DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatnám a törvényjavaslat 36. §-ával, amely egy új intézményt vezet be ugyancsak, ez a településképi véleményezési jog, illetve a 30/C. §-ban leírt intézményről van szó valójában. A gond megint az, amit a hozzászólásom elején a szabályozás minőségével kapcsolatban elmondtam. Az egy dolog, hogy semmi előzmény és indokoltság nincs építési hatósági eljárásban a polgármester véleményének, de az a probléma, hogy ez az intézmény így a törvényben lóg a levegőben, mert semmi nem szabályozza, milyen körben, milyen tárgyban, milyen joghatással bír ez a lehetőség. Tulajdonképpen olyan szituáció is előfordulhat, amikor a hallgatólagos véleményét kell figyelembe venni egy polgármesternek. Egy szó mint száz, így ez a leírt jogintézmény a polgármesterhez telepítve ebben a formában jogbizonytalanságot szül, ugyancsak sérti a jogbiztonság alkotmányos követelményét.
A törvényjavaslat 38. §-a törli az építésügyi hatósági eljárások közül az elvi engedélyezési eljárást, a telekalakítási és a bontási eljárást. Az a helyzet, hogy az összevont eljárásnak része lehet az elvi engedélyezési eljárás azzal a különbséggel, hogy az elvi engedély ellen nem lehet jogorvoslattal élni, tehát az új szabály szerint itt megint egy ügyféljog sérül, tehát adott esetben - hogy értsük, miről van szó - ügyfél lehet a helyi lakos vagy a helyi állampolgárok egy konkrét ügyre összeszerveződött közössége. Minden valóságalapot nélkülöz viszont az az indoklás, ami a bontási eljárás törlésével van összefüggésben. A javaslat szerint kizárólag műemlékvédelemmel érintett bontás engedélyköteles, holott védelem nélkül is jelentős településkép értékű ingatlanok tűnhetnek el, ahogy egyébként Budapest belvárosában, de más nagyvárosok belvárosában is számos botrányos esetben történt. Tehát azt lássuk, hogy amikor önök egyfelől bürokráciát akarnak csökkenteni, valójában a közigazgatás elégtelen működése miatt komoly értékeket veszélyeztetnek, hiszen adott esetben lehet, hogy egy épület nem áll műemléki védettség alatt, de mégis az, hogy a bontást külön bontási engedély nélkül meg lehet tenni, ez komoly településképi értékeket, érdekeket veszélyeztethet.
Megint csak arra tudok utalni, hogy a jogszabályoknak alapvetően úgy, ahogy azt egyébként a miniszterelnök úr itt 2010 júniusában nagyon szépen elmondta, a közösségi érdeket kellene érvényre juttatniuk a magánérdekekkel szemben. Ilyen közösségi érdek például az, hogy mondjuk, Budapest vagy más nagyvárosok településképi értékeit meg tudjuk őrizni.
A törvényjavaslat 39. §-a megint csak végrehajtási rendelet szintjére utal meglehetősen rugalmas módon különböző lényegi garanciális elemeket. Mivel ezek a lényeges tartalmi elemek, amelyeket egy végrehajtási rendelet szintjére utalnak, alapvető kötelezettségeket írnak elő, itt megint csak áll az az aggály, amit a bevezetőmben a jogbiztonságra, illetve a jogalkotásra vonatkozó alkotmányossági előírásokkal kapcsolatban már megfogalmaztam.
Az 54. § egy elég vicces módosítást tartalmaz a használatbavételi engedélyezési eljárással kapcsolatban. Azt mondja, hogy “az építési engedélyezési eljárásban benyújtott fellebbezéssel azonos tárgyú fellebbezést a használatbavételi engedélyt elbíráló másodfok érdemben nem bírálja. Mivel a használatbavételi engedély új önálló eljárásnak minősül, ez megint ügyféli jogot sért, ügyféli jogot von el.
(20.00)
A javaslat abban csúsztat, hogy az építési engedélyezési eljárás folytatásává teszi a használatbavételi eljárást, holott az még a törvénymódosítás fenti pontja szerint is önálló ügy. A javaslat célja megint csupán a gyorsítás, és az ellenérdekű ügyfél, tehát megint csak a helyben élőknek a kizárása, ami egyébként szöges ellentétben áll a Ket. filozófiájával is.
A használatbavételi engedélynek éppen az a jogosultsága, hogy az engedély alapján megvalósult építményt egyéb szempontok alapján is értékelje, és ezért önálló jogintézmény, amióta egyébként építési jog egyáltalán van. Ezért a jogszabályváltozás megint csak a közösségi érdeket, illetve a helyben élő állampolgárok jogát korlátozza súlyosan abban, hogy az életviláguk alakításába beleszóljanak - ki tudja, kiknek az érdekében.
És folytatódik tovább a történet, hiszen önök kiemelt ügyekben lehetővé kívánják azt is tenni, hogy a szakhatósági eljárás határideje az eljárási határidőbe beleszámítson; ez egészen abszurd. A közigazgatási eljárási jognak az egyik alapvető törvénye az, hogy a szakhatósági eljárás időtartama a hatósági eljárás időtartamába nem számíthat be. Ez az általános szabály garanciális jellegű, mivel az alapeljárás határideje a döntés szakmai megalapozottságát védi. Mit értünk szakmai megalapozottság alatt? Megint csak a közösségi érdek érvényre jutását, érvényesítését. Amennyiben a szakhatósági eljárás beleszámít az ügyintézési határidőbe, a szakhatóság és az alaphatóság egymástól függő viszonyba kerül, a megalapozott döntés pedig veszélybe kerül, tehát megint csak ott tartunk, hogy kevéssé lehet majd környezetvédelmi, népegészségügyi vagy bármilyen más közösségi szempontokat a befektetői oligarchaérdekekkel szemben érvényesíteni.
De hogy ne csak oligarchákról beszéljünk ugye, itt ez a kiemelt beruházási törvény az udvari beszállítók mellett elég sok pénzt fialt az elmúlt hat évben különböző multinacionális cégeknek. Önök ezeket a cégeket nemcsak sok pénzzel tömik, hanem ilyen eljárási, szabályozási kedvezményekkel is. És hát még egy trükk van akkor, amikor azt mondják a szakhatóság hallgatólagos hozzájárulásával kapcsolatban, hogy az elsőfokú határozat ellen a fellebbezési jogát az ügyfél csak akkor gyakorolhatja, ha történt előzetes ügyféli cselekmény. A legtöbb ilyen engedélyezési eljárásban az ügyfél - az, akinek az érdekét egyébként sérti az eljárás - sokszor pontosan akkor kap észbe, amikor megtörtént az elsőfokú határozat.
Tehát ha valaki elemzi a hasonló típusú eljárásokat 1990 óta, akkor azt látja, hogy a tipikus első ügyféli cselekmény a lakosok részéről, a helyben élő emberek részéről pontosan a fellebbezés. Az a trükk, hogy előzetes ügyféli cselekményhez kötik a fellebbezés jogát, praktikusan azt jelenti, hogy száműzik az állampolgári közösségeket azokból a hatósági eljárásokból, amelyek alapvetően képesek átalakítani a lakókörnyezetet, alapvető környezeti és társadalmi kockázatokat jelentenek az ott élők, illetve az ott élők következő generációi számára.
És amit szintén a bevezetőmben említettem, önök ahelyett, hogy hatályon kívül helyeznék azt a kiemelt beruházási törvényt, amelyik a megelőző ciklusban nagymértékben járult hozzá a kaszinókapitalizmus kiépítéséhez Magyarországon, és ahelyett, hogy tanulnának a sukorói botrányból, és megválnának egy olyan törvénytől, amelyik megengedhetetlen korrupciós nyomás alá helyezi a mindenkori kormányt, önök továbbmennek az előző kormányok által kitaposott ösvényen, és gyakorlatilag rendeleti útra terelik azt, hogy különböző, önök által kiemelt ügyekben egyáltalán milyen eljárási szabályokat lehet alkalmazni.
Ezt tartalmazza ennek a törvényjavaslatnak a 67. és 68. §-a, ezzel gyakorlatilag törvényesítik a korrupciót Magyarországon. Az fog történni, hogy ha önök kijelölnek egy megaberuházást, akkor azt, hogy az a nagybefektető pontosan milyen eljárási szabályokat köteles betartani, milyen szakhatósági köröket köteles leróni, hogyan köteles tekintetbe venni a közösségi érdeket, a kormány fogja saját hatáskörben megszabni. Ez azt jelenti, és egyébként igazság szerint azt kell mondjam, hogy ez egészen példátlan. Egészen példátlan! Tehát még 1990 előtt is voltak bizonyos hatósági szabályok, amelyek mindenkire kötelezőek voltak. Az elmúlt húsz évben nem volt kormány, amelyik idáig elment volna, hogy gyakorlatilag saját magának jogot ad arra, hogy neki kedves multiknak, illetve oligarcháknak sajátos eljárási szabályokat szabjon meg; önök idáig elmennek.
Az a helyzet, hogy ez az egész szabályozás nagyon durván csorbítja a közösségi ellenőrzés lehetőségét, száműzik az állampolgári részvételt a különböző közfontosságú folyamatokból, és azzal is, hogy a közösségi részvétel lehetőségét csorbítják és a közösségi ellenőrzés intézményeinek a letörésével is gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy fenntarthatósági szempontokat, környezeti érdekeket, a jövő generációk érdekeit a különböző megaberuházásokkal, a különböző kiemelt beruházásokkal, nagybefektetőkkel szemben ebben az országban érvényre lehessen juttatni.
Annak idején, amikor pár hónappal ezelőtt ennek az oligarcha vastörvénynek a módosítását tárgyaltuk itt Tállai államtitkár úrral, ugye, az volt az államtitkári indokolás, hogy azért van szükség itt a még további gyorsításra - nem mintha nem lettek volna elég gyorsak eddig is az eljárások -, merthogy az uniós források lehívása ezt indokolja. Én már akkor is elmondtam, és most is kénytelen vagyok elmondani, hogy ez pont fordítva igaz, az Európai Bizottság ugyanis kiemelt figyelmet fordít a környezeti hatásvizsgálati irányelv, tehát a 2011/92. irányelv érvényesülésére, és érdekes módon az európai jog kifejezetten kikényszeríti azt, hogy kielégítő közösségi részvételt biztosítsanak a különböző fejlesztési pénzek felhasználásával induló hatósági eljárásokban.
Tehát pont fordítva van, mint ahogyan ezt a kormány mondta pár hónappal ezelőtt: ha önök kiiktatják az érdemi, jól informált közösségi részvételt, és ha önök megfosztják az állampolgárokat attól, hogy a saját lakókörnyezetük, a saját életviláguk, hogy ne mondjam, az őseik földjének az alakításával kapcsolatban érvényesítsék a saját szempontjaikat, Magyarország nemhogy könnyebben jut hozzá az uniós forrásokhoz, hanem kockáztatja azt, hogy egy kötelezettségszegési eljárás végén elzárják az uniós forrásokat. Arról már nem is beszélve, hogy egyébként az uniós, illetve más nemzetközi szabályok kifejezetten elő is írják a környezeti kockázatokkal járó hatósági eljárások esetén a helyben élők tisztességes tájékoztatását.
Összegezve azt látom, hogy továbbmegy a kormány egy nagyon téves pályán, ami tulajdonképpen húsz éve tart, amikor a mindenkori hatalom számára kedves befektetők, beruházók szabályozási kedvezményével kívánnak fejlesztéspolitikát csinálni. Húsz éve hallhatjuk azt a szöveget, hogy a magyar közigazgatás túl bürokratikus, túl lassú, és ezért van szükség arra, hogy különböző trükkökkel kedvezményezzünk multikat, kedvezményezzünk udvari beszállítókat.
A történet nem erről szól. Arról szól, hogy az önök számára kedves és az önök szerint feltőkésítésre érdemes befektetői csoportok elől mindenféle akadályt el kívánnak tolni, átláthatatlanná kívánják tenni azt, hogy a különböző udvari beszállítók hogyan jutnak hozzá különböző engedélyekhez, és az a hivatkozás, ami a közigazgatási eljárások bonyolultságára, lassúságára vonatkozik, egész egyszerűen téves.
Annak idején, évekkel ezelőtt, amikor a 2006. évi LIII. törvényt a Fidesz és az MSZP megalkotta, elmondták már sokan, hogy ha a közigazgatás rosszul működik, ha a közigazgatásnak fogyatékosságai vannak, akkor a közigazgatás - csúnya szóval élve - externáliáit nem lehet a fejlesztéspolitikába áttolni. A kormánynak az a dolga, a mindenkori kormánynak az a dolga, hogy a közigazgatást hatékonyabbá tegye, de nem lehet a közigazgatást úgy hatékonyabbá tenni, hogy ezzel a fejlesztéspolitikában gyakorlatilag behozhatatlan hátrányba taszítjuk például a helyi gazdaságot, a helyi gazdaság szereplőit, azokat, akik soha nem lesznek az önök kormánya számára méltók arra, hogy őket kiemelt beruházásként kezeljék.
(20.10)
Ráadásul ha a közigazgatás nem eléggé hatékonyan működik, nem lesz attól hatékonyabb, hogy az állampolgári részvételt és a közösségi érdek érvényesítését gyakorlatilag kikapcsolják. Ha brutálisan lerövidítik, és itt a kormány… Egyetlen perc hosszabbítást kérek.
