KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A hazánkat nemzetgazdaságilag fenntartó, kiemelten fontos és meghatározó, országos foglalkoztatási szervezetek, mint a rendőrség, a határőrség, a tűzoltóság, a köztisztviselők, a bányászok, a kohászok, a honvédség, a polgárőrség, a pedagógusok s a többi, minden évben egy alkalommal, a törvény által vagy hagyomány szerint megtartják saját szervezetük összetartozó napját. Itt illik megemlítem a nőnapot, a gyermeknapot és az anyák napját is. Szomorú napunk is van, mint a halottak napja vagy a trianoni emléknap, a nemzeti összetartozás napja. Gyönyörű naptárunk szinte minden napjára jut egy esemény a kulturális tevékenység széles kínálatából, mint a költészet napja, a dráma napja, a tánc világnapja vagy említhetnénk a föld és a víz napját is.
Amit önöknek ismertetni szeretnék, az nem más, mint a július elején megrendezendő vasutasnap. 1951-től tartják meg hálózati szinten a vasutasnapot, amikor is a munkatárs, a kollégák, családjaik, barátok és a szakszolgálatok kicsit közelebb kerülnek egymáshoz a fehér asztal mellett. Az ötvenes években a vasutasság - a kegyetlen korszak ellenére - a társadalom egy megbecsült, félkatonai szervezete volt, mely fegyelmezetten tartotta életben az ország gazdasági vérkeringését, és végezte a három- és ötéves tervek alapján bányászott és előállított alap-, félkész és késztermék szállítását.
A MÁV megnevezése: állam az államban. Mit is jelentett ez? Azt, hogy saját lakótelepe, iskolái, egészségügyi hálózata, kulturális intézményei, zenekara, üdülőhálózata, nyugdíjintézete, gyárai, üzemei, ingatlanjai és a legnagyobb munkaerő foglalkoztatási szervezete volt. Például 1951-ben a létszám 134 695 fő volt, de 1964-re ez felugrott 171 ezerre is. Ma körülbelül 30 ezer főre tehető a vasutasok létszáma.
Említést kell tennem a mozdony- és kocsigyártó üzemekről, melyek a saját és a világpiac számára gyártottak kitűnő szerkezeteket. Több mint másfél évszázadot lehetetlen 5 percben összesűríteni, de szeretném kiemelni az egyik korszakváltó mozdonyt, a 424-001-es pályaszámú gőzöst. A Ganz-gyár műhelyeiből került ki 1924-ben, Trianon után négy évvel. Kertész Béla mozdonykonstruktőr irányításának eredménye ez a csodálatos ipari műalkotás, amelyből a Ganz 1958-ig 514 darabot gyártott, ebből 149 külföldre került. A 424-es 90 km/óra tartós sebességgel gyorsvonat továbbítására is alkalmas volt.
De hogy mennyit fejlődött a vasút? Folyamatosan történtek technikai fejlesztések a biztosítóberendezésekben, a mozdonyokban, a motorvonatokban, a személykocsik területén, a kommunikációs és utastájékoztató rendszerekben, de sajnos a vasúti pályák fejlesztése ezekkel nem volt egyenes arányban. Korszerű motorvonataink napjainkban 40 km/óra sebességgel cammognak az agyonhasznált vasúti pályákon. Csak egy példa: 1963-ban adták át a Budapest-Miskolc villamosított vasútvonalat, amelyen a Tokaj Express V-43-as mozdonnyal 1 óra 58 perc alatt tette meg az utat, ma pedig 1 óra 59 perc a menetidő, igaz, Füzesabonyban megáll, de közben eltelt 49 év.
Hogy mi maradt napjainkra? Alig valami. Kiszervezett, bezárt, eladott, tönkretett vasúti egységek, megszűnt intézetek, de nem is sorolom tovább. Hogy mi a jövőkép? Csak reménykedni tudunk abban, hogy az új vezetésnek van jövőképe. A Jobbik Magyarországért Mozgalomnak is van, de azzal megvárjuk a 2014-es esztendőt.
Tisztelet a vasutasoknak és családtagjaiknak! További balesetmentes szolgálatot kívánok nekik.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
