el. Míg a miniszterelnök úr rendszeresen azt mondja Brüsszelben is, itthon is, hogy a nemzetek Európáját kell építenünk és ez nekünk milyen jó lesz, Németh Zsolt elmondja ennek az egészen az ellenkezőjét, hogy a teljes egység Magyarországnak az érdeke, a teljes integráció. Kinek higgyünk? - teszik fel a kérdést a miniszterelnök úrnak Brüsszelben, amire a miniszterelnök úr azt válaszolja: hát, a sokszínűség gyönyörködtet.
Vegyük észre, hogy a kormányban milyen sokszínű gondolkodás folyik ebben a kérdésben. Engem is gyönyörködtet, miniszterelnök úr, a sokszínűség, én is örülök annak, hogy itt eltérő koncepciók vannak a kormányban. Mi a problémám akkor? A problémám az, hogy ön beszél, Németh Zsolt meg cselekszik. Amit ön kommunikál, annak az ellenkezője valósul meg - úgy látszik, Németh Zsolt koncepciója erősebb a kormánypárton belül, mint az öné. És ebben egyébként, ha megnézzük, a saját soros elnökségüknek is érdemes megvizsgálni a ténykedését. Az önök soros elnöksége alatt fogadták el, amikor ön volt az Európai Unió soros elnöke, azt a hatos jogszabálycsomagot, ami egyértelműen az európai egyesült államok irányába mutatott, és szó sem volt abban nemzetek Európájáról.
Tehát ne tegyünk már úgy, minthogyha nem lenne egyértelmű a helyzet! Jelen pillanatban minden egyes európai lépés, ami Brüsszelben születik és Brüsszel minden egyes fajsúlyos vezetője, akárki akármit mond, mindenki az európai egyesült államok irányába tereli Európát, és ön itt ma erről nem beszélt a magyar embereknek. Erről kéne beszélni, mert minden egyes döntés efelé mutat, és bármiféle kommunikáció ellenére önök ezeket a döntéseket rendre aláírják.
A mi kérdésünk, a magyar társadalom kérdése is egyben az, hogy akar-e Magyarország, akar-e a magyar társadalom ennek az európai egyesült államoknak a tagja lenni. Ez a valódi kérdés. Lehet persze szép nemzeti konzultációkat tartani, igazándiból 400 ezer ember visszaküldte, ennek nagyon örülök. De hol van a többi? Ők miért nem küldték vissza? - erről is érdemes volna egy nemzeti konzultációt tartani. De ami a valódi kérdés, hogy ebben a kérdésben, hogy európai egyesült államok vagy nemzetek Európája, nem egy nemzeti konzultációt, hanem egy népszavazást kellene tartani, meg kellene kérdezni - Európában számos országban már felmerült -, hogy mit akarnak az emberek.
Miniszterelnök Úr! Ön is tegye fel a kérdést népszavazás formájában: akarnak-e a magyar emberek egy fiskális és egy politikai unió tagjai lenni Magyarországon? A Jobbik szerint erre nincs szükség, de kérdezzük meg az embereket. A Jobbik szerint Magyarországnak az Európai Gazdasági Térségben van a helye és az érdeke, egy szabadabb, függetlenebb országként, ez Magyarország jövője. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
