DR. BUDAI GYULA
DR. BUDAI GYULA
DR. BUDAI GYULA vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. (Az elnök csenget.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán a Jobbik-frakció is megtisztel azzal, hogy végighallgat, hiszen én is végighallgattam az ő nagy ívű eszmecseréjét vagy eszmefuttatását. (Szilágyi György: Melyik részére gondol, államtitkár úr?)
Azt gondolom, hogy ezzel a törvénnyel egy nagy adósságot törlesztett a kormány, és végre karnyújtásnyira került az a lehetőség, hogy valóban egy olyan agrárképviselet, a gazdákat, az élelmiszer-feldolgozókat, a kiskereskedelmet, az élelmiszer-kiskereskedelmet egyaránt magába foglaló, magába tömörítő köztestület jöhet létre, amely egyrészt szalonképes Európában, másrészt valóban megtestesíti azokat az elvárásokat és azokat az érdekeket, ami a magyar gazdákat már nagyon régen megillette volna.
Az, hogy sajnos a kormányzásból eltelt két év, és csak most jutottunk ide, egy szomorú tény, de azt gondolom, hogy az elmúlt vagy a mögöttünk hagyott két év számos olyan tapasztalatot, gondolatot adott számunkra, amely alapján ez a törvény markánsan fogja megjeleníteni azoknak az érdekeit, akiket valójában képviselni fog a megalakuló Agrár-, Élelmiszer-gazdasági és Vidékfejlesztési Kamara.
Úgy gondolom, hogy egy dologban mindannyian egyetértünk: azt a kamarai rendszert, amely korábban volt, meg kell újítani, és a megújítás lényegében egy olyan új lehetőséget biztosít a magyar parlament részére, hogy egy hosszú távra szóló, eurokonform gazdasági kamaráról szóló jogszabályt alkosson meg. Azt gondolom, hogy a teremben levők közül senki nem vitatja azt a kérdést, hogy az élelmiszer-termelés stratégiai ágazat, minden ország kulcsfontosságú tényezőnek tekinti, és a nemzeti vidékstratégia egyik legfontosabb célja egy életképes agrár- és élelmiszer-termelés, jó minőségű élelmiszerek előállítása, illetve jó minőségű élelmiszerek biztosítása a fogyasztók részére. Azt gondolom, hogy ennek első lépcsőfoka ez az új agrárkamarai törvény.
Amikor a törvényalkotáshoz hozzáfogtunk, több gondolatot fogalmaztunk meg. Ahogy korábban is mondtam, nagyon lényeges szempont egy EU-konform törvény létrehozása; ennek megfelelően tanulmányoztuk az Európai Unió agrárkamaráival kapcsolatos lehetőségeket, a francia és a lengyel modellt, és ennek alapján jutottunk arra a megoldásra, hogy a nálunk jelenleg működő agrárkamarák nem igazán jelenítik meg, illetve testesítik meg azokat az érdekeket, amelyek azoknak a gazdáknak, feldolgozóknak, kereskedőknek az érdekei lennének, amit Európában számos agrárkamara megtestesít.
Ennek alapján jutottunk arra az álláspontra, hogy egy centralizált, más módon szervezett agrárkamarára van szükség, ugyanis a jelen pillanatban működő agrárkamarák megyei szervezete, vagyis hogy minden megyei kamara önálló jogi személy, veszélyezteti vagy nem igazán teszi lehetővé azt a működést, amit valójában az agrárkamaráknak meg kéne testesíteni. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy agrárkamarára van szükség, és ez mellett persze szükség van a területi, megyei elv megtartására, de nem abban a formában, mint amit a korábbi agrárkamarák alkalmaztak és tettek magukévá.
Az is meggyőződésünk, hogy egy új önálló agrárkamarai törvény lehetőséget ad a magyar agrár- és élelmiszer-gazdaság szereplőinek egy jól szervezett köztestület felállítására, és itt a “jól szervezett”-en van a hangsúly. Abban is biztosak vagyunk, hogy egy jól működő agrárkamara segítséget ad a gazdálkodók életének és tevékenységének megkönnyítésére, és partnere lehet a mindenkori kormányzatnak, kormányoktól függetlenül - szeretném kijelenteni.
Van három olyan fontos szempont, amit a törvény megalkotásakor mindenképpen figyelembe kellett vennünk. Az egyik az, amit korábban elmondtam: mindenképpen csökkenteni kell az állami szerepvállalást ebben a körben. Az állami szerepvállalás csökkentése mellett viszont egy szolgáltatásbarát agrárkamarát kell létrehozni, vagyis közelebb kell vinni a szolgáltatást az ágazat szereplőihez. A harmadik nagyon fontos ismérv pedig, hogy az agrárkamarának pillért kell képezni a törvényhozói és a végrehajtói hatalmi ágak mellett.
Mindezt miért mondom? A jelenlegi agrárkamara egy önkéntes tagság alapján működő agrárkamara, ami azt jelenti, hogy az ágazat szereplőinek, vagyis az agrárágazat, az élelmiszer-gazdaság és a vidékfejlesztés szerepelőinek nem volt kötelező a tagság.
(19.10)
Ennek alapján nem is képviselhette megfelelően az ágazat szereplőit, mert egy nem kötelező tagság alapján működő kamara egyéni érdekeket testesít meg, és nem tudja az ágazat szereplőit olyan mértékben megjeleníteni akár az Európai Unióban, akár a kormányzattal folytatandó tárgyalások során, amilyen mértékben meg kell hogy jelenítse. A jelenlegi Agrárkamarának ha az adatai nem csalnak, körülbelül 10 ezer tagja lehet, ugyanakkor a létrejövő új Agrárkamara az ágazat szereplői - az agrár-, az élelmiszer-gazdasági és vidékfejlesztési ágazat szereplői - révén körülbelül 400 ezer tagra határozható meg. Ez alapján a kamara gazdasági súlya is jelentősen változik. Olyan markánsan, olyan jól megjeleníthetően testesíti meg az ágazat szereplőinek érdekét, amely, azt gondolom, partnere lehet a kormányzatnak az Európai Unió illetékes szervei, hatóságai előtti tárgyalásban, illetőleg megfelelő információkkal szolgálhat az ágazat szereplőinek.
Tehát az önkéntes tagság semmiképpen nem biztosította azt a működést, azt a lehetőséget a kamarának, hogy köztestületként megfelelő szerepet játsszon az agrárágazatban. Ezért a kormány által benyújtott törvény kötelező kamarai tagságot ír elő, és a kötelező kamarai tagság egyértelműen olyan lehetőséget biztosít az ágazat szereplőinek, lényegében egyesítve a teljes agrár- és élelmiszer-gazdaság érdekeit, hogy megfelelő képviselettel rendelkezzen mind a kormányzat, mind pedig az Európai Unió illetékes hatóságai felé.
Úgy gondolom, hogy a kötelező tagság rengeteg előnnyel jár. A kétkedőknek azt szeretném mondani, hogy sokkal több az előnye, mint a hátránya a kötelező tagságnak. Ugyanakkor a kötelező tagság a tagsági kör kiszélesítését is jelenti, és ahogy korábban is mondtam, ez potenciálisan megnöveli a köztestület, a kamara érdekérvényesítő képességét.
Azt gondolom, hogy a kötelező tagság meghatározásának számos olyan érve volt, amiről azonban néhány szót mindenképpen érdemes ejtenünk. Jelenleg Magyarországon nincs erős gazdálkodói réteg. A magyar agrár- és élelmiszer-gazdaság szereplői nem képesek fenntartani versenyképességüket a szomszédos országok hasonló szereplőivel, illetve más, nagy európai gazdaságokkal és nagyvállalatokkal szemben. Ha azokat a kis, közepes agrárgazdaságokat, kis, közepes és mikro-agrárvállalkozásokat, élelmiszer-feldolgozókat, kereskedelmi egységeket a kamara védőernyője alatt egyesítjük, olyan jelentős gazdasági potenciált jelentenek, amely ezentúl érvényesen tudja az érdekeit a versenytársakkal szemben érvényesíteni, nemcsak belföldön, hanem az Európai Unióban is.
Ugyanakkor lehetőséget biztosít az agrárgazdaság és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, egy erős Agrárkamara nemzetbiztonsági szempontból az élelmiszeripar stratégiai jelentősége miatt jelentős szerepet játszik mind az élelmezési, mind pedig az élelmiszer-biztonsági területen. Azt gondolom, hogy ezek a főbb ismérvek teljes mértékben ennek a létrejövő új agrárkamarának a létjogosultságát igazolják, és mindenképpen a magyar gazdálkodóknak, a magyar agráriumnak, a magyar élelmiszer-feldolgozóknak és valamennyi szereplőnek, akiket majd az agrárkamara egyesíteni kíván, szükségük van egy erős, jól működő köztestületre.
Tehát valóban a törvény célja a gazdák, az agrár- és élelmiszer-gazdasággal foglalkozó gazdálkodó szervezetek versenyképességének megerősítése, az, hogy az Agrárkamara szolgáltató jellegű köztestület legyen, az, hogy az újonnan létrejött Agrárkamara partnerének tekintse a kormányt, és a kormány is partnerként tekintsen az Agrárkamarára, és az önkéntesség elhagyásával egy kötelező törvényi erőn alapuló tagsággal tudjuk ezt igazolni.
Azt gondolom, hogy ebben a körben az elmúlt két évben rengeteg vitát folytattunk le. Több olyan tervezet látott napvilágot, amely valamilyen érdekek mentén próbálta integrálni az agrárkamarát, és a most a parlament elé kerülő tervezet, azt gondolom, az egyik legjobb megoldást nyújtja a parlament részére. A legjobb megoldást nyújtja a gazdáknak, gazdálkodóknak, az élelmiszer-feldolgozóknak, mert mindazokat a lehetőségeket biztosítja, amelyeket a jelenlegi Agrárkamara nem tudott számukra biztosítani.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy elég részletesen megvitattuk ezt a kérdést, és az, hogy a bizottsági ülésen a kormánypárti képviselők ilyen jelentős számú módosító indítványt nyújtottak be, amelyeknek jelentős része támogatható volt, azt bizonyítja, hogy igenis volt értelme ezt a jogszabályt idehozni a parlament elé, mert úgy látjuk és a képviselők is úgy látják, hogy ennek itt az ideje, és hogy az utolsó órában vagyunk, és hogy ezt a törvényt a parlamentnek el kell fogadni.
Ezért arra kérem önöket, hogy szakmai javaslataikkal, szavazatukkal támogassák a Magyar Agrár-, Élelmiszer-gazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló törvénytervezetet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.(Taps a kormánypárti padsorokban.)
