DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Tisztelt Ház! Három szakasz, háromszor hat perc, az 18, de ha megengedik, akkor egy 10-12 percet vennék igénybe, és megköszönöm ezt a lehetőséget.
Az elődöm, a volt miniszter, Szabó Imre úr délután kiadott egy közleményt azzal a címmel, hogy mire készül Illés Zoltán. Tisztelettel jelzem: arra, hogy a részletes vitában a törvény kapcsán a parlamenti képviselők hozzászólásairól mondjon néhány gondolatot. A miniszter úr, mármint a volt miniszter úr azt nem tudja, hogy az adott törvényhez a részletes vita lezárásáig kapcsolódó módosító indítványokat lehet beadni, és nyilvánvalóan az a törvény, amely hónapokkal ezelőtt megjelent a parlament honlapján, ahhoz a kapcsolódó módosító indítványok megszavazásával átalakul a törvény.
(22.40)
Tehát mire készül Illés Zoltán? Arra, hogy a kapcsolódó módosító indítványokról szóló vitában hozzászóljon ehhez a vitához. Szeretném leszögezni, hogy a törvény korszakalkotó, és komolyan gondolom, hogy lezár egy olyan korszakot, amelyről Ékes József képviselő úr is és Bödecs Barnabás képviselő úr is ékesszólóan elmondta, hogy az előző időszak tönkretette a magyar hulladékgazdálkodást, felesleges beruházások növelték a lakosság terheit, lehúzták a magyarokat a külföldi érdekeltségek a díjak emelésével, és nem teljesítették a környezetvédelmi és az európai uniós elvárásokat.
Szakmaiatlan dolgok tömkelege történt, és nem szoktam visszafelé mutogatni, tudatosan törekszem arra, hogy ne mutogassak visszafelé, de azt kell mondanom, az általánosítás sem jó, amit most megteszek, de meg vagyok róla győződve, ismerve belülről most már a viszonyokat, kormányzati helyzetben, hogy számos döntéshozó a hazaárulás kategóriáját valósította meg kicsi és nagy döntéseivel az elmúlt időszakban a hulladékgazdálkodás tekintetében.
Még egyszer leszögezem tehát, hogy ez egy korszak végét jelenti, és egy új korszak kezdetét a hulladékgazdálkodás tekintetében, amely törvénytervezet korszerű - ez azt jelenti, hogy megfelel az elvárásoknak -, szakmailag világszínvonalat jelent, és ehhez képest nem szolgálja a külföldi cégek érdekeit.
Hölgyeim és Uraim! Ugyan az emberi méltóság megvédése számomra kiemelt fontosságú - és Voltaire-rel szólva: nem értek ugyan egyet veled, de mindent elkövetek, hogy elmondhasd -, Szilágyi László hozzászólását vissza kell utasítanom. A tetejébe, talán nem nagy dolog, de hárman együtt indultunk a zöldmozgalomból, Szilágyi László, Bödecs Barnabás és jómagam, és azt kell mondanom, és tudom, hogy képi a beszéd, de a Csillagok háborújának képkockáit idézem lelki szemünk elé, és azt kell mondanom, hogy Szilágyi László eladta a lelkét a sötét erőnek. De ezt nem most tette, hanem a mostani fölszólalásával is ezt igazolta. És ugyanakkor jóleső érzés azt látni, hogy képviselő úr, Bödecs Barnabás, akiről mondom, hogy együtt indultunk a zöldmozgalomból, milyen korszerűen, konzekvensen szól hozzá ehhez a témához. És nem azért, mert hasonlóan mondja, mint Ékes képviselő úr, vagy azt képviseli, ami a törvényben benne van, hanem beszél a valóságról. Nem az igazságról, mert az igazság számtalan lehet, de a valóság egy és oszthatatlan.
Hölgyeim és Uraim! Ennek a törvénynek számos eleme van. Hármat emelnék ki: a közszolgáltatás területén, tehát a kommunális hulladékokról beszélve a közszolgáltatás területén bevezeti azt, hogy 51 százalékban annak, aki a közszolgáltatást végzi, önkormányzati vagy állami tulajdonban kell lennie. 49 százalék erejéig lehet magyar magán- vagy külföldi magántulajdon.
És itt azonnal jelzem a következőt. Az Európai Unió egyik fölszólalása az volt, hogy milyen dolog az, hogy 51 százalék erejéig közszolgáltatást végző cégnek állami tulajdonban kell lennie. Döbbenet ez a fölszólalása az Európai Uniónak, ugyanis az európai uniós tagságunk óta, 2004 óta a mai napig a magyar önkormányzatok négyötödénél a közszolgáltatást hulladékosterületen - magyarul a szemét begyűjtését és elszállítását - önkormányzati tulajdonban lévő cégek végzik. Tehát pontosan az európai uniós teljes jogú tagságunk óta ez a gyakorlat mindennapi gyakorlat, úgyhogy az Európai Uniónak semmi joga nincs arra, hogy ezt az intézkedést, a törvény ezen passzusát megkérdőjelezze.
És hiába vannak német és osztrák érdekeltségek, amelyek az Európai Unió háta mögé bújva bírálják ezt a részét, az Európai Unió ezen tekintetben nem tud ellenünk semmifajta intézkedést foganatosítani, hiszen mondom, ez a gyakorlat nem tegnap és nem holnapután kezd majd kialakulni, hanem eddig ez volt a gyakorlat, és az Európai Unió ezt eddig nem támadhatta meg, hiszen nem támadható, közszolgáltatásról lévén szó. A hulladékgazdálkodás más területein - akármilyen hulladékról beszélek - ugyanúgy megvan a piac lehetősége és jelentősége, mint ahogy eddig is megvolt.
A második, hogy ez a törvény bevezeti a lerakási járulékot, aminek az a célja, hogy ne érje meg a szemetet, a lakossági szemetet ne érje meg lerakni. Ennyire egyszerű.
Ugyanakkor bevezeti a központi árszabályozást is, hogy ne lehessen a lakosságra ráterhelni a szelektív gyűjtés, az újrahasznosítás költségeit. Ugyanis pontosan az történt, hogy különböző gazdasági érdekeltségek, de akár még magyar önkormányzati tulajdonban lévő cégek számára az volt a kívánatos cél az elmúlt időszakban, hogy nem csinálnak semmit sem a szelektivitás érdekében, de ugyanakkor növelték az árakat, merthogy ráterheltek mindenfajta dolgot a lakosságra, sőt, mondom, magyar önkormányzati cégek esetében megvolt az, hogy a bevételeikből keresztfinanszíroztak mindenfajta önkormányzati tevékenységet. Nagyon fontos, hogy a nyugdíjasotthon tetejét fölújítsák vagy nagyon fontos egy-egy sportklub tevékenységének finanszírozása, csak nem a hulladékgazdálkodásból származó jövedelmekből. Ez a törvény tehát kiküszöböli ezt a lehetőséget, és a kormány úgy döntött, hogy az emberek oldalán állva nem engedi meg, hogy az árak elszabaduljanak ebben a tekintetben.
Szilágyi László idevonatkozó megjegyzéseit sértésnek tekintem. S mivel tőlem távol áll, hogy sértéssel válaszoljak a sértésre, azt kell mondanom, hogy jelképesen csak a kesztyűt dobom az arcába, de nem sértegetem a továbbiak folyamán, ugyanis minden egyes állítás, amit mondott, nem felel meg a valóságnak, és akkor szépen fogalmaztam. A hazugság szót még ide tudnám sorolni.
Hölgyeim és Uraim! A módosító indítványok kapcsán kiemelném a Bödecs Barnabás úr által elmondott 81. pontot, ahol ha nem keletkezik hulladék, akkor ne kelljen neki fizetni, és erre olyanformán reagálnék, hogy ha ezt elfogadnánk és bevezetnénk - miközben logikusnak tűnik, hogy ha nem termelt hulladékot vagy nem él ott hosszú időn keresztül, csak alkalomszerűen, akkor ne kelljen a díjat kifizetnie -, abban a pillanatban, ahogy ezt elfogadnánk, kinyitnánk a kiskaput, és elképesztő manipulációk tömkelege valósulna meg. Mindenki bebizonyítaná, hogy bizony ő megette a műanyag hulladékát, a műanyag csomagolóanyagot, ő természetesen fölemésztette az összes újságpapírt és így tovább és így tovább, csak azért, hogy elkerülje a díjfizetés kötelezettségét, illetve azt csinálná, hogy kifelé bizonygatná, hogy őnála semmilyen hulladék, mert ő annyira nagyon szelektíven gyűjti, meg ő maga újrahasznosítja, közben illegálisan elszállítaná valahova az erdőszélre.
Tehát miközben logikusnak tűnik egy ilyen módosító indítvány, nem szabad elfogadni. Szakmailag nem szabad elfogadni, hanem pont ellenkezőleg! Mindenki számára kötelezővé kell tenni a díjfizetést, még akkor is, ha csak egy nyaralóról van szó és csak ideiglenesen termeli, még akkor is, ha kisnyugdíjas, és ugyanakkor nem termel annyi hulladékot.
De álljon meg a fáklyás menet! Egy másik jobbikos képviselő úrnak bizony igaza van akkor, amikor a költségek tekintetében azt mondja, hogy egészen más a helyzet egy kistelepülésen - most a szegénységtől vagy a gazdagságtól függetlenül -, ezért nagyon fontos lesz a központi árszabályozás, vagy még egy dolog, ami az elkövetkezendő 4-5 évben valósulhat meg, úgy, ahogy Ékes képviselő úr mondta - Ausztriában -, nevezetesen, hogy csak azon hulladék után kelljen fizetni, amit nem gyűjtött szelektíven. Tehát miután a papírt szelektíven gyűjtötte külön, külön a műanyagot, a fémet, az üveget, de együtt, mert ez utóbbiakat könnyű szeparálni, elválasztani egymástól, fizikai tulajdonságaik révén, a komposztálandót megint könnyű elkülöníteni, utána a végén csak és kizárólag azért fizessen, amit nem gyűjtött szelektíven.
Itt jön elő az a momentum, hogy a kisebb fogyasztást vagy a más jellegű fogyasztást preferálni lehetne, például azt is, hogy olyan termékeket vesz valaki, nem szegényként, hanem gazdagként, ami nincs annyira becsomagolva. Ugyanakkor mindent el kell követnie annak érdekében, hogy termékdíjak révén támogatni a szelektív hulladékgyűjtés elterjedését és támogatni az újrahasznosítást. Ezért kellett az új Orbán-kormány időszakában először a termékdíjtörvényt megváltoztatni, megteremteni a pénzügyi alapját a szelektív hulladékgyűjtésnek, megteremteni az újrahasznosításnak, és megteremteni azt az ösztönzőrendszert, amely finanszírozható a termékdíjbevételekből.
(22.50)
Tehát a szocialista kormány utolsó időszakában, 2010 decemberéig, az már az új kormány időszaka, de a szocialista kormány utolsó időszakában semmit nem tettek annak érdekében, hogy új hulladékgazdálkodási törvény legyen. Innen jön a késedelem, de utána az egész rendszert kellett átalakítani annak anyagi fedezetével, a termékdíjtörvénnyel és utána az egész hulladékos törvényt.
Hölgyeim és uraim, azon gondolkodom, hogy az LMP-s tisztelt képviselő urat - bocsánat, nem tisztelt, legfeljebb kedves -, tehát a kedves képviselő urat nem fogom elhívni arra az egyeztetésre, ahol a végrehajtási utasításokat egyeztetnénk. Ez nem büntetés, hanem egyszerűen gyalázatos az, amit itt megtett. Ennyi rosszakaratot, ennyi félremagyarázatot én mással nem tudok magyarázni, ehhez képest még elegáns volt a volt miniszter úr, Szabó Imre kitalált története, hogy miért nem jön el ma este a közleménye révén ide vitázni. Bizony azt kell mondanom, nem büntetésképpen, de hallom szinte a lelki füleimmel a háttérben lévő érdekcsoportokat, amelyek vinnyognak ettől a törvénytől, mert az a buli és az a pénz, amit eddig síbolni tudtak, nem fogják tudni, és úgy látom, az LMP ennek az egyik letéteményese. Nem fogom elhívni arra az egyeztetésre, amelyet az összes ellenzéki és kormánypárti politikussal, mármint akik a bizottság tagjai, a fenntartható bizottság tagjai, július 12-re, az utolsó szavazási nap utáni időszakra 17 óra 30 percre hívok össze.
Itt kell jeleznem önöknek még azt is, hogy az Európai Uniónak Franciaország révén volt megjegyzése, technikai jellegű, az összeset átvezettük. Itt kell megjegyeznem azt, hogy ahogy Ékes képviselő úr nagyon jól mondta, az, hogy a tengerbe, az óceánba beleteszik a hulladékot, akármelyik európai ország - gyalázat. Gyalázat! Ugyanakkor ha mi nem vesszük át betűről betűre azt a rendelkezést az Európai Uniótól, abban a pillanatban megtámadnak bennünket kötelességszegés formájában, mert nem azt nézik, hogy mi szakmai, hanem azt nézik, hogy pontosan átvette-e a tagország azt, amit kötelező neki átvenni. Az a szerencsénk ebben az esetben, buta módon az a szerencsénk, hogy nincs tengerünk és óceánunk, és nyugodt szívvel vettük át, ahogy Ékes képviselő úr mondta, mert olyan biztos nem lesz, mert fizikai képtelenség, hogy mi olyan szakmaiatlan dolgot csinálnánk, hogy az óceánhoz vagy a tengerhez vinnénk a szemetet és dobálnánk bele.
Hölgyeim és Uraim! A betétdíj és a bontási törmelék az a két téma, amit még egy-egy percben összefoglalok. A legnagyobb problémának a bontási törmelékek illegális elhelyezését látom, és ez is az elmúlt tíz év gyakorlata volt ebben a hazában. Ezt megpróbáljuk kiküszöbölni úgy, hogy ösztönözzük arra a bontási törmeléket akár illegálisan elhelyezőket, hogy onnan szedjék össze és hozzák be az állami tulajdonban lévő cégekhez, amelyek pénzt adnának azért, hogy a bontási törmeléket beszállítsák e telephelyekre. De itt nincs vége a történetnek, ugyanis előírjuk szabványban, hogy autópályák, autóutak, mellékutak alapjába kavics helyett 30 százalék erejéig ilyen és ilyen szemcseméretű megőrölt bontási törmeléket kell beletenni.
Azt viszont ezen állami monopóliumtól, cégtől kell megvenni az autópálya-építőnek, drágábbért, mint amennyit mi fizetünk azoknak, akik behozzák ezekre a telephelyekre. Tehát egy olyan ösztönzőrendszer alakul ki, amelynek következtében a bontási törmelék beáramlik ezekre a helyekre, és csak és kizárólag ezen állami tulajdonban lévő cégtől muszáj megvenni az autópálya-építőknek.
S akkor itt a másikat mondanám el: a betétdíj. Végrehajtási utasítás lesz a betétdíjakról. Mi a betétdíj? Van a csomagolóanyagon, mondjuk, a pillepalackon egy bizonyos összeg. Hölgyeim és Uraim! A szocializmusban, amelynek én nem voltam nagy híve, de hát ezzel nem is vádolhatnak, működött a betétdíjrendszer. Miért? Mert akkor hiánygazdaság volt, és össze kellett gyűjteni a nyersanyagot. Most miért nincs betétdíj? Miért szüntették meg? És miért nem lett betétdíj az elmúlt húsz évben? Képzeljék el, azért, mert például a pillepalackok esetében adócsalás történik folyamatosan, ugyanis a hivatalos statisztika szerint 1,2 milliárd darab van ebben az országban, de az elemzések szerint körülbelül 3,8 milliárd darab van ebben az országban. Ha lenne betétdíjrendszer és mindegyiken vonalkód, abban a pillanatban körülbelül 2 milliárd darabbal nem lehetne csalni, ugyanis a betétdíj bevezetésével egy kódrendszert kell kialakítani, és minden egyes pillepalack e kódrendszerben a vonalkódrendszer révén külön számot kapna. És amikor az ember visszaviszi ötven forintért, akkor abból a rendszerből kikerül, de pontosan nyilván van tartva minden egyes darab, ugyanis jelen pillanatban úgy néz ki, hogy 7-8 milliárd forint az a becsült érték, adó, amely elkerülés történik a betétdíj nem megléte következtében, és azok, akik forgalmazzák a különböző termékeket ilyen jellegű palackokban, valójában nem az üdítőitalt adják el, és nem azon van a pénz, hanem egyrészt van a csomagolóanyag-eladáson, ami sokkal többe kerül, tehát ezt vetetik meg velünk. A másik: Magyarországot lenyúzzák, adót csalnak, adót kerülnek el. Tehát a betétdíj bevezetése valójában a korrupció, a csalás és az adóelkerülés elleni küzdelem, de így volt Ausztriában és Németországban is. Ezért ez egy jelentős dolog lesz, ha a negyven végrehajtási utasítás közül az egyik a betétdíjas rendszer bevezetése lesz ebben a hazában. Korszerű, világszínvonalú, korszakalkotó törvény.
Köszönöm a képviselőtársaknak, akik itt maradtak és hozzászóltak a részletes vitában, a hozzájárulásukat, köszönöm a tudásukat, köszönöm a támogatásukat. Elnök úr, köszönöm, hogy szólhattam. (Taps.)
