VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csatlakoznék ahhoz a sorozathoz, ami már elkezdődött, hogy elmondjam én is, hogy méltatlan az, ahogy ez a jelentés az Országgyűlés elé került. Méltatlan azért, mert - már mások is mondták más bizottságból, tehát nem csak nálunk volt ez - bizottsági ülés vége felé, ennek a jelentésnek a tárgyalásakor derült ki, hogy egy határozati javaslatot is meg kell fogalmazni, ugyanis a mai napon még az Országgyűlés elé kerül ennek a jelentésnek az általános vitája, illetve az elfogadásának az általános vitája. Ez méltatlan volt a bizottsághoz, méltatlan az Országgyűlés tekintélyéhez, méltatlan a törvényhozáshoz és méltatlan azokhoz a személyekhez, akikről ez a jelentés szól.
Érdekes párhuzam, amit már szintén többen említettek, a jelentés késése, azzal szemben, ahogy ez az Országgyűlés elé került. Amekkora késéssel az Országgyűlés elé került ez a jelentés, és amekkora késéssel ezt a jelentést el fogja fogadni valószínűleg, az MSZP és a Fidesz-KDNP kart karba öltve, az körülbelül ahhoz a több mint két évhez képest, amit csúszott, két hónapos előnyt fog jelenteni, ha normálisan, az írott és íratlan játékszabályokat betartva került volna elénk ez a jelentés.
Érdekes párhuzam még ezzel kapcsolatban az, hogy nagyon jól tudjuk, hogy a kormány, a minisztériumok milyen apparátussal dolgoznak. Ahhoz képest, hogy ők ilyen apparátussal dolgoznak, és ezt a jelentést időre nem tudták elkészíteni, már elég régóta létezik a fogyatékos személyek érdekvédelmi képviseletei által létrehozott háttérjelentés, ami tulajdonképpen ugyanerről szól, csak civil oldalról vizsgálta volna meg ugyanezeket a kérdéseket. Érdekes módon a civilek időre tudták teljesíteni a jelentés elkészítését, a rengeteg pénzbe kerülő kormányzat pedig ekkora csúszásban van, és ráadásul még ilyen méltatlan formában is hozza ide az Országgyűlés elé.
A bizottsági ülésen kaptam egy kritikát egy kormánypárti képviselő asszonytól, Lanczendorfer Erzsébettől, ami arról szólt, hogy én ne beszéljek a jelenlegi kormány működésével, a fogyatékospolitikával kapcsolatban, mert ez a jelentés 2007-2010 közötti időszakról szól. Ha az ember figyelmesebben átolvassa ezt a jelentést, akkor tapasztalja, hogy 2011-es intézkedéseket is tartalmaz, tehát a jelenlegi kormány működését is tartalmazza. És ezenkívül elmondanám képviselő asszonynak, hogy akkor legyen szíves, szóljon az államtitkár úrnak is, frakciótársának is, hogy akkor ő se beszéljen a jelenlegi kormány intézkedéseivel, a témakörrel kapcsolatban, mert ez nem illik ebbe az általános vitába. Vagy lehet, hogy az van önnél, képviselő asszony, hogy ami pozitív, azt lehet mondani, ami negatív, arról meg inkább ne beszéljünk, mert erről ne tudjon a közvélemény. Én ugyanezen szisztéma szerint fogok a jelentésről beszélni, mint a bizottsági ülésen is, tehát ha elmondok valamit, ami a jelentésben szerepel, akkor meg fogom vizsgálni azt, hogy a 2010 óta eltelt időszakban történt-e előrelépés, történt-e változás, vagy esetlegesen visszalépés történt a kérdéssel kapcsolatban, mert sajnos ilyeneket is tapasztalhatunk.
Kezdjük, mondjuk, az akadálymentesítéssel, az akadálymentesség kérdésével. Ahogy Tapolczai Gergely képviselőtársam a vezérszónoki felszólalásában elmondta, hogy ő sajnos nem tud felmenni a pulpitusra, mert a jeltolmács nem tudja fordítani az ő mondandóját, azért elmondanám azt, hogy ha akadálymentesség szempontjából az Országgyűlés épületét tekintjük, ez a legkisebb hiba, amit találunk, ugyanis egy bizottsági ülés után, amikor engem meghazudtoltak a Parlament akadálymentességével kapcsolatban, akkori gyakornokommal futottam egy kört a Parlamentben, és csak egyetlenegy fogyatékosságra, a mozgásszervi fogyatékosságra tekintettel vizsgáltam az épületet, jelesül azt vizsgáltam, hogy kerekes székkel hova nem lehet eljutni.
(16.50)
Gondolom, az önök szempontjából az már csak egy másodlagos kérdés, hogy a Jobbik frakcióirodáját nem lehet megközelíteni kerekes székkel, de sajnos ott tartunk, hogy az Országgyűlés épületében az orvosi rendelőt sem lehet megközelíteni kerekes székkel, csak segítséggel. Tehát ha az Országgyűlésben ez a helyzet, ahol ki van írva táblára egyébként, hogy országosan akadálymentesség szempontjából kiemelkedő helyen szerepel az Országgyűlés ennek ellenére, akkor vizsgáljuk meg, hogy más területeken ez hogyan lehet. Mi a helyzet a közlekedésben, ahol még mindig iszonyatos számokat tapasztalunk? Elég, ha mondjuk, a saját városomra, Tatabányára gondolok, ahol gólyahídon keresztül lehet eljutni a vasútállomáson a peronokra. Egy kerekes székes ember csak úgy tud felszállni a vonatra - zárójelben megjegyzem, hogyha szerencséje van, és olyan vonat érkezik, amire kerekes székkel fel lehet szállni -, ha a vasúti alkalmazottak segítenek neki és átbukdácsolnak vele a vasúti síneken. Tehát amíg ez a helyzet, addig nem nyugodhatunk. Lehet tologatni a dátumokat. Amióta én a szociális szférában dolgozom, azóta folyamatosan ezeknek az időpontoknak, a határidőknek a tologatása folyik.
Egyszer végre be kellene fejezni ezt a tologatást, és magát az akadálymentesítést is be lehetne fejezni. Vannak különböző számítások. Van egy olyan számítás, hogy ha az akadálymentesítés ebben az ütemben folytatódna, ahogy elkezdődött, akkor 236 év múlva lenne százszázalékosan akadálymentes az ország. Ez szörnyű. És mindamellett, hogy a jelenlegi költségvetésből is látjuk, bármelyik ellenzéki képviselőt megkérdezzük, el tudná mondani, hogy milyen felesleges hatalomkoncentráló intézkedései vannak a kormánynak, akár a 2013-as évre való tekintettel is, azokból talán le kellene csípni, és fokozottabb üteművé kellene tenni az akadálymentesítést. Nem beszélve az akadálymentesítéssel kapcsolatban arról a problémáról, amin sokszor nem is lehet csodálkozni, ugyanis amíg Kis Jakab karakószörcsögi kőműves mester egy rámpát elkészít nekem, mondjuk, az udvaromon 30-40 ezer forintért, addig egy akkreditált építési vállalkozó, akinek jogosultsága van arra, hogy közintézményekben rámpát építsen, ugyanazt a betonrámpát 3-4 millió forintért készíti el - és lehet, hogy kis számot mondtam - egy közintézmény számára. Amíg ezen a helyzeten nem változtatunk, addig soha nem fog megvalósulni a teljes akadálymentesítés, ugyanis annyi pénz nincs az országban, amivel ekkora árak mellett, ekkora akkreditált árak mellett ezt meg lehetne valósítani.
És akkor folytatjuk az akadálymentesség kérdését, a hozzáférés kérdését. A jelentés foglalkozik a gyógyászati segédeszközök kérdésével. A gyógyászati segédeszközöknél persze lehet pozitívumokat felsorolni, lehet felsorolni olyan pozitívumokat, hogy mik kerültek be a rendszerbe, de sajnos vannak olyan fogyatékossági területek, mint például a gyengénlátók és a vakok területe, az ő betegségük esetében szinte az ötvenes-hatvanas évek szintjén van a támogatott gyógyászati segédeszközök helyzete, amikor szinte csak arról beszélhetünk, hogy a fehér botot támogatják, a fekete szemüveget támogatják. Jó, a modern eszközök közül, mondjuk, támogatják a beszélő vércukorszintmérő eszközt is, de például ami egy látássérült ember mindennapos közlekedéséhez szükséges, mondjuk, egy beszélő GPS, az már hozzáférhetetlen kategória egy fogyatékossággal élő személy számára. Ráadásul, ahogy látjuk, hogy a minisztérium által, illetve az államtitkár úr által dicsért, a megváltozott munkaképességűekről szóló törvény következtében, illetve az, hogy a fogyatékossággal élő személyek megélhetési helyzetén ez sajnos nem változtat, elmondhatjuk azt, hogy ezek a gyógyászati segédeszközök, amelyek nem támogatottak, hozzáférhetetlenek egy fogyatékossággal élő személy számára; körülbelül olyan, mint az akadálymentesítés a jelenlegi árakkal az állam számára. Vagy vegyünk egy másik példát, amivel kiemelten foglalkozik a jelentés, mégpedig abban a fejezetben, amely a közigazgatáshoz, a közigazgatási intézkedésekhez, a minisztériumokhoz, döntésekhez való hozzáférését taglalja a fogyatékossággal élő személyeknek, és akkor fel is sorolja ott azokat a nagyszerű programokat, illetve nagyon nagyszerű internethelyeket, ahol ezt az érintettek meg is tehetik. Csak nagyon sok érintett számára, és akkor maradjunk a látássérült embereknél, szinte lehetetlen az, hogy internethez hozzáférjenek. Ugyanis itt is hasonló helyzetet találunk, mint mondjuk, az egyéb eszközökkel kapcsolatban, hogy az ő fizetésükhöz képest, sőt még egy átlag magyar fizetéshez képest is horror áron vannak ezek az eszközök. Például ami a látássérült emberek számítógép-kezelését segíti, amivel ugyanolyan tempóban, ugyanolyan felkészültséggel és ugyanolyan intenzitással tudnak számítógépet kezelni, ezek az eszközök 3-4 millió forint körül kezdődnek. Most gondoljunk bele abba, hogy egy fogyatékossági járadékból élő érintett számára ez mekkora összeget jelent, körülbelül mennyi havi járandóság az, amiből össze tudná szedni ezt az összeget. Szóba került a jelentésben egyébként a fogyatékossággal élő személyek hozzátartozóinak a segítsége, mert csak a komplex kezeléssel, komplex segítségnyújtással lehet változtatni a helyzeten, a fejlesztést, a habilitációt, rehabilitációt olyan szintre emelni, ami elfogadható. Ezzel szemben a hozzátartozók elég nagy rétegét kitevők helyzetét, jelesül az ápolási díjban részesülők helyzetén tekintve sem az előző kormányzat, sem ez a kormányzat egyetlenegy lépést sem tesz, mert ez a juttatás olyan szinten van, ami az élet fenntartását kockáztatja azoknak a személyeknek, akik ebben az élethelyzetben vannak.
Tehát így összesítve elmondhatjuk azt, hogy lehet, hogy a jelentés nagy munkával járt, lehet, hogy átfogó és ebből a szempontból elfogadható, de a benne találtak nem elfogadhatók. Az a színvonal, ahogy a fogyatékossággal élő személyek helyzete, esélyegyenlőségi és emberi szempontból Magyarországon 2007 és 2010 között volt, és ahogy sajnos a jelenlegi helyzetben van, egy erről szóló jelentés elfogadhatatlan. Persze nagyon jól tudjuk azt, hogy a kormány - mivel ő maga készítette ezt a jelentést - el fogja fogadni, és hallottuk Varga László képviselő úrtól a vezérszónoki felszólalásában, hogy az MSZP támogatni fogja, így úgy látszik, hogy tényleg kart karba öltve a kormányoldal és az MSZP el fogja fogadni ezt a jelentést. A Jobbik valószínűleg a tartalma miatt, nem formai okok és nem az alapossága miatt, hanem a tartalma miatt és azon eljárás miatt, ahogy ez az Országgyűlés elé került, nem fogja elfogadni ezt a jelentést, és azért sem fogja elfogadni ezt a jelentést, mert szeretné felhívni a jelenlegi kormány és kormánypártok figyelmét, hogy ha van egy vágott út, egy már kijárt út, akkor nem feltétlenül azt kell követnünk, ha az rossz irányba megy, hanem meg kell próbálnunk egy másik utat kitaposni. Erre is tudok hozni egypár példát, hogy mit követett a kormány. Hogy a megváltozott munkaképességűekkel kapcsolatos törvénnyel kapcsolatban mit tett, erről most részletesen nem szeretnék beszélni, mert erről egyéb viták során nagyon sokat beszéltünk. Ahhoz képest, hogy javított volna a fogyatékossággal élő emberek helyzetén, ez tovább rontotta, és ahhoz képest, hogy ez egy lehetőség lett volna arra, hogy bizonyos szakmai és egyéb hiányosságokat pótoljon, ezt nem tette meg, hanem nagyon sokszor újabb hiányosságokat és újabb gócpontokat épített be a rendszerbe.
Vagy vegyük például azt, ami ebben a jelentésben is szerepel, ami egy olyan szolgáltatást, amely a fogyatékossággal élő személyek mindennapi életét könnyíti meg, hozzáférést közösségekhez, hozzáférést hivatali ügyintézéshez, hozzáférést egészségügyi ellátáshoz, tehát ez a szolgáltatás nem más, mint a támogató szolgálat. A támogató szolgálat, ami még az előző kormány intézkedése és az előző kormánypárti politikusok indítványa alapján 2010. január 1-je óta pályáztatási rendszerrel működhet csak, tehát már az előző kormány is előszeretettel alkalmazta az általunk elfogadhatatlan fűnyíró elvet. Ahelyett, hogy belátva ennek az intézkedésnek a negatív következményeit, tehát hogy bizonyos szociális szolgáltatásokat, főleg azokat, amelyek érzékeny területek, illetve érzékeny érintettekkel kapcsolatosak, mint például a fogyatékosüggyel kapcsolatosak, hiba a pályáztatási rendszerbe áttenni.
(17.00)
Én elismerem azt, hogy a támogatott szolgáltatásokkal kapcsolatban iszonyatos visszaélések voltak 2010. január 1-jéig, beszélhetek akár az autókereskedőkről, akik engedélyt kértek minden telepükön lévő autóra, és ezzel végezték papíron a szolgáltatást, addig, amíg - az a legenyhébb -, mondjuk, olyan szolgáltatásokat nyújtottak, amik összeférhetetlenek voltak. Más esetben, ahhoz képest, hogy ezt fűnyíróelv szerint szerették volna megoldani, és nem úgy, hogy tényleges ellenőrzést végezzenek, hogy a megfelelő hatóságok ténylegesen kiszűrjék az úgynevezett potyautasokat a rendszerből, ehelyett ezt tették. Ezzel olyan helyzetet okoztak az országban, ezt már a bizottsági ülésen is elmondtam, szakértő által készítettem egy vizsgálatot, ami három megyére terjedt ki, és ebből a vizsgálatból kitűnik, hogy ennek az intézkedésnek köszönhetően a támogató szolgálattal kapcsolatban lefedetlen területek lettek az országban. Ahhoz képest, hogy ezt a helyzetet megváltoztatta volna a jelenlegi kormányzat, még egyéb szociális szolgáltatásokat is berángatott ebbe a pályáztatásos rendszerbe, ami véleményünk szerint egy rossz út, és még egyszer mondom, csak a fűnyíróelvhez tudom hasonlítani.
Tehát még egyszer elmondom: a jelentés tartalma és sajnos a mostani kormány által folytatott út miatt a Jobbik-frakció a jelentés elfogadását nem tudja támogatni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
