SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A fogyatékosügy biztosítása azt jelenti, hogy az államigazgatás minden területén minél inkább elfogadottá váljon, megerősödjön az a szemlélet, amely a fogyatékossággal élő emberek ügyét nem csupán szociális kérdésként kezeli. Valamennyi ágazat kötelessége és felelőssége, hogy a saját területén érvényesítse a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének szempontjait, és megtegye az ehhez szükséges szakmapolitikai lépéseket is.
Hasonló feladatunk van a társadalom egésze tekintetében: mindenki számára világossá kell tennünk, hogy a fogyatékossággal élő emberek integrációja valamennyiünk közös ügye, és ez nem csupán pénz kérdése. Ugyancsak elengedhetetlen, hogy alapkövetelménnyé váljon az egyetemes tervezés is, amelynek lényege, hogy a használati tárgyaktól az épületeken át egészen a közszolgáltatásokig mindent úgy kell megtervezni, hogy az már a létrejöttekor eleve megfeleljen az egyenlő esélyű hozzáférés követelményeinek, és ne kelljen jelentős idő, energia és pénz ráfordításával azokat utólag átalakítani.
Az akadálymentesítés fogalma az utóbbi években teljesen új tartalmakat nyert, nem pusztán a rámpák, liftek, vakvezető sávok, azaz a fizikai akadálymentesítés tartozik ebbe a körbe, hanem az úgynevezett infokommunikációs akadálymentesítés, mint például a hangos térkép a hallássérülteknek, az indukciós hurok, a könnyen érthető tájékoztató füzetek is. Emellett ma már nemcsak az épületek akadálymentességéről, hanem a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáféréséről beszélünk, amely magában foglalja az épületek komplex akadálymentességét is. Mindez ma már életünk része. Éppen ezért az Országgyűlés is visszatérően foglalkozik e területtel, jogszabályt alkot, korábbi intézkedéseket értékel.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény a kormány számára előírja, hogy az országos fogyatékosügyi program teljesítéséről kétévente tegyen jelentést az Országgyűlésnek. A most előttünk lévő jelentés a 2007 és 2010 közötti időszakban a fogyatékosügy területén történt legfontosabb intézkedéseket mutatja be. Az elkészült beszámoló a megvalósult programok mellett a szakterületet érintő hiányosságokról, megoldásra váró feladatokról, problémákról is igyekszik teljes körű tájékoztatást adni. Ily módon lehetőséget ad, támpontot nyújt az összehasonlításra, a későbbiekben megvalósítandó intézkedések és az elért eredmények bemutatására is.
Az egyes tárcák által megküldött beszámolók alapján összegezhető, hogy a fogyatékossággal élő emberek társadalmi integrációjának és komplex rehabilitációjának érdekében jellemzően különféle ellátások, így pénzbeli és természetbeni támogatások, munkaügyi, szociális, képzési és egészségügyi szolgáltatások egymással harmonizáló segítségnyújtási formáinak alkalmazására van szükség. E cél megvalósulása azonban feltételezi az egyes ágazatok és ágazati jellegű szabályok jelenleginél jóval nagyobb összhangját és a különböző ágazatközi határterületekre vonatkozó szabályozási és kormányzati intézkedések, működésmódok hatékonyságának növelését.
A jelentés alapján megállapítható, hogy a 2007. és 2010. év között elsősorban a költségvetési forráshiány, illetve az intézkedési pontokhoz kapcsolódó források tervezésének átgondolatlansága nehezítette meg a feladatok megvalósulását. Az intézkedési pontok végrehajtása kapcsán az időszak legfontosabb hiányosságai a következőkben foglalhatóak össze: A komplex egészségügyi, szociális, oktatási, képzési, foglalkoztatási rehabilitáció megvalósításában az alrendszerek együttműködése rendezetlen volt, nem volt megfelelő koordináció. Másodsorban kevés szakmai protokoll állt rendelkezésre a fogyatékossággal élők egészségügyi ellátásával kapcsolatban.
A segédeszköz-ellátás problémái kapcsán nem történt érdemi előrelépés. Továbbra is igényként merül fel a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek részéről, hogy az életvitelt segítő, valamint a gyógyászati segédeszközökhöz való hozzájárulás feltételeinek és szabályainak felülvizsgálata és átalakítása a társadalmi szervezetek bevonásával történjék meg.
A felsőoktatás többciklusú, lineáris képzési rendszerében, a sporttudományi képzési terület, sport és testkultúra képzési ág alapszakjaiban, valamint a sportági képzések során a fogyatékossággal élő tanulók iskolai testnevelésére és sportoktatására, valamint a felnőtt fogyatékossággal élő emberek sportjának vezetésére való felkészítés nem volt elég hangsúlyos. Az ehhez szükséges ismeretek a képzésben nem jelentek meg megfelelő óraszámban.
Gyakorlati nehézséget jelent, hogy egyes akadálymentesítési kötelezettséggel érintett közszolgáltatások esetében nem készült és így jelenleg nem áll rendelkezésre semmilyen felmérés vagy más hiteles adat arra vonatkozóan, hogy azok milyen arányban felelnek meg a törvényi előírásoknak. Ahhoz, hogy a következő időszak támogatáspolitikáját, jogalkotási vagy egyéb államigazgatási lépéseit felelősen tervezni lehessen, mind a kormányzati, mind pedig az önkormányzati felelősségi körbe tartozó közszolgáltatások tekintetében képet kell kapni arról, hogy országosan hol tart az akadálymentesítés, és mely közszolgáltatások felelnek meg az egyenlő esélyű hozzáférés követelményeinek.
A vizsgált időszakban történt jogszabály-módosítás, illetve a vizsgáztatást szabályozó új miniszteri rendelet megalkotása fontos lépés volt a segítőkutya-képzés terén, hiszen több képzőhely létesült, és a vizsgák egységes szabályok szerint folynak a jövőben. A megtett intézkedések ellenére azonban továbbra sem kielégítő a segítő kutyák száma.
A megyei munkaügyi központokban 2006-ra alakult ki a rehabilitációs információs centrumok hálózata, amit 2007-től a regionális munkaügyi központok a megyei kirendeltség és szolgáltató központ keretében működtettek tovább, szűkebb kapacitással. Ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy a megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásával kapcsolatos programok sikeres megvalósítását jelentős mértékben megnehezítette 2009-ben a bértámogatás forrásainak, valamint a Munkaerő-piaci Alap rehabilitációs alaprészének zárolása és későbbi elvonása. A foglalkoztatási támogatási rendszer nem tudott hozzájárulni a foglalkoztatási szint emeléséhez.
Az intézkedési terv az autista személyek életkörülményeinek javításával kapcsolatos célokat kijelölő V. fejezettel 2010 februárjában egészült ki, így az e fejezetben foglalt feladatok végrehajtására csak a 2010. év állt rendelkezésre. Ezért e terület tekintetében a jelentés is jórészt előkészítő, felmérő jellegű feladatokat tartalmaz, amelyeknél sok esetben nem zárult le a végrehajtás.
Engedjék meg, hogy idő hiányában csak röviden, felsorolásszerűen szóljak a kormányváltást követően megtett legfontosabb fogyatékosságügyi intézkedéseinkről is. Elsősorban azokat a programokat és fejlesztéseket szeretném önöknek bemutatni, amelyek a leginkább szolgálják a fogyatékossággal élő emberek társadalmi integrációját, esélyegyenlőségük megteremtését.
Elindult a jelnyelvi tolmácsszolgálatok kiszámíthatóbb, hároméves pályáztatási és finanszírozási rendszere. A szolgáltatás biztosítására az állam a 2010-es 265 millió forinthoz képest 2012-ben több mint 393 millió forintot különített el.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény módosításával a fogyatékossági támogatásra jogosultak körét kibővítettük az autizmushoz hasonló más fejlődési és kromoszóma-rendellenességgel élőkkel, így 2012-től 600-800 emberrel több jogosult igényelheti a támogatást. Az autista emberek és családtagjaik országos ellátásának fejlesztésére a kormány nagyszabású, 800 millió forintos keretösszegű uniós projekt indításáról döntött.
A finanszírozási nehézségek ellenére továbbra is forrást biztosítunk a látássérültek elemi rehabilitációjának országos ellátásához. 2011-ben 132 millió forintos keret biztosította a hálózat működését. 2011-ben több mint 104 millió forintos keretösszeggel hirdettünk pályázatot fogyatékos személyek országos megyei és helyi szervezeteinek a fogyatékos személyek esélyegyenlőségét elősegítő szakmai programjainak és szolgáltatásainak támogatására.
(16.00)
2011-ben több mint 104 millió forintos keretösszeggel hirdettünk pályázatot fogyatékos személyek országos, megyei és helyi szervezeteinek, a fogyatékos személyek esélyegyenlőségét elősegítő szakmai programjainak és szolgáltatásainak támogatására. 2011-ben több mint 12 millió forinttal támogattuk az autistafarmok és lakóotthonok működtetését az állami normatíván felül.
A kormány elfogadta a fogyatékos személyeket ellátó nagy létszámú bentlakásos intézmények lakóotthoni és más közösségi lakhatási formákra változtatásának 2011-2041. évre szóló stratégiáját, és létrehozta az ezt koordináló országos testületet. A feladat megvalósítását 7 milliárd forintos uniós fejlesztési forrás támogatja, amely 1500 intézményi férőhely kiváltását célozza.
Tisztelt Országgyűlés! Egyrészt a hosszú távú gondolkodás érdekében, másrészt pedig az egymásra épülő támogatási igények érdekében kérem, hogy a beszámolót fogadják el 2007-2010-re vonatkozóan, és kérem, hogy a határozati javaslatot is fogadják el.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
