DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Annak idején 2010 júniusában, amikor Orbán Viktor meghirdette a 29 pontot, azt mondta itt a szószékről, hogy véget ért az az időszak, amikor a magánérdek a közösségi érdek elé helyeződik. Ez magyarra lefordítva azt is jelenti, hogy megerősíti ez a kormány a közösségi ellenőrzés intézményeit.
Ehhez képest ennek pontosan az ellenkezője történik. Már amikor idén tavasszal az oligarchák vastörvényét próbálta hegeszteni Tállai államtitkár úr, tehát a kiemelt beruházási törvény módosítását, és brutálisan lerövidítette a környezetvédelmi hatósági eljárás időtartamát az Országgyűlés, már akkor jeleztük, hogy olyan módon csökkentik a közösségi ellenőrzés mozgásterét pontosan a nagy környezeti és egyébként társadalmi kockázatokat is rejtő, úgynevezett kiemelt beruházások esetében, hogy az gyakorlatilag a közösségi érdekek érvényesítését lehetetlenné teszi.
Annak idején, az előző kormányzati ciklus idején a Fidesz egy rendes konzervatív ellenzéki párthoz méltóan kiállt a helyi közösségek önrendelkezésének védelmében. Ehhez képest ez a törvényjavaslat ennek pontosan az ellenkezőjét teszi, megvonja sok esetben a helyi közösségektől, a kisközösségektől az egyik legalapvetőbb jogot, amivel rendelkezni tudnak egy településnek az arculatáról, rendelkezni tudnak arról, hogy egy település hogyan tudja például a hagyományait megőrizni, hogyan tudják az életvilágukat berendezni az ott lévő emberek.
Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat nem szól másról, mint hogy a Fidesz-kormány tovább járja azt az utat, amit az elmúlt húsz év kormányai a rendszerváltás óta. Abban hisz Orbán Viktor kormánya, hogy némely kiemelt beruházással - és természetesen a kormány mondja meg, hogy melyik beruházás kiemelt -, azoknak a támogatásával lehet a magyar gazdaság motorját beindítani. Húsz éve ezt a szólamot halljuk, hogy az országot versenyképessé kell tenni, és minden közösségi érdeket alá kell rendelni bizonyos befektetők érdekeinek.
Ez az Orbán-kormány működése alatt új színt kapott, megtanulhattuk, hogy itt oligarchák nincsenek, csak úgynevezett nemzeti tőkésosztály. Azt, hogy ki tartozik ebbe a nemzeti tőkésosztályba, természetesen a kormány mondja meg. Azt a törvényt, ami alapján önök meg kívánják mondani, hogy kik tartoznak bele ebbe a kiemelt kasztba, azt a törvényt önök, a kiemelt beruházási törvényt 2006-ban a szocialistákkal közösen fogadták el.
Mi ez ellen a törvény ellen még a parlamenti választások előtt 2009-ben a Sukoró-botrány kapcsán tiltakoztunk, és többször kísérletet tettünk ebben a Házban, hogy ezt a törvényt helyezzük hatályon kívül. Önök pont ennek az ellentétes útját választották, önök úgy gondolják, hogy ha minél inkább szabaddá söprik az utat az önök számára kedves befektetők, oligarchák, udvari beszállítók előtt; minél inkább eltüntetik a közösségi ellenőrzés különböző formáit az oligarchák útjából; minél inkább kénytelen néhány kisember is meghajolni, ha a kormányzat számára kiemelt beruházásról van szó - csak emlékeztetném államtitkár urat a kisajátítási törvény módosításának a kiszivárgott részleteire, ami néhány napja látott napvilágot -, annál gátlástalanabbul tudnak érvényesülni a kormányhoz közeli üzleti körök érdekei.
Erről szól ez a törvényjavaslat, és bár egyetértek az előttem szólóval, hogy természetesen szükség volna arra, hogy a parlament rendet vágjon az építési jogban, és mind a szervezetrendszert, mind a joganyagot egyszerűsítse, ez a törvény nem erről szól. Ez a törvény arról szól, hogy néhány kormány közeli, úgynevezett befektető hogyan tudja még gátlástalanabbul érvényesíteni az érdekeit a közösség érdekeivel szemben.
Az LMP azt vallja, hogy egyrészt azért van szükség arra, hogy az állampolgárok hatékony részvételi jogokkal bírjanak a különböző, például építési hatósági eljárásokban, mert így tud minden egyes ember hatékonyan beleszólni abba, hogy az ő életvilágát, azt, amit át akar hagyományozni a jövő generációk számára, hogyan akarja berendezni. De azért is szükség van arra, hogy a társadalmi részvétel pontosan a különböző építési vagy környezetvédelmi hatósági eljárásokban érvényesüljön, ez nem csak egy önérdek, nem pusztán néhány társadalmi szervezet vagy hivatásos civil mozgalmár érdekéről van szó. Arról van szó, amire egyébként Hegedűs Lorántné az imént utalt, hogy az élő közösségek akkor tudnak fennmaradni, és a fenntarthatósági szempontok akkor tudnak érvényesülni pontosan az építési eljárásokban, pontosan a különböző telekalakítási eljárásokban, ha az a közösség, amelyik nagyon pontosan ismeri egy-egy település ökológiáját, pontosan ismeri azt, hogy mitől tudott mondjuk, évszázadokon keresztül fennmaradni egy közösség; ez a közösség hatékonyan tudja érvényesíteni az akaratát egy-egy kiemelt beruházási eljárás során. Önök ennek a lehetőségét semmisítik meg.
Nézzük a részleteket! Először is, ez a törvényjavaslat minőségi szempontból is súlyos, hadd ne mondjam, alkotmányossági problémától szenved. Akkor, amikor egy új jogintézményt bevezetnek, egész pontosan az integrált telepítési hatásvizsgálatot, ennek a definiálásánál egyáltalán nem teljesül a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény egyik alapkövetelménye, az egyszerűen értelmezhető szabályozási tartalom. Még az sem derül ki, államtitkár úr, hogy mi az alkalmazás köre és mi a jogintézmény tartalma. A homályos, bizonytalan tartalmú szabályozás maga után vonja, hogy a felhatalmazó rendelkezés a jogintézmény szabályainak megállapítására ugyancsak ütközik a jogalkotási törvény azon alapkövetelményével, hogy a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogintézmények, jogok és kötelezettségek alapvető szabályainak a megállapítására, a jogszabály egészének végrehajtására, valamint olyan tárgykör szabályozására, amit a felhatalmazást adó jogszabály nem szabályoz, nem lehet felhatalmazást adni. Ez ütközik a hatályos alaptörvénynek is a jogalkotásra vonatkozó előírásaival.
De lépjünk is tovább, hiszen nem csak a jogbiztonság és a jogalkotásra vonatkozó alkotmányos előírások sérülnek. Az is probléma, hogy az a jogalkotási követelmény is sérül, hogy egy meghatározott tárgykört szabályozó törvényben nem lehetséges egy másik törvényben már szabályozott életviszonnyal kapcsolatos felhatalmazó rendelkezést elhelyezni.
(19.40)
Ugyancsak ütközik a környezetvédelmi törvénnyel, ami úgy rendelkezik, hogy a különféle ágazati törvényeknek - közöttük az épített környezet alakításáról szóló törvénynek - a környezetvédelmi törvény rendelkezéseivel összhangban kell lenniük. Így a környezetvédelmi törvényben szabályozott engedélyezési eljárásokat sem az építési törvény, és különösen nem az építési törvény felhatalmazása alapján egy kormányrendelet nem írhatja felül. És itt már nem csak a jogbiztonságról és a jogalkotás alkotmányos követelményeiről van szó. Arról is szó van, hogy az Alkotmánybíróság 1994-ben megállapította az alkotmányos környezetvédelem tartalmát. Az alaptörvény ehhez képest, ha már valamilyen módon előrelépésről lehet beszélni az alaptörvény kapcsán, a jövő nemzedékek érdekei tekintetében az alkotmányos környezetvédelem tekintetében tulajdonképpen még szigorúbb szabályokat tartalmaz.
Tehát akkor, amikor azt mondja, hogy az építési törvénynek vagy más, a környezeti elemeket befolyásoló törvényeknek a környezetvédelmi törvénnyel kell összhangban lenni, akkor egész egyszerűen arról van szó, hogy a környezeti fenntarthatósági szempontoknak kell alávetni mindent, ami történetesen az építési törvény hatálya alá tartozik.
A településrendezési eszközök véleményezésének és elfogadásának módja jelenleg törvényben szabályozott, mivel alapvető ügyféli és szakhatósági jogokat és hatásköröket tartalmaz. A módosítás szerint ezeket a jogokat és hatásköröket végrehajtási rendelet fogja szabályozni. Ugyancsak a jogalkotási törvényt idézem: “A szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogintézmények, jogok és kötelezettségek alapvető szabályainak megállapítására, a jogszabály egészének végrehajtására, valamint olyan tárgykör szabályozására, amit a felhatalmazást adó jogszabály nem szabályoz, nem lehet felhatalmazást adni.” Itt egy olyan ütközés van a jogalkotási törvénnyel, ami elfogadása esetén ennek a törvénymódosításnak az alkotmányosságát komolyan megkérdőjelezi.
És nézzük a részleteket, aztán valószínűleg majd ha nem férek bele az időkeretbe, akkor egy következő hozzászólásban folytatom. A törvényjavaslat 20. §-ában olyan fogalommeghatározásokat töröl az építési törvényből ez a törvényjavaslat, mint például belterület, építési telek, külterület. És egy fia indokolás nincsen, hogy ezeket a fogalmakat, amelyek alapvető fogalmai az építési jognak, a törvényjavaslat miért kívánja törölni.
Az építési törvény 4. §-a azt mondja, hogy kiemelt beruházásokra - és hogy mi a kiemelt, azt majd a nemzeti cinizmus rendszere eldönti -, kiemelt beruházásokra a kormány külön beépítési szabályokat állapít meg. Már a hatályos szabályozás is tartalmaz kivételes eljárási rendet, viszont a javaslat ennél továbbmegy, nem csupán az eljárási szabályokat, de magát az anyagi jogot, tehát a beépítési feltételeket is szabadon állapíthatja meg a kormány.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azzal állunk szemben, amiért komolyan bíráltuk az előző kormányokat a különböző kaszinóberuházások kapcsán, hogy ez a fajta jogalkotási irány, amely diszkrecionális jogot ad a mindenkori kormánynak, hogy bizonyos beruházásokat kiemeltté nyilvánítson, ha kiemeltté nyilvánítja - önök most már továbbléptek -, akkor rájuk szabott szabályokat állapíthasson meg, ez egész egyszerűen megengedhetetlen korrupciós nyomás alá helyezi a bármikori kormányt.
Ráadásul teljesen szabad kezük lesz kiemelt beruházások esetén mind az eljárási, mind az anyagi jogszabályok megalkotására. Ezeknek a kiemelt beruházási jogszabályoknak az a sorsuk, hogy önök, a mindenkori kormány semmiféle indokolási kötelezettséggel nem tartozik a választópolgárok felé, hogy miért minősített egy-egy beruházást kiemeltnek, illetve ha már kiemeltnek minősítette, akkor miért pont ilyen eljárási és anyagi jogi szabályokat állapított meg.
A törvény 27. §-a a településfejlesztési koncepcióval, illetve a településrendezési eszközökkel kapcsolatban gyakorlatilag lehetetlenné teszi a részvételi tervezés lehetőségét. Az LMP pontosan abban lát komoly kitörési lehetőséget abban, hogy az állampolgárok visszanyerjék a bizalmukat a demokratikus intézményekben és egyáltalán a magyar demokráciát meg lehessen újítani, hogy a részvételi eszközöket fejlesszük, és minél inkább hozzuk közel az emberekhez pontosan a saját lakókörnyezetük alakításának kérdését.
Vannak ismert technikák szerte a világon, Dél-Amerikában, Skandináviában, másutt, hogy hogyan lehet a részvételi tervezésbe nem civil szervezeteket, az egyes állampolgárokat és spontán kialakuló állampolgári közösségeket bevonni. Magyarországnak ebbe az irányba kellene elmozdulnia, hogy mindinkább engedjük meg - nyilván ez legegyszerűbb pontosan a kistelepülések esetén, és van erre egyébként jó példa az Ormánságban -, hogy pár száz lelkes településeken az ott élő embereket vonják be abba, hogy egy falu településképe hogyan fog kinézni, milyen településfejlesztési koncepciót fogad el egy falu.
Szerintem ebbe az irányba kéne elmenni. Hosszú távon ez teremti meg a hatalomnak a legitimitását, és nem utolsósorban, ha megvan a részvételi tervezés lehetősége, akkor lehetünk biztonságban afelől, hogy egy kis közösségben csak olyan beruházások valósulnak meg, amelyek nem dúlják fel a természeti erőforrásokat, és ahhoz segítenek hozzá, hogy az élő közösségek, a települések képe, a táj az öröksége legyen a jövő generációknak is.
A 35. §-a ennek a törvényjavaslatnak rendelkezik erről az előbb már említett integrált telepítési hatásvizsgálatról. Nagyon furcsa intézmény, mert azt mondja a javaslat indokolása, hogy ennek kiemelt célja az eljárások, beruházások gyorsítása, akadálymentesítése, és a többi, és a többi. Ehhez képest egy elég érdekes trükkel állunk szemben, tudniillik arról van szó, hogy azok a szakhatóságok, akik ebben az integrált telepítési hatásvizsgálatban már kifejtették a véleményüket, a későbbiekben hiába változnak a körülmények, már nem mondhatják azt, hogy nem adják ki az engedélyt.
Itt tehát a gyorsítás érvrendszerével megint csak a közösségi ellenőrzés lehetőségeit gyengítik, hiszen hiába folyt le egy integrált telepítési hatásvizsgálat, az eljárás későbbi szakaszában lehet, hogy a népegészségügyi hatóság vagy a környezetvédelmi hatóság a körülmények változása folytán más álláspontra jutna. Viszont önök itt nem engedik meg, hogy a közösségi érdek érvényesüljön.
Köszönöm szépen. Egy következő hozzászólásban folytatnám. (Hegedűs Lorántné tapsol.)
