OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Véget ért a vizsgaidőszak az egyetemeken és a főiskolákon, továbbá pár hét múlva kiderülnek a felvételi ponthatárok is. Ez volt az utolsó év a felsőoktatás és a fiatalok számára, hogy az oktatási expanzió és a hallgatóbarát képzés jegyében zajlott ez az átalakítás. Ugyanis tagadhatatlan tény, hogy a kormány megszorításpolitikáját az új felsőoktatási törvény is hűen követi.
Ezt jól mutatja, hogy a törvény a modern országokban elképzelhetetlen módon - előzetes hatástanulmányokat nélkülözve, tévhiteken, közhelyeken alapulva - született, az eredményt pedig populista lózungokkal magyarázzák. Jó példa erre, hogy amikor a jelentkezési statisztikát elnézve pár hete kiderült, hogy a kormány által részösztöndíjasnak nevezett képzésekre a vártnál jóval kevesebben jelentkeztek, rájöttek, hogy a férőhelyeket újra kell osztani.
Még a vak számára is világos, hogy ez a selejttörvénygyárban fogant törvény máris bukkanóba ütközött, elbukott, holott még hatályba sem lépett, a gyakorlattal még nem is találkozott. Ennek ellenére a kormány ezt a helyzetet úgy próbálja beállítani, mintha mi sem történt volna, mintha eleve így akarták volna, akárcsak a viccből ismert agresszív kismalac esete, aki miután elbukott a biciklivel, mérgesen közli, hogy ő így száll le.
A jelentkezések előtt megvágott keretszámok ráadásul a jelentkezési határidő kitolásának ellenére is súlyosan sértik a most érettségizett diákok jogait. Sőt, ez a kiszorító szabályozás törvénysértő is: a jelenleg is hatályban lévő 2005-ös felsőoktatási törvény egyik paragrafusa kimondja, hogy az államilag támogatott férőhelyek száma legfeljebb 10 százalékkal térhet el a korábbi évi keretszámtól, a csökkentés pedig ugyebár 40 százalékos. Ezt a tételt a kormány tehát áthágta. Államtitkár asszony azon állítása pedig, hogy a férőhelycsökkenés nem 40, hanem csupán 5 százalékos, egyszerűen sajnos nem igaz. Valójában, hogy kibűvészkedjék ezt a számot, csak összeadják a részösztöndíjas, az ingyenes alapszakos és ingyenes mesterszakos képzéseket. Ez azonban egy demagóg csúsztatás.
Kezdjük ott, hogy a részösztöndíjas képzések eleve annyiba fognak kerülni a hallgatóknak, mint a jelenlegi rendszerben a költségtérítés, emiatt semmiképp sem számolható ingyenes képzésnek. A mesterképzés pedig - még ha állami is - végképp nem sorolható ide, mivel ez egy olyan képzési forma, ahová már az alapképzésen átesett végzettséggel rendelkezők jelentkezhetnek, tehát az érettségizettek és úgy általában az érettségivel rendelkezők erre nem nagyon jelentkeznek, de gondolom, hogy ezt nem kell magyaráznom. Ha ezeket a csúsztatásokat mind levonjuk, akkor bizony marad a valós 40 százalékos csökkenés.
És miért? Mert állítólag a kormánynak két év után is spórolnia kell. A kormány spórol a fiatalokon, ezzel spórol az ország jövőjén, miközben a fejlett országok az oktatásra hosszú távon sokszorosan megtérülő befektetésként tekintenek. Milyen ország az, tisztelt képviselőtársaim, ahol a bezárult és a beszűkített felsőoktatásba mégis sikeresen bekerült hallgatónak még választania is kell, hogy vagy aláírja a család röghöz kötését, vagy félévente több százezer forintot fizet, amelyhez olyan hitelt kényszerül felvenni, ami majd tönkre fogja tenni a magyar államháztartást? Milyen ország az, ahol az úgynevezett ösztöndíjas képzés adók formájában behajtandó köztartozásnak minősül? Milyen ország az, ahol a hallgató aláírja a röghöz kötését, és az egyetem elvégzése után egy külön, erre a célra létrehozott hatóság tárolja az adatait, és adott esetben - akárhol is járjon - behajtja az illetőn a köztartozást? Összegezve: közvetlenül vagy közvetve mindenki fizet. (Folyamatos zaj.)
Önök annak idején - a jelenlegi kormány által kezdeményezett 2008-as népszavazást megcsúfolva - a felsőoktatás egészét tandíjassá tették. És mindezt miért? Mert az önök kormányfője szerint túl sok a romkocsmák félhomályában merengő diplomás munkanélküli, holott statisztikák bizonyítják, hogy Magyarországon jelenleg felsőfokú végzettséggel a legkönnyebb elhelyezkedni, ráadásul mindez bérelőnyt is jelent. Mi akkor a gond, tisztelt képviselőtársaim? Hogy merengenek, vagy hogy ezt a romkocsmák félhomályában teszik? Pedig az önök kormányfője a megmondhatója, hogy ilyen romkocsmák félhomályában merengve születnek az igazán ütős rendszerváltó gondolatok. Vagy pont ez a probléma? Önök és a kormányfőjük talán ki akarják iktatni ezeket a gondolatokat?
Tisztelt Képviselőtársaim! Megnyugtatom önöket, hogy akárhogy is próbálják, mi teszünk róla, hogy ezeket a gondolatokat ne tudják elhallgattatni.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)
