VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Először idézetekkel szeretném kezdeni: “Az adósság olyan ellenségünk, amelyet vagy mi győzünk le, vagy az győz le minket, középút nincs.” Szintén idézettel folytatnám: “A külső államadósság-állomány nemzetközi összehasonlításban szinte példátlan aránya miatt Magyarország mostanra a világ egyik legkiszolgáltatottabb országa lett. Olyan életveszélyes ez, mint az állandó 200 fölötti vérnyomás az emberi szervezet számára.” - írta a Széll Kálmán-terv 1.0.
“Az alaptörvénnyel és Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló sarkalatos törvénnyel összhangban a kormány legfontosabb költségvetés-politikai célja az örökölt államadósság tartós csökkentése.” - írja a Széll Kálmán-terv 2.0.
(16.20)
Úgy látszik most, hogy a kormányzat valami egészen kivételes eszközt talált az államadósság legyőzésére, valami olyan eszközt, ami nem is taktikai, de stratégiai atomfegyvernek bizonyulhat, biztosítva akár a végső győzelmet az Orbán-kormány számára. Ez a csodafegyver pedig nem más, mint annak a feltalálása, hogy az államadósság-mutató kiszámítása során a devizában fennálló tartozást rögzített árfolyamon kell forintosítani, hiszen erről szól ez a törvényjavaslat. Írja a törvény, hogy az államadósság-mutatók számításakor a külföldi pénznemben fennálló adósságot keletkeztető ügyleteket azonos, a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott árfolyamon kell figyelembe venni. Zseniális találmány ez, kérem, Matolcsy Györgyhöz illő. Ezek szerint, ha esik, ha fúj, ha lesz IMF-megállapodás, ha nem lesz, ha erősödik a forint, ha gyengül, semmi sem érdekes, a valóságnak még csak egy csekély esélyt se hagyjunk, hogy beszüremkedjen valahogy a költségvetési politikába; a kormány államadósság elleni küzdelmének a megítélése attól kell hogy függjön, hogy a devizában fennálló adósságot 299,4 forint/euró és 243,8 forint/svájci frank árfolyamon kell forintosítani. Ez kőbe van vésve, hiszen ha egyszer Matolcsy György azt mondja, akkor az úgy is van; a tények, a számok nem számítanak.
De kinek is kell ezt így számolnia? A piacnak? Nem, a piac majd megítéli az aktuális árfolyamon; van, ahol még tudnak számolni. A technikailag érintett szervezeteknek, az intézményeknek? Nem, hiszen a Magyar Nemzeti Bank és az Államadósság Kezelő Központ továbbra is saját rendszere szerint fogja számolni és jelentésében közölni az államadósság-mutatót, méghozzá úgy, hogy a tárgyidőszak - negyedéves, illetve éves bontásban - utolsó munkanapjának hivatalos magyar nemzeti banki záró árfolyamát használják majd a számításokhoz. Akkor kinek és minek is kötné meg a kezét? - elnézést, pardon, a számítási módszerét a kormány? Hát a Költségvetési Tanácsét. A stabilitási törvény a Költségvetési Tanács feladatává teszi ugyanis, hogy félévente a kormányzati tájékoztatásra reagálva megvizsgálja, hogy a költségvetési törvény végrehajtása megfelel-e az államadósság szabályai által támasztott követelményeknek. Magyarul: közelebb kerülünk-e a célhoz, amit önök plasztikusan megállapítottak, államadósság, ellenség legyőzése, vagy sem? S a Költségvetési Tanács az az intézmény, amely, ha úgy látja, hogy nem kerültünk közelebb a célhoz, hanem távolabb kerültünk, akkor pótköltségvetés benyújtására szólíthatja fel a kormányt. Itt van a kutya elásva, kérem, hölgyeim és uraim! Ez a fegyver verhetetlen a maga nemében, verhetetlenül biztosítja, hogy még csak véletlenül se találja ki a Költségvetési Tanács, hogy lám, növekedett az államadósság-mutató, és távolabb kerülünk a céltól, hogy a kormány félévkor bukott, és ideje lenne újra fölkészülnie, hogy meglegyen az elégséges az év végén. Zseniális fegyver, javasoljuk a szabadalmaztatását, vagy legalábbis a Matolcsy-féle tankönyvekbe való beillesztését. Hogy valójában hogyan is alakulnak a dolgok, az teljesen mellékes, a lényeg, hogy olyan szám kerüljön a papírra, amilyen számot Matolcsy György látni vagy láttatni akar.
Az LMP egy módosító indítványt ad be ehhez a paragrafushoz, miszerint javasoljuk, hogy a devizában fennálló adósságállomány forintosítása, az államadósság-mutató számítása során a forintosításnál az Államadósság Kezelő Központ és a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi gyakorlatának megfelelő eljárás kerüljön be a törvény szövegébe. A valóság elől nem menekülni kellene, hanem szembe kellene vele nézni. Az már csak hab a tortán, hogy a jelenleg hatályos szabályok szerint a kormány akkor köteles pótköltségvetést benyújtani, ha a zajló folyamatok alapján a mutató alakulása arra engedne következtetni, hogy a jelenlegi folyamatok az államadósság csökkenését veszélyeztetik. S ezt most önök kicserélik arra, hogy “…amely az államadósság-mutató növekedését eredményezné”. Azt hiszem, itt ismét valami forradalmi újítás, valami szómágia zajlik mind közgazdasági, mind közbeszéd értelemben.
Az államadósság csökkentése, a halálos ellenség elleni harc tétje immár nem a csökkentés, hanem a további növekedés elkerülése. Azt hiszem, ehhez nincs is mit hozzátenni, ezen a ponton önök nyíltan bevallották, hogy az államadósság-csökkentő gazdaságpolitikájuk megbukott, hiszen már szavakban sem merik felvállalni - a szavak és a tettek azonossága eddig sem nagyon érdekelte a Fidesz-kormányt -, hogy az államadósság-mutató csökkentésével mérjék saját munkájukat. Még rögzített árfolyam alkalmazása mellett sem; pusztán arra vállalkoznak, hogy azt lehet számon kérni önökön, nem lesz rosszabb a helyzet - igaz, jobb sem. Ehhez csak gratulálni tudunk.
Tisztelt Államtitkár Úr! Önről még valamennyire feltételezni lehet, hogy barátja a számoknak, miniszterével szemben. Miért van arra szükség, hogy kőbe véssük a mindenkori devizaárfolyamot? Miért kell ezt egyáltalán megtenni? Nem arról van szó esetlegesen, hogy mint a 2013-as költségvetésben is látjuk, már nem trükkök százaival, hanem trükkök ezreivel kell valahogyan kozmetikázni azt a helyzetet, amit önök teremtettek? Hiszen itt már nem is kozmetikázásról van szó, itt már plasztikai műtétről kell beszélnünk, hiszen folyamatosan olyan mértékű változások hajtódnak végre az aktuális költségvetésen - értsd, a 2012-es költségvetésen -, és már a 2013-as tervezési folyamatában is nagymértékű változásokról beszélhetünk.
Amikor egy kormányzat nem tud tervezni, nem tud előre gondolkodni, és ezért folyamatosan változtatja a szabályokat, akkor hogyan várhatja el a kormányzat az ő gazdasági szereplőitől - értsd, a magyar vállalatoktól - azt, hogy ők kezdjenek el tervezni? Hiszen beruházás nincsen tervezés nélkül, ez az alapja. De Magyarországon egyszerűen lehetetlen tervezni, azért, mert olyan gazdasági minisztere van a kormányzatnak, akit Orbán Viktor - ahogy tegnap is láttuk - körömszakadtáig véd, amely gazdasági miniszter a tervezést úgy képzeli el, hogy 15 év múlva megduplázzuk a GDP-t. De, miniszter úr, hogyan is jön ez ki? Mindenki nem gondolja azt, mint ön, hogy egy varázsütésre itt egy kiváló tündérmesében érezhetjük magunkat! Vannak még Magyarországon, akik nemcsak tudnak számolni, de el is várják azt, hogy számításokat végezzen a kormányzat. A számítások hiánya talán a leginkább szembeötlő a 2013-as költségvetés tervezésekor is, amikor a Münchhausen báró adók előjönnek. Itt 100 ezer millió forintról, tehát 100 milliárdokról van szó, de önök háttérszámításokat nem végeznek, csak hasra ütve dobálják a számokat.
Úgy gondolom, hogy Magyarországnak egy kiszámítható gazdaságpolitikára volna szüksége, amely beszámítható gazdasági vezetők nélkül elképzelhetetlen. Azok a folyamatos kozmetikázások, ráncfelvarrások, durva plasztikai műtétek, amiket önök végeznek a költségvetésen, azok nem ezt a kiszámíthatóságot erősítik. De ebben a gazdasági stabilitásról szóló törvényben, hogy a pótköltségvetés létrehozásának az utolsó esélyét is elvetik, nyilvánvalóvá teszik önök, hogy egy épkézláb országban a 2012-es, tehát az idei költségvetés kapcsán már rég pótköltségvetéshez kellett volna nyúlni, már februárban pótköltségvetést kellett volna hozni, de önök nem merik fölvállalni annak a politikai ódiumát, hogy ilyen hatalmas hibákat vétenek. Nem elég azt mondani, hogy gazdasági stabilitási törvény van, hanem a gazdasági stabilitási törvényben magát a célt, a stabilitást meg is kell tudni teremteni.
Múltkorjában, egy bizottsági ülésen Szanyi Tibor képviselőtársam őszinteségi rohamot tartott, és én ezt nagyon tiszteltem; csak azért hozom ide a Ház elé, mert nagyon szépen példázza azt, ami most folyik. Ott akkor Szanyi képviselő úr azt mondta, hogy ő emlékszik rá, hogy amikor az MSZP nem tudott kormányozni, akkor mindenféle látszatintézkedéseket hozott a Ház elé, és azzal próbálta elfedni a kormányzás hiányát. (Dr. Józsa István: Nem MSZP-t mondott, hanem Gyurcsányt mondott.)
(16.30)
Ugyanezt tapasztaljuk most is. Amikor a Fidesz nem tud kormányozni, mindenféle látszatintézkedéssel próbálja elfedni a kormányzás hiányát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ülj le!) A gazdasági stabilitásról szóló törvény módosítása pontosan ilyen látszatintézkedés, azzal kiegészítve, hogy trükkök százainak, nem is százainak, trükkök ezreinek ágyaz meg.
Tisztelt Államtitkár Úr! Önnek volna lehetősége szerintem arra - mint a gazdasági kormányzás egyik befolyásos személyiségének -, hogy kiszámítható gazdaságpolitikát teremtsen. Kérve könyörgök államtitkár úrnak (Derültség.), valahogyan állítsa meg Matolcsy Györgyöt! Mert ránk már nem hallgat. Teljes mértékben elszállt. Talán önre még egy kicsit hallgat. Mondja meg a miniszterének, hogy állj meg, Gyuri, ne csináld, Gyuri. Mondja meg! Ez tovább nem tartható. A gazdasági stabilitásról szóló törvény kapcsán egyértelművé kell tenni, hogy itt egy látszatintézkedésről van szó, azért hozzák ezt a törvényt, hogy tovább tudjanak kozmetikázni, hogy még véletlenül se kelljen a valóssággal szembenézniük. Ez tarthatatlan! A valóság előbb-utóbb be fog kopogni a Matolcsy-minisztérium ajtaján is.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az LMP és az MSZP soraiban. - Dr. Józsa István: Ez jó volt.)
