GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A munka törvénykönyve és a munka törvénykönyvéhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések (Az elnök csenget.) megtárgyalása, mondhatom nyugodt lelkülettel, szégyenletes, mert ahogy zajlott a munka törvénykönyve, ugyanúgy zajlott ennek a törvénynek a tervezetének a megtárgyalása is.
(18.30)
Emlékezzenek csak vissza, pénteken este beteszik a honlapra mindazt, ami arra jó, hogy a képviselő szombaton és vasárnap - ha épp arra jár - megismerkedhessen vele. Hétfőn bizottsági üléseken tárgyalják meg, de talán még a kijelölésekkel is gond van, nem érnek oda akkor, amikor a bizottságnak tárgyalnia kell ezekben az ügyekben. Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy hogyan és miképpen zajlik ma a Ház falai között a törvényalkotás: érdemi megvitatás lehetőségének a biztosítása nélkül. De az érdemi lehetőségek elmulasztása mellett azt is szeretném mondani, hogy a Házszabályt sértő módosítások - mondhatni - sokaságával találja magát szembe a képviselő, amikor ezekkel a törvényekkel szembetalálkozik. Szakmai egyeztetésekre már nem is kezdek hivatkozni, mert gyakorlatilag szakmai egyeztetések nélkül zajlik mindaz, amit csinálnak, úgy, ahogy a munka törvénykönyve kapcsán is tették, ugyanúgy most az átmeneti rendelkezések vonatkozásában.
Alapkérdésekben, amit a munka törvénykönyve már szabályozott a korábbi elfogadás kapcsán akár a szabadság, akár a műszakpótlékok tekintetében, nem hoznak semmi érdemi és a munkavállaló számára pozitív elmozdulást. A szabadság tekintetében még ott van a “kérdőjel” is, hogy ugyan az alap- és a pótszabadság kérdése tekintetében hol, mikor és hogyan fogja hátrány érni a munkavállalót. Igen, mert az alapszabadság fix, 20 nap, a pótszabadság pedig az életkor előrehaladtával, a munkaviszony megszerzése kapcsán rakódhat hozzá, de nincs biztosíték arra, hogy hozzá is csapódik.
Önök arról feledkeznek el, hogy a munka világában nem két egyenrangú fél az, aki egymással szembetalálja magát. A munkaadó és a munkavállaló nem ugyanabból a pozícióból közeledik a megoldás tekintetében. A munkaadó az, aki diktál, a munkavállaló az, aki bizonyos értelemben elszenved.
Éppen ezért alapból már a munka törvénykönyve elfogadása is - mint mondtam - szégyenletes és gyalázatos, hiszen kiszolgáltatottságot növel, persze önök a rugalmasságra hivatkoznak. Én azt gondolom, helyénvaló az, ha a rugalmasságra való hivatkozás kapcsán szélesítik a kapukat, de mellette a biztonságot is meg kellett volna teremteni. Milliókat érint a munka törvénykönyve és a munka törvénykönyvének az átmeneti szabályozása, de önök ezt mégis egy-két éjszaka leple alatt rendezik el, mintha semmitmondó törvényekről lenne szó. Valójában egyet üzennek a társadalom felé: az emberek többet dolgozhatnak akár kevesebb pénzért is. Ez az üzenet benne van abban a szabályozási rendszerben, amely a munka törvénykönyvében és az átmeneti rendelkezéseken keresztül megíródott és elfogadásra kerül önök által.
Igen, az, aki ma nem tud olyan szintű tisztes jövedelemre szert tenni, amiből normálisan meg lehet élni és családokat lehet eltartani, az még inkább elszenvedője lesz a történetnek az elkövetkezendő időszakban. Ez a munka törvénykönyve és az átmeneti rendelkezési szabályozás is ezt erősíti meg. Azt erősíti meg, hogy aki szegény, aki kiskeresetű, az lehet még szegényebb, aki tehetős, az az önök jóvoltából fakadóan pedig ennek a szabályozási rendszernek a keretéhez illesztetten és egyéb más kiegészítő szabályozásokból fakadóan eljuthat oda, hogy még tehetősebbé válhat. Azt gondolom, hogy ez egy paradoxon helyzet. Azt gondolom, hogy ez egy olyan szituáció, amellyel ha majd szembenéznek józan gondolkodással felruházottan néhány esztendő elteltével, amikor már nem hatalmat gyakorolnak, hanem amikor már józanul is gondolkodhatnak a képviselőtársaim, akik ma gombnyomásra vannak ítéltetve, akkor fognak szembesülni azzal, hogy mit is csináltak. Akkor fogja elönteni a szégyenpír az orcájukat.
Úgyhogy összességében csakis azt akarom mondani önöknek, hogy akkor, amikor Magyarországon, mondjuk, egy folyóméternyi sínpár felújítását lehet 1,3 millió forintért csinálni, akkor olyan munka törvénykönyvét és átmeneti rendelkezési szabályozást életre hívni, amit most fognak hitelesíteni, ez az egyik legnagyobb gyalázatok körébe tartozik. Úgyhogy ehhez kívánok önöknek sok sikert.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
