DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy folyamat újabb állomásánál vagyunk itt, hiszen elhangzott előttem több bizottsági álláspont ismertetése során is, hogy ez a folyamat a ’98. évi XXVI. törvénnyel indult el. Megjegyezném, hogy egy szocialista kormány által beterjesztett, és aztán egyébként - ha jók az információim - egyhangúlag elfogadott jogszabály kapcsán később, 2006-ban elfogadott, az új országos fogyatékosügyi programról szóló 2006. évi 10. számú országgyűlési határozat az, amelynek a végrehajtásáról most beszélnünk kell.
Ez a folyamat, amely azt gondolom, jól indult, fontos volt, politikai konszenzus övezte, ’98-ban is, és 2006-ban is egyhangúlag került elfogadásra az Országgyűlésben, magyarán, a frakciók mind támogatták, és hogy visszautaljak Tapolczai Gergely szavaira, úgy érzékeltem akkor is, most is, hogy mindenkinek a politikusok közül, a frakciók közül fontos a fogyatékosügy. Az is igaz, hogy soha nincs elegendő pénz ennek az ügynek a támogatására, és egyébként persze az is igaz, hogy mindig lesz javítanivaló.
Ugyanakkor, ha komplexen nézzük a helyzetet, akkor mégiscsak arról van szó, hogy a végrehajtás ellenőrzése most, ebben a pillanatban a 2007-2010 közötti időszakról szól, magyarán, az előző szocialista kormány idejéről azzal együtt, hogy a jelentés benyújtásának a körülményei azért valóban méltatlanok, ezt hadd mondjam el. Hiszen délután fél egykor sikerült találni egy valamifajta határozati javaslatot a jelentés elfogadásáról, amelyet jómagam támogattam, hiszen a jelentést fontosnak tartom, ugyanakkor végképp nem értem, hogyan lehet az, hogy ma derül ki, hogy egy ilyen súlyú, egyébként 85 oldalas jelentés, egy összefoglaló, tájékoztató anyag ma már vezérszónoki kör keretében kerül tárgyalásra.
Tehát még egyszer: azzal együtt, hogy idestova másfél évtizede folyamatos politikai konszenzus övezi a fogyatékosügyet, az azzal kapcsolatos költségvetési forrásokat, sok mindent, és egyébként mindig több forrást szeretne minden kormány erre a kérdésre szánni, fontosnak tartja az integrációt és sok más alapértéket, amelyet a fogyatékosügyi program megfogalmaz, ezzel együtt érthetetlennek tartom azt, hogy miért nem lehetett akár néhány héttel hamarabb megkezdeni ennek a jelentésnek a tárgyalását. Vagy akár miért nem lehetett sokkal korábban, hiszen a bizottsági ülésen ha jól értettük az ott elhangzottakat az előterjesztők részéről, tulajdonképpen a kormányváltás időszakában, már nem sokkal azt követően kész volt egyfajta tervezet. Tehát már az előző kormány időszakában elindult ennek az előkészítése, majd most Tapolczai Gergelytől azt hallhattuk, hogy már tavaly ősszel bejöhetett volna egyfajta előterjesztés, amit a Fogyatékosügyi Tanács kért, hogy egészítsenek ki.
Egy szó mint száz, úgy érzem, hogy apróbb, olyan szubjektív elemek beépítésre kerültek ebben az előterjesztésbe, amelyek nyilvánvalóan hibákra is rámutatnak, amelyekre persze rá lehet mutatni, és mindig lehet javítani, de alapvetően tisztán a számokat nézve jól látszik, hogy az előző kormány alatt tízmilliárdok kerültek bele költségvetésekbe az ügy kapcsán, például rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatás tekintetében több mint 42 milliárd forint. Azt hiszem, hogy ezek olyan komoly eredmények, amelyeket el kell ismerni.
Még egyszer tehát: nehéz dolgom van akkor, amikor átfogóan kell hogy értékeljem ezt az előterjesztést, hiszen tulajdonképpen a nagy része egy adatfelsorolás, egy olyan munka, amely megállapításokat tesz, nyilván ezek objektív kérdések. Ennek kapcsán persze vitathatatlan, hogy akadálymentesítési támogatásra is tízezres nagyságrendben kerültek kifizetések, például csak 2007-ben 13 326 szerződés köttetett. Itt is elhangzott, ezt megerősíteném: nem értünk ennek a végére, az akadálymentesítésnek mindenféle szempontból fontos a folytatása, minden tekintetben, és itt még vannak ’13-as évre vonatkozó határidők is, EU-s vállalások, ennek a folytatása, a költségvetési fedezetek biztosítása nyilván fontos.
(A jegyzői székben Móring József Attilát dr. Tiba István váltja fel.)
A kísérleti foglalkoztatási programok kapcsán is alapvetően pozitív megállapításokat fogalmaz meg a jelentés, és a felnőttképzés fejlesztése kapcsán is. Internet-hozzáférés fejlesztésére is több pályázati forrás állt rendelkezésre, és a gyógyászati segédeszközök kapcsán szintén, csakúgy, mint a házi segítségnyújtás és a házi gyermekfelügyelet fejlesztése kapcsán is, és az előttem szólók is elmondták már, hogy a fogyatékossport tekintetében is komoly támogatási források kerültek kifizetésre, és a fogyatékossportban tevékenykedő szakemberek képzésére is. Igaz, hogy ennek a fejlesztése és a Semmelweis Egyetemmel való együttműködés fejlesztése ebben a tekintetben fontos.
Van az anyag végén egy melléklet, több mindent tartalmaz, többek között azt, hogy például a minisztériumok hogyan állnak a saját intézkedési terveikkel a felügyeletük alá tartozó intézmények tekintetében, az akadálymentesítés tekintetében. Azért látszik, hogy nagyon komoly források kerültek felhasználásra, ugyanakkor persze természetes az, hogy további lépések is szükségesek. Mégis azt kell mondanom, hogy az előterjesztésből látszik, hogy igenis sok minden történt az előző kormányzati ciklus alatt is.
Nyilván nagyon nehezen kezelhető egy 85 oldalas anyag úgy - ez persze technikai kérdés -, hogy talán kicsit rendszerezettebben, talán a 2006-os határozatnak jobban megfeleltethető tematikával lehetett volna ezt kialakítani, illetve talán minimumkérdés, de talán egy tartalomjegyzékkel rendszerezettebben lehetne az anyagot áttekinteni.
Még egyszer hangsúlyoznám, a fogyatékosügyet fontosnak tartja a frakciónk, minden költségvetési forrás, amely ebben a tekintetben beépítésre kerül a költségvetésbe, nagyon fontos, csakúgy, mint az EU-s irányelvek figyelembevétele és az ottani támogatások lehívása is, azonban valljuk azt, hogy az előző kormányzati ciklusban is komoly eredmények történtek ezen a területen. Hogy mást ne mondjak, talán ennek az egyik bizonyítéka az, hogy a fideszes képviselők is támogatták értelemszerűen a jelentést a bizottsági ülésen, ezt konszenzus övezte.
Ennek megfelelően szerettük volna, ha ebben a ciklusban például a rokkantnyugdíj-rendszer átalakítása és sok fogyatékosügyet érintő előterjesztés kapcsán hasonlóan széles politikai konszenzus lehetett volna, ez sajnos nem történt meg. Ennek fényében persze kíváncsian várom majd a következő időszakra vonatkozó jelentést is.
(16.40)
Én bízom abban, hogy a kormány úgy fog politizálni az elkövetkező egy-két évben, hogy legalább ennyi pozitív fejleményről is beszámolhasson, mint az előző kormány időszakát értékelő jelentés, amit - még egyszer mondom - a körülmények ellenére is, hogy a tárgyalás körülményeit, időpontját, gyorsaságát méltatlannak tartjuk, ezzel együtt a jelentést a frakciónk elfogadásra javasolja.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Soltész Miklós tapsol.)
