Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Látható, hogy az a végső javaslat, amely most előttünk fekszik, és amely gyakorlatilag összefügg az 1-9. pontig minden előterjesztési ponttal, május végére datálható, ekkor ugyanis átfogó módosítást javasolt a Bankszövetség a kormánynak a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló törvényjavaslat kapcsán. Ezt Gyuris Dániel, a Magyar Bankszövetség elnökségi tagja közölte, a végeredmény pedig itt fekszik előttünk: a kormányzat e tekintetben ugyanis megadóztatja a magyar háztartásokat.
Végül egy végszavazás előtti, zárószavazás előtti módosítóval, lényegében a sárga csekkek és minden egyéb magyar háztartási, készpénzfizetési, átutalási vetület tekintetében olyan adófajtát vet ki, amelyet bár illetéknek nevez annak érdekében, hogy Brüsszellel könnyebb legyen a megegyezés, és ne kelljen olyan hosszú egyeztetési folyamatokat lejátszani, de mégis elmondhatjuk azt, hogy egy indokolatlan és részben átgondolatlan, teljes mértékben elfogadhatatlan terhelési formával sújtja Magyarország lakosságát.
Látható ugyanis az, hogy ezen tranzakciós adóval, illetékkel kapcsolatos várakozások, amelyeket a kormányzat foganatosított, és amelyeket százmilliárdos nagyságrenddel emelt a benyújtás és az elfogadás közötti időszakban, nélkülöznek mindenféle gazdasági racionalitást és alapot a tekintetben, hogy kitermelhetővé válik ez az összeg. És ki fogja megfizetni? Hiszen látható, a Jobbiknak semmi baja nem lenne azzal, ha valóban a bankszektort terhelnék, és a közteherviselésbe végre bevonnák azt az ágazatot, amely valóban nem vette ki a részét ebből az utóbbi évek során.
Csakhogy mind a kivetett bankadó, ágazati különadók, mind pedig a tranzakciós illeték tekintetében elmondható, hogy a kormányzat elmulasztotta beépíteni a rendszerbe azt az áthárítást megakadályozó monitoringrendszert és azt a szankciórendszert, amely bizony “jutalmazná” azokat a bankokat és pénzintézeteket, amelyek mégis azzal az eszközzel élnek, hogy áthárítják Magyarország lakosságára, a háztartásokra azt a terhet, amit nem a háztartásoknak kell megfizetni. Ugyanoda jutunk, mint a devizahitel-krízis esetében, ahol bár a kormányzat látszólag megmentette a hitelesek egyhatodát, és a hitelállomány egyötödét lebontotta, részint forinthitelre átkonvertálva azt, mégis elmondható, hogy a nagy többség, akit otthagytak az út szélén, és aki nem fordulhatott segítségért senkihez, lényegében most fizeti meg az árát a nemzetközi bankok, pénzintézetek hálózata játszadozásainak.
Tehát elmondható az jelen pillanatban is ezen tranzakciós illeték esetében, hogy áthárítási korlátok nem láthatók. Maga a kormányzat is össze volt zavarodva e tekintetben, hiszen egyes képviselői azt mondták, hogy akkora a verseny, hogy itt lehetetlen bármiféle áthárításról beszélni. Ezt mondták egyébként a távközlési adó esetében is, ahol három nagy piaci szereplő közül azóta kettő bejelentette, hogy igenis át fog hárítani; a kormányzat képviselője még ezután is azt mondta, hogy szó sincs ilyesmiről, hiszen nagy és hatékony a verseny.
A Jobbik nem a versenytől várja azokat a megoldási javaslatokat és megoldási formákat, amelyekre szükség lenne, hanem egyértelműen Magyarország gazdaságának a saját erőforrásokra építő talpra állításától, tehát az államadósság újratárgyalásától, a feltétel nélküli, IMF és világszervezetek felé fordulás felülvizsgálatától, végül pedig egy olyan gazdaságvitalizáló, élénkítő csomagtól, amely saját mezőgazdaságunkra, saját tulajdonba visszavett, újjáépített feldolgozóiparunkra alapítva igenis képes lehetne és képes lehet arra, hogy Magyarországot kihúzza a jelenlegi mocsárból. De látható az, hogy az a mintegy 400 milliárd forint felé közelítő vagy azt adott esetben meg is haladó tehertétel, amit a bankoktól és biztosítóktól beszedne a kormányzat, jogos beszedési igény, ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy ezt nem a bankoktól és nem a biztosítóktól fogja beszedni a kormányzat, hiszen az áthárítással szemben nem látható eszközrendszer, az azt elkövetőkkel szemben pedig nem látható szankciórendszer.
Tehát ezzel lényegében a jelenlegi kormányzat e tekintetben és ezen előterjesztés viszonylatában igenis folytatja elődjei, az előző kormányok gyakorlatát a tekintetben, hogy megint mintha a törvényjavaslatok szövegét a Bankszövetség és a nemzetközi bankrendszer írná. Még egyszer vissza szeretnék utalni arra, hogy május végén jelentette be a Bankszövetség elnökségi tagja, hogy e szervezet átfogó módosítást javasol a kormányzatnak a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló törvényjavaslat egésze kapcsán. Látható, hogy ami elénk került az asztalra, az már részben bevonja a Magyar Nemzeti Bankot is a fizetési kötelezettség hatálya alá, ami igazából egyik zsebből a másikba való játszadozást jelent, hiszen ha a Magyar Nemzeti Banktól hiányzik ez az összeg, azt később költségvetési forrásból kell visszacsatornázni oda, csak ezzel nyert a kormányzat egy évet. Nagyon okos csikicsuki játékot folytat, de ezzel az alapproblémát nem szünteti meg, és nem szünteti meg azt a tarthatatlan állapotot sem, hogy a magyar háztartások fizessék meg annak az árát, amit a bankok és a pénzintézetek Magyarország ellen elkövettek. Ez a Jobbik álláspontja szerint tökéletesen elfogadhatatlan.
Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)
