DR. HOPPÁL PÉTER
DR. HOPPÁL PÉTER
DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy a nemzeti köznevelési törvény mostani módosításáról szóló törvényjavaslatunk részletes vitájának végén érdemes egy picit visszapillantanunk, hogy milyen módosításokkal is találtuk szembe magunkat.
Mint az már részben elhangzott, elnök úr sorolta azokat az indítványokat, amelyek nem feleltek meg a Házszabálynak. Számos olyan indítvány érkezett ugyanis a részletes vitában, amelyek nem voltak megnyitva, az eredeti törvény most módosított csomagjában nem szerepeltek. Azonban olyan fontosnak tűnő módosítások is felszínre kerültek, amelyeket igenis az előterjesztők támogatni tudtak.
Emlékeztetném a tegnapi estébe-éjszakába nyúló 3 és fél órás vitára, amit lefolytattunk a bizottsági ülésen, Sós képviselőtársamat, elég hosszú ideig körüljártunk a bizottságban fontos kérdéseket. Aztán persze az utolsó órákban, amikor már átnyúltunk a mai napba, akkor már az ellenzék padsorai kiürültek, de mégis azt gondolom, hogy a bizottság a munkáját elvégezte. Érdemi módosításokat fogadtunk be, ugyanakkor számos módosító indítvánnyal nem fogunk tudni egyetérteni, mivel az eredeti szándékot elvitte volna más irányba.
Felvetődött most, az imént az a kérdés, hogy miért kellett ilyen sok mindenbe belefogni, miért tárt föl ennyi váloztatási igényt ez a törvényjavaslat.
(21.20)
Nyilvánvalóan azért, mert a kormány egy átfogó, az alaptörvényre épülő kétharmados törvények sorozatát megújító programot hirdetett, és ebben a programban, ahogy ez az általános vitában már elhangzott, számos olyan törvény van, amely részben kapcsolódik a nemzeti köznevelésről szóló törvényhez. E törvények előrehaladtával, e törvények elfogadásával elérkezett az ideje, hogy ehhez a törvényhez is hozzá kellett nyúlni.
A nemzeti köznevelésről szóló törvény, a 2011. évi CXC. törvény módosítására tehát a közigazgatási és az önkormányzati jogi környezet változásai miatt kellett sort keríteni, ezenkívül pedig nyilvánvalóan voltak jogtechnikai kérdések, amelyeket rendeznie kellett ennek az előterjesztésnek, és az elmúlt időszakban kialakult koherenciás problémákat is ki kellett küszöbölnie, ezeket is kezelni kellett. Erre nyújtottuk be Michl József képviselőtársammal a módosító csomagot.
A módosításról folytatott általános vita, majd a most lezáruló részletes plenáris vita, de ugyanígy az általam említett bizottsági lefolytatott szakmai disputa is több szempontból jóváhagyólag erősítette meg azt a szándékot, amivel hozzányúltunk a törvényhez. Ezek a technikai jellegű módosítások további apróbb javításokat is generáltak. Aki ezt figyelemmel követte, pontosan tudja, hogy melyek voltak ezek, amelyek a törvény szövegét a korábbinál is pontosabbá tudták tenni. A közigazgatási és önkormányzati jogi környezet és politikai erőtér változásával kapcsolatos viták ugyanakkor rávilágítottak a törvény módosításának valós szükségére éppúgy, mint annak helyes irányára. Itt is köszönetet kell ugyanakkor mondanunk számos pontosító vagy akár egy-egy vitában a megfelelőbb irányt kijelölő kapcsolódó módosításért. Az elmúlt napok, mint említettem, egyúttal alkalmat adtak arra is, hogy felidézzük a nemzeti köznevelési törvény alapelveinek, értékeinek sorát, és megerősítsük magunkban és magunk között azokat akár az ellenzéki képviselőkkel és az általuk képviselt szempontokkal szemben is, ahogy erre sor került.
A legfontosabb eredmény, úgy véljük, hogy a viták, indítványok és szavazások után a köznevelési rendszer 2011 telén elfogadott, de bizonyos fokig keretszerűen nyitva hagyott rendelkezéseinek helyén a járási rendszer kialakításával párhuzamosan, azt követően kialakulhat a saját fenntartói struktúra, megerősítve a törvény alapelvét, amely szerint a köznevelési rendszer anyagi és minőségi biztonságáért a felelősség első rendben a magyar államot terheli ennek megfelelő irányítási jogkörökkel. Megteremtettük a lehetőségét annak, hogy ez az állami fenntartói szerep a gyakorlatban is testet ölthessen az állami intézményfenntartó központ létrehozásával. Az önkormányzatokkal folytatott egyeztetések nyomán, a költségvetés tervezésével is összhangban sikerült ugyanakkor megnyugtatóan tisztázni az állami fenntartás mellett a települési önkormányzatok további szerepét, melyek mint működtetők jelennek meg az elfogadott szöveg szerint.
Fontos értéknek tartjuk, hogy az alapelvek tiszteletben tartása, így az állam irányító szerepének elismerése mellett a törvény teljes mértékben tiszteletben tartja az önkormányzatiság ideálját és gyakorlatát, hiszen a települések választott irányító testülete és vezetője saját belátása és választása alapján vállalhat részt az oktatási, nevelési intézmények működtetésében, önállóan tervezhetik meg annak működési, költségvetési, fejlesztési pénzeit.
Tisztelt Országgyűlés! Azt kérjük előterjesztőtársammal, Michl József kereszténydemokrata képviselőtársammal, hogy a részletes vitához benyújtott módosító indítványokat azoknak áttekintése után az általunk támogatott indítványokat legyenek kedvesek támogatni.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
