DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Mivel nagyon szétszaladt a vita, ha megengedné, három pontra reflektálnék, utána pedig egy pontra részletesen is. Megértem, hogy az ellenzéknek az a dolga, hogy beégessen valamilyen számokat a tudatba, de azt nagyon kérném, hogy ezeket a számokat tessék már pontosan ellenőrizni.
Nem tudom, hányadszor hangzik el már ebben a Házban, hogy minden második fiatal ki akar vándorolni ebben az országban. Tessék megnézni ezt a vizsgálatot, nincs ilyen kutatás, amelyik ezt vizsgálná. (Babák Mihály: Hazudnak!) Nincs olyan kutatás, amely jelenleg a fiatalok migrációs hajlandóságát vizsgálná. Ami létezik, a Tárkinak egy omnibuszvizsgálata. Egyébként bárki egy omnibuszvizsgálatba beszállhat, 1-1,5 millió forintért felrakhat bizonyos kérdéseket, egy panelben megkérdezi, és akkor ebből kijönnek különböző számok. De nincs semmifajta vizsgálat arról, hogy mi a migrációs hajlandósága jelenleg a magyar ifjúságnak.
Lehet, hogy nagyon sokan gondolkodnak ebben, de azért célszerű megnézni. Célszerű megnézni azt is egyébként ebben, ami nem látható a Tárki vizsgálatában, azt közli, hogy 49 százalék gondolkodik abban, hogy külföldre menne, hogy mennyi időre, az már nincs bontásban. Az egész népességre, amit elvégeztek vizsgálatot vagy elvégezték a kérdést, arra van bontás, hogy mondjuk, 2 százalékuk azt mondaná, hogy soha nem jön vissza, 16 százalékuk pedig azt mondaná, hogy 1-6 hónapig menne ki, de ebben a 49 százalékban egyetlen sincs.
És csak a jobbikos képviselőknek mondom, Volner úr, nem tudom, hányadszor mondja, hogy minden második fiatal ki akar vándorolni ebből az országból. Ugyanez a vizsgálat mondja, hogy a Jobbik szavazótáborának 32 százaléka el szeretné hagyni az országot. Akkor tessék erre hivatkozni állandóan, jó? Ez lenne a kérésem. Akkor tessék megnézni, hogy a Jobbik szavazótáborában, nem is értem egyébként, nem tudom, hogy ki rendelte meg magában az omnibuszfelvételben ezt a kérdést, aki rákérdezett arra, mert keresztszámítással el lehet végezni, hogy miért pont a Jobbik szavazótáborára hozták ezt ki. De akkor tessék ezzel foglalkozni!
Hadd mondjak egy másik számot: állandóan előjön, hogy 4 millióan élnek a létminimum alatt. Azért hozzátenném, hogy ez egy 2009-es becslés. A létminimumról van a KSH-nak számítása, ezt mindenki nézheti, utána mindenfajta számításokat lehet végezni, jövedelemmel, jövedelemeloszlással, de nincs jelen pillanatban olyan szám, amelyik azt mondaná, hogy 4 millióan élnek a létminimum alatt.
(13.00)
Van egy 2009-ben elvégzett becslése Ferge Zsuzsának, az 2009-re vonatkozik.
Hadd mondjam a harmadikat, ami nem tudom, hányadszor jön már elő, hogy az adósság sem csökken. Az adósságot minden esetben GDP-arányosan célszerű és kell mérni. Ezt szerintem mindenki tudja, ha van egy adóssága, az nagyon fontos persze, hogy hány millió forint adóssága van az embernek, de hát más kérdés az, hogy mennyi az éves jövedelme vagy mennyi a havi fizetése. Nem tudom, ha 1 millió a tartozása, és havi 100 ezer keresete van, vagy éppenséggel havi 500 ezer, akkor teljesen más az eset.
Hadd idézzem már, Puch László itt többször mondta; akkor mondom még egyszer, kezemben tartom az Európai Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzését, megjelent 2012. május 11-én. Annak a 91. oldalán van az államadósság GDP-arányosan; 2010: 81,4 százalék, és 2011: 80,6 százalék. Akárhogyan is nézem, 80,6 százalék alacsonyabb, mint 81,4 százalék. A 91. oldalon megtalálható, javaslom mindenkinek. Van egy előrevetítés is egyébként 2012-re: 78,5 százalék.
Mindannyian azt szeretnénk, hogy ennél nagyobb arányú legyen még a csökkenése GDP-arányosan az eladósodásnak, de kérem már, hogy a tényt ne vitassuk el. Még azt is mondhatjuk, hogy csak kicsit csökken, ezt is megértem, de a tényt lehetőség szerint ne vitassuk el, már csak azért sem, mert erre a május 11-ei adatra épül egyébként május 30-án az, amit a Bizottság javasol, hogy Magyarország számára a kohéziós alapok felfüggesztésétől tekintsenek el, és ez alapján hozza meg egyébként döntését július 22-én maga az Ecofin is.
Tehát azt én nagyon megértem, hogy bizonyos adatokat szeretnek a képviselők beégetni a tudatba, csak nézzük meg, honnan jönnek az adatok. Az az adat is hamis, amely azt mondja, hogy 4 millióan élnek a létminimum alatt, mert nincs ilyen számítás. Végezze el valaki a számítást, akkor elhiszem. 2009-es becslés van. Az, hogy minden második fiatal - 49 százalék - el akarja hagyni az országot, ilyen vizsgálat sincs. Van egy felmérés és abba berakott néhány kérdés. Kérem, nézzenek már utána minden egyes esetben, az adósságráta csökkenő pályán van. Hogy ez hogy jött össze, mint, ennek mindenfajta részletét lehet vitatni szerintem, csak magát a tényt ne vitassuk.
Ha szabad, akkor egyetlenegy ponttal azért részletesebben foglalkoznék, mert itt többször előkerült. A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap költségvetési támogatásának kötelezettsége megszűnik, és akkor most csatlakoznék magához a pontos törvényjavaslathoz, tehát nem a mellette lévő politikai történethez. Azt javaslom, picit nézzük végig, hogyan is finanszírozódik az állami oldalról támogatásként a kutatás-fejlesztés és az innováció.
Egyrészt van egy kedvezménye a vállalkozásoknak a társasági nyereségadó-alapból. Azok a vállalatok, amelyek kutatás-fejlesztéssel foglalkoznak, leírhatnak a társasági nyereségadó-alapból bizonyos százalékot. Ez egy dolog, ez továbbra is él. A másik lehetőség, hogy 2004 óta létezik az innovációs járulék, amely - most leegyszerűsítve - a nettó árbevétel 0,3 százalékával működik. Ezt az innovációs járulékot középvállalattól kezdve, közép- és nagyvállalatok fizetik be. Eddig is rendben van.
Éves szinten ez, ami befizetési kötelezettség, olyan 40 milliárd forint, 40-45 milliárd forint, ennek körülbelül a fele, tehát a vállalatok fele élt azzal, hogy leírhatta, amennyiben kutatás-fejlesztési tevékenységet végzett. Nagyon szépen haladt előre ez a leírhatósági kötelezettség. A kezemben az Ecostat legfrissebb tanulmányát tartom, amely elemzi egyébként a járulékleírás történetét. Míg 2004-ben a befizetett innovációs járulék 20 milliárd forint volt, leírva pedig 14,7 milliárd, addig 2010-ben 23,8 milliárdot fizettek be, és 23,9-et írtak le. Tehát megtanulták azt, hogy ez egy jó buli, le lehet írni nagyon sok mindent, 40 százalékról a felét. Az innovációs járulékra tehát ezek szerint leegyszerűsítve 20 milliárdot befizettek az Innovációs Alapba, és 20 milliárdot pedig leírtak.
Most akkor kérném azt, hogy nézzük meg majd, hogy mégis kik írták le, és milyen ágazatok írták le 2004 és 2010 között ezt a 20 milliárdot, amit leírtak. Csak úgy jelzem a Jobbik képviselőjének, talán meglepő módon, nem fogják elhinni, leginkább innovatív ebben a tekintetben nem a gépjárműipar, nem az építőipar, nem a távközlés, hanem a pénzügyi közvetítés. A pénzügyi közvetítésnél 2004 és 2010 között a leírt innovációs járulék 11,6 milliárd, az összes innovációsjárulék-befizetéseik 34 százalékát leírták. Én nem kétlem, hogy a pénzügyi közvetítő szektorban nincs innováció, sőt legyen mindenhol innováció, de talán a közúti gépjárműgyártást én valahogy egy picikét innovációközelibbnek és K+F-hez közelibbnek érzem. Aztán a második nagyon erős innovációsjárulék-leíró ágazat a nagykereskedelem, 7,2 milliárdot írt le 2004 és 2010 között.
Ezzel csak arra szerettem volna utalni, hogy a leírási lehetőségek eléggé lazák voltak. Ezért aztán a kormány úgy döntött, és ezt javasolta a törvény módosításánál is, hogy a leírási lehetőség megszűnjön. 2012. január 1-je óta nincs lehetőség járulékleírásra innovációs járulékban, valamennyi nagy- és középvállalat befizeti az innovációs járulékot. Ebből következően az a 20 milliárd, amit leírtak - és abból szemmel láthatóan egy része nem biztos, hogy minden esetben effektív kutatás-fejlesztésre fordítódott -, most megmarad a szektor számára.
Tehát jelen pillanatban az Innovációs Alap 20 milliárd, meg az a 20 milliárd, amit levontak, ebből tevődik össze. Ez egy zárt rendszer, évente a vállalkozások ezt befizetik, az idei esztendőben a költségvetési törvény szerint 45 milliárd, a következő esztendőben pedig a benyújtott tervezet szerint 51 milliárd forint áll majd rendelkezésre az Innovációs Alapban. Zárt rendszer, ahogy említettem, ehhez az összeghez az állam nem nyúl hozzá, nem veszi el, oda befut a vállalkozások befizetése, és ez különböző pályázati rendszereken keresztül a vállalkozószektor kutatási-fejlesztési intézményeihez visszamegy.
Van még egy pont, ami itt mindig állandóan előjön, és erről szól maga a javaslat, nevezetesen, hogy a költségvetési támogatási kötelezettsége megszűnik ennek az alapnak. Azt jelzem egyébként, hogy azzal, hogy az a 20 milliárd, amit egyébként levonhattak innovációs járulékként, most bekerül az alapba, az alap forrása még több is lesz, mint volt.
Másodszor, nagyon gyakran előjött itt a kérdés, hogy bizalom, kiszámíthatóság. Pontosan ezzel lesz kiszámítható az alap, mert volt egy kiszámíthatatlan foka, nevezetesen, hogy az állam hozzáteszi-e a pénzt. A 2004 óta lévő törvény úgy szól, hogy ahhoz, amit befizetnek - 20 milliárd, mert a másik 20 milliárdot leírják -, azt az állam hozzáteszi ugyanekkora mértékben, nagyságban. Most a jó hírem az, hogy az állam soha nem tette hozzá ugyanennyi mértékben, kivéve egyetlenegy esztendőt, 2009-et. Valószínű, az emlékezés odáig jut el, de 2004-től az összalap, hogy 50 százalékot kellett volna hozzátenni, és 36 százalék jön ki átlagban. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Így van; nem tette hozzá sohasem, kivéve egyetlenegy esztendőt, 2009-ben. Az más kérdés, hogy akkor viszont olyan elkötelezettségeket vállalt be, amiket aztán 2011-ben kellett kifizetni, és körülbelül ebben az esztendőben, de a következő esztendőben tudjuk igazából kifuttatni.
Tehát az állam soha nem tette hozzá. Másrészt: rosszabb hírem van. Azokat az ígérvényeket, hogy hozzáteszi, az állam sorozatosan megszegte, vagy zárolta az összeget, vagy maradványokat zárolt folyamatosan, vagy utána azokból lecsípett, mert mindig valamilyen kiadáscsökkentésre éppenséggel szükség volt, és a mindenkori pénzügyminisztériumban ez volt az első automatikus lépés. Tehát ha bizonytalanságról van szó, akkor az a bizonytalansági faktor éppen onnan jött. Egyébként az állam odaígérte, hogy odaadja azt a pénzt, csak soha nem adta oda. Csak hozzátenném, nagyon kérdezném, miből tudna adni az állam. Abból, hogy más adóbevételt, nem tudom, áfából, jövedéki adóból, innen-onnan lévő bevételeit rakja oda hozzá.
Van még egy rosszabb hírem. Amikor hozzá is tett az állam ehhez pénzt, azt meg hitelből tette, merthogy egyébként 2006-ban és 2007-ben az Európai Befektetési Banktól 440 millió euró értékben vett fel hitelt a magyar állam azért, hogy ezt a saját részt hozzátegye.
(13.10)
Mert azt mondja, hogy a törvény úgy szól 2004-től, hogy a befizetett 20-hoz majd ő mellé teszi a másik 20-at, amit persze aztán mindig levág. Na, most azért számoljuk ki, ez a 440 milliárd, nem tudom, milyen árfolyamon számolunk, de ez olyan 130-140 milliárd forint. Hozzátenném, hogy ennek a visszafizetési kötelezettsége 2015-2016, a jövő. Majd valamelyik kormány lesz oly kedves, és visszafizeti azt, amire egyébként az elmúlt időszakban egy rendszerben azt mondta az állam, hogy én majd hozzáteszem a magam részét, mert azt egyébként külső hitelből finanszíroztam. Nem is lenne ez annyira gond, mert lehet ilyet csinálni elvileg, hogy azt mondom: befektetem a jövőbe, csak azért szemmel láthatóan mintha ez a forrás úgy nem nagyon, főleg amikor zárolták (Babák Mihály: Ellopták.), mintha ez a forrás úgy nem került volna be a rendszerbe. Mindenesetre a jövő számára egy tehertétel.
Tehát ezért javasoljuk azt, hogy legyen egy tiszta, világos, kiszámítható rendszer, ezért javasoljuk azt, ami - még egyszer mondom - a költségvetési támogatás kötelezettségét megszünteti, ami nem zárja ki persze, hogy ne legyen támogatás vagy kiegészítés, amennyiben ezt a költségvetés lehetővé teszi, helyette egy zárt rendszer jön létre, a jövő esztendőben még magasabb kerettel is; az innovációs járulék befizetése egy az egyben bekerül az Innovációs Alapba. Ennek az összege magasabb egyébként, 51 milliárd, mint amikor az volt, hogy bekerül 20-22 milliárd, és az állam lesz oly kedves, és tesz hozzá. Nem tesz hozzá. Nem tette hozzá sohasem az 50-et, átlagban 36 százalékot tett hozzá.
Ezért nagyon javaslom, és nagyon támogatom mindazt, amiről az előterjesztés szól. Ha kiszámítható költségvetést akarunk, ha - többször elhangzott - bizalmat szeretnénk, és így tovább, akkor egy-egy ilyen részterületen is teremtsük meg ennek a lehetőségét. Itt a kormány azt teszi: létrehoz egy zárt kasszát, ez így egy működőképes zárt kassza, nincs mellette egy ígérvény, amit soha nem tartunk be. Úgy gondolom, hogy akkor ez így egy korrekt rendszer. Ahogy én tapasztalom, az intézmények, maguk a vállalkozások, miután sorozatosan jelennek meg a meglévő… - illetve most már íródnak ki a pályázatok, elfogadják ezt a rendszert, és úgy gondolom, hogy ez egy sikeresen, jól működő rendszerré tud válni különösen azzal, hogy az Innovációs Alapból kiírandó pályázatokat egyeztetni tudjuk, vagy összhangba tudjuk hozni a VOP-pályázatokkal, tehát az uniós forrásokból lévő pályázatokkal.
Nagyon köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
