DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Igen tisztelt Államtitkár Asszony! Néhány nappal ezelőtt az Alkotmánybíróság megsemmisítette a hallgatói szerződések ügyét, a hallgatói szerződésekét, amit egyébként a köznyelv egész egyszerűen csak röghöz kötésnek nevez.
Az Alkotmánybíróság a hivatkozásában azt kifogásolta, hogy önök nem megfelelő módon és nem megfelelő helyen - kormányrendeletben és nem törvényi szinten - szabályozták, ugyanakkor megtették a lépést, hogy ez törvényben legyen, de ettől az egész ügy nem lesz jobb. Ha a tisztelt államtitkár asszony, mint ahogy biztos vagyok benne, részletesen elolvasta az indokolást, akkor talál abban olyan tartalmi kifogásokat, amelyek - ha kormányrendeletben, ha törvényi szinten kerülnek megfogalmazásra - rosszak.
Azt kell mondanom ugyanakkor, hogy nem egyedi példáról van szó. Nem arról van szó, hogy a hallgatói szerződések ügye az egyetlen, amely kidolgozatlan, megfontolatlan és átgondolatlan a jelenlegi felsőoktatás-politikában. Ugyanúgy, mint ahogy néhány héttel ezelőtt, tisztelt államtitkár asszony, önök kénytelenek voltak módosítani azt a kormányrendeletet, amelyet önök maguk hoztak a felsőoktatás felvételi rendjéről, mert egész egyszerűen az a rendszer nem működött, a részösztöndíjasnak nevezett képzési forma befuccsolt, nem volt elég jelentkező rá, így aztán az utolsó pillanatban módosították, hogy ne maradjanak hoppon, és főleg sok ezer hallgatói hely ne süljön be. De hát itt vagyunk a felsőoktatási törvénnyel vagy éppen az önök által köznevelésinek nevezett közoktatási törvénnyel, amelyet úgy sikerül módosítani, hogy ezen törvények alapján még egyetlen pedagógus egyetlen diákot egyetlen nap egyetlen órájában sem tanított, az egyetemeken egy professzor egyetlen hallgatót egyetlen órán nem tanított, és már módosítani kell, ami kétségkívül világcsúcs közeli kísérlet, hogy úgy módosítanak valamit, hogy erről még semmilyen gyakorlati tapasztalat nincs, de már valóban, egyébként igazuk van, kiderült, hogy működésképtelen.
Az is igaz, hogy erről persze a megszületés pillanatában, sőt már korábban szakértők, az egyetemek vezetői, a Rektori Konferencia, a hallgatók elmondták, és én magam is itt a parlamentben számos alkalommal elmondtam, hogy megfontolatlan, kidolgozatlan és rossz. Így aztán azon sem lehet csodálkozni, hogy a harmadik, felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár várja, hogy sorba állhasson, mert kettőt már elfogyasztottak, ebben a tanévben legalábbis, és a harmadik - ha lesz erre megfelelő jelentkező - szeptembertől veheti át. Ez kormányon belül is szép teljesítmény.
Persze, ha megnézzük a költségvetést, amiben a felsőoktatás az egyik igazán nagy vesztes, egyik évről a másikra 23 milliárd forinttal, azaz a felsőoktatás állami támogatását reálértékében 20 százalékkal karcsúsítják. Ez együtt a vagyontörvénnyel olyan szorítást jelent a felsőoktatási intézményeknek, ami valóban már-már a kigazdálkodhatatlanság állapotába hozza őket. Arról van szó, hogy önök 2008-ban egy demagóg népszavazással több millió, 3 millió embert elvonszoltak az urnákhoz, azt mondták, hogy nem kell tandíj, és most, négy évvel később nem tudják megoldani a felsőoktatás finanszírozását, két éve itt vergődnek, fogalmuk nincs, hogy ezt hogyan csinálják, csak évről évre kivonnak milliárdokat, sőt tízmilliárdokat.
Azt kell mondanom, hogy nem egyszerűen egy rendeletről van szó, nem egy rendeletről, amelyet önmagában most az Alkotmánybíróság megsemmisített, nem egy másik kormányrendeletről, amelyről be kellett ismerniük, hogy rossz, ezért módosították, nem önmagában a költségvetésről, ahol vergődve, évről évre, tanévről tanévre elképesztő mennyiségű pénzt vonnak ki, miközben a vagyontörvénnyel szétszorítják az intézményeket, hanem a felsőoktatás egészének a politikája, koncepciója rossz. Azt kell mondanom, hogy amikor a felsőoktatást és a kormányzást a kezünkbe vesszük, akkor ezt a rendszert, a hallgatói szerződések rendszerét, amelyet főiskolások és egyetemisták, professzorok és felsőoktatással foglalkozók egyszerűen csak röghöz kötésnek hívnak, úgy dobjuk ki az ablakon, ahogy van. Nem azért, tisztelt államtitkár asszony, mert önök csinálták, hanem mert rossz.
Ez az egész rossz a magyar felsőoktatásnak, rossz a professzori karnak, főleg rossz a hallgatóknak, és elriasztja azokat a fiatalokat, akik hallgatóknak készülnek. Ez Magyarország számára káros (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezért tagadjuk és elvetjük.
Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
