VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Napirend utáni felszólalásom apropóját az adja, hogy egyik kedvenc íróm, Passuth László Budapesten 1900. július 15-én született, és Balatonfüreden 1979. június 19-én halt meg, tehát a két időpont között vagyunk, és ezzel a napirend utánival kívánok tisztelegni az ő emléke előtt.
Az irodalom művelője Homérosz óta azt igényli, hogy a hallgató, az olvasó odafigyeljen a szavára, vagyis érdekesen írjon, az egész szakma pedig gyanússá teszi azokat, akik tudják és gyakorolják az irodalmi érdekesség titkát. Ezt a titkot a mi századunk magyar regényírói közt alighanem Passuth László tudta a legjobban, és ezt példátlan népszerűséggel hálálta meg az olvasók legszélesebb köre, tudományos magas értelmiségektől, villamoson olvasó gépírókisasszonyig és a szabad idejét elütni kívánó segédmunkásig.
Évtizedeken át ő volt a legtöbb kiadásban, legnagyobb példányszámban megjelenő magyar író. Jogi doktorátussal, jogtörténeti és jogfilozófiai alapos műveltséggel rendelkező banktisztviselőként negyedszázadon át a pénzügynek tudományos színvonalú szakembere lett, miközben elképesztő nyelvérzékkel és a tanulásban gyönyörűségekre találva nemcsak műfordítói, hanem gyakorló tolmácsi szinten lett otthonos a gimnáziumban már jól megtanult latin, a latin után angol, francia, német, olasz, görög, spanyol és portugál nyelvekben. Élete folyamán mindezekből fordított is. A hazai irodalom egyik legfőbb lelkiismeretes összekötője volt a külföldi irodalmi körökkel.
Amikor a szocreál jelzővel és jelszóval díszített, elképzelhetetlenül korlátolt kultúrpolitika, az ő már rég népszerű és eleve népszerűnek ígérkező következő regényeit néhány évre szinte kirekesztette a könyvkiadásból és a könyvárusításból, nem tiltakozott ő maga sem. Bölcs mosollyal várta ki, hogy hamarosan a lágyabb diktatúra következtében megint igényelhessék a Passuth-regényeket, és ő megszokott szorgalmával, évről évre új művekkel gazdagítsa azt az élő irodalmat, amelyet valóban tömegek olvasnak.
Művei egyszerre érdekes és gazdag anyagukkal történelmi, kultúrtörténeti, olykor művészettörténeti vagy zenetörténeti ismereteket gazdagító könyvek. Téves adatokat pedig nem találhattak az óriásira táguló életműben: Passuth tudós szinten volt otthonos a történelemben, a régészetben, művészetekben. És ehhez az óriási nyelvi-kulturális ismeretanyagához illően a magánéletében ugyanolyan választékos stílusú volt, mint mondatai szövegezésében, cselekményeinek szerkesztésében. Személyes megjelenésében is a mértéktartó elegancia és a modorbeli kedvesség, szívélyesség volt az azonnal észrevehető. Regényeiben politikai és társadalmi éleslátásáról adott tanúbizonyságot. Az elnyomás mechanizmusát is nagyon jól ismerte, és ezt le is írta például a Sasnak körme között című regényében. Időszerűsége is megkérdőjelezhetetlen.
Az alábbi idézetben fellelhető analógiákért nem vállalok felelősséget. Alkotásában a következő szavakat adta egy osztrák elöljáró szájába, amit egy az egyben akár egy brüsszeli tisztviselő is mondhatna, kicsit más szavakkal: “Önök tudják, mi itt az én elvem. Ezt az országot először koldussá, eztán katolikussá, végül németté kell tenni, mert addig nem lesz ott nyugalom. Lássuk csak, mit valósítottunk meg ebből? Az első feltétel nagyjából bekövetkezett. A felség hadainak jó részét ott teleltettem. (…) Az ellenreformáció folyik, de még mindig lassú, különösen ott, ahol a lakosságot a volt kurucok bujtogatják, itt mindig először a földesurakat kell (…) meggyőznünk. Akié a föld, azé a vallás! A harmadik pontban önöknek kell segíteniük. Minden rendelkezésünknél arra kell ügyelni, hogy az országban erősítsük a német befolyást. Elmondhatjuk, hogy nagy lépésekkel mentünk, itt is előre. (…) Ügyelni: a magyarok ne űzhessenek semmiféle ipart. (…) A törököt nagyjából kivertük innen, de most okosan úgy kell kormányozni, hogy ebből az országból minden haszon a mi kincstárunkba ömöljék, és ne a magyarok gazdagodjanak. A magyar túrja a földet, tartsa el a katonákat, ha több terem neki, mint amit megzabál, azon vegye meg az osztrák portékát. Ez legyen, uraim, politikai kiskáténk.”
Éleslátására ad tanúbizonyságot az, hogy tényleg, akár a mai európai rendszerekre és Magyarország helyzetére az Európai Unióban ezeket a sorokat rá lehet húzni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
