DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az 1. ajánlási ponton szereplő, zárószavazás előtti módosító javaslat látszólag egy technikai megoldás, hiszen az történik, hogy a július 1-jétől hatályos szabályoknak megfelelően az átlagkereset fogalmát mindenütt átírja távolléti díjra. Amiért mégsem tudjuk támogatni így ezt a javaslatot, ennek két sokkal mélyebb oka van.
Érdemes visszamenni az időben, hogy a munka törvénykönyve 1992-es megalkotása idején, egészen 2008-ig valamennyi munkaügyi per költségmentes volt. Most egy olyan szabályba írja át a parlament az átlagkeresetet távolléti díjra, ahol immáron a törvény arról rendelkezik, hogy mely esetekben illeti meg a munkaügyi perben részt vevő munkavállalót költségkedvezmény.
Egészen 2008-ig tárgyi költségmentes volt valamennyi munkaügyi per. Hogyha egy munkavállaló perbe akart menni a munkáltatójával, nem kellett fizetni, nem kellett viselnie a költségeket, legfeljebb perveszteség esetén az ügyvédi munkadíjat. 2008-ban az álbaloldali kormány volt az, amelyik megszüntette a tárgyi költségmentességet a munkaügyi pereknél, éppen ezért érdekes, hogy most, ugye, itt azért sírtak mások ellenzéki oldalon, hogy a munkavállalókat hogyan sújtja ez a mostani törvénycsomag.
2008-ig tárgyi költségmentességet élvezett valamennyi munkaügyi per. 2008. február 6-a és 2010. január 1-je között tárgyi költségfeljegyzési jog illette meg a munkaügyi pert kezdeményező munkavállalókat, tehát még mindig kedvezőbb helyzetben voltak, mint 2010. január 1-jét követően.
(14.10)
2010-re viszont az álbaloldali kormány ezt a kedvezményt is eltörölte, és azóta van az a szabály, amin tovább rontott a jelenlegi törvényhozás.
A Lehet Más a Politika - különösen a kizsákmányolás törvénykönyvének minapi hatálybalépésére - továbbra is azt követeli, hogy valamennyi munkaügyi per legyen tárgyi költségmentes úgy, ahogy az volt 1992 után egészen 2008-ig. Amikor Magyarországon a magyar munkavállalók alapélménye a teljes kiszolgáltatottság a munkáltatók felé, akkor semmiféle akadályt nem szabad gördíteni a jogérvényesítés útjába. Annak idején, 2008-ban az akkori kormányzat azzal indokolta a tárgyi költségmentesség eltörlését, hogy a magyar munkavállalók így is rohangálnak a bíróságra, micsoda világ van itt, hogyha fű, fa, virág elrohan majd a bíróságra és beperli a munkáltatókat.
De, tisztelt Országgyűlés, az a helyzet, hogy amíg Németországban, amelynek a versenyképességét leginkább példaként szokták önök felhozni meg az önök elődei is Magyarországgal szemben, száz esetből húsz alkalommal, húsz munkaügyi vitában elmennek bíróságra a munkavállalók. Magyarországon száz esetből négy alkalommal mennek el a munkavállalók a bíróságra, egész egyszerűen azért, mert félnek az emberek, és inkább különböző, adott esetben jogon kívüli menekülőutakat választanak. Olyan helyzetben, amikor európai összehasonlításban is szégyenletesen kevés alkalommal próbálják meg az emberek felemelt fejjel érvényesíteni az igényeiket, önök, tisztelt fideszes képviselők, illetve az önök elődei, az álbaloldali kormányok azzal érvelnek, hogy rontja a bírósági munka hatékonyságát és az ország versenyképességét, ha túlzott a munkavállalók védelme, ha el lehet rohanni a bírósághoz. Nem így van! Hölgyeim és uraim, amikor durván lerontják a munkavállalók pozícióját a munkahelyeken, akkor kizárólag egyetlenegy megoldást tudunk elképzelni, azt, hogy visszaállítják a munkaügyi perek esetén a tárgyi költségmentességet.
Szólni kell arról is, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslatok között van olyan, egész pontosan a 4. számon előterjesztett javaslat, amelyik teljesen indokolatlanul különböztet az Országos Bírósági Hivatalhoz, illetve a Kúriára beosztott bírák között. Nem világos, hogy miért illeti meg nagyobb illetmény azt a bírát, akit az OBH-ra osztanak be, mint akit a Kúriára.
Szintén aggályos az, hogy 2. ajánlási számon a fizetési meghagyási törvénynél újra egy még hatályba nem lépett rendelkezést készül a tisztelt Ház módosítani. Én csak ajánlanám frakcióigazgató úr figyelmébe, nehogy úgy járjunk, mint az elmúlt hetekben, hogy esetleg viszontlátjuk ezt az indítványt azért, mert a köztársasági elnök úr - nagyon helyesen - vissza fogja küldeni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
