NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Feltűnően megfogyatkozott az Országgyűlés létszáma így a labdarúgó-Eb kapcsán, és bár a horvát–magyar baráti tagozat tagjaként nekem is lenne kiért szurkolnom, egy izgalmasabb javaslat fekszik előttünk, izgalmasabb napirendi pont. A személyre szabott törvényhozás eddigi csúcsteljesítményének lehetünk most szemtanúi, és félek, hogy a magyarság és az egész kulturális szakma pedig elszenvedője. Hiszen az eddig sokak által csúcsminisztériumnak, szerintünk inkább csődminisztériumnak nevezett minisztérium, amely újabb területeket próbál magába integrálni, annak a vezetője nyilvánvalóan nem lesz képes ellátni a Nemzeti Kulturális Alap vezetését. Nyilvánvalóan hasonló szintű vezetés ez, ahogy láthattuk, hogy mondjuk, strómanoknak átadta akár a belügyminiszter is a cégeit. Így teljesen nyilvánvaló, hogy ez az új alelnöki titulus létrehozása - ahogy egyébként a sorok között vagy legalábbis a korábbi elnöki jogosítványokkal összehasonlítva látszik is -, jóval nagyobb jogosítványt ad az új alelnöknek, mint akár amit a korábbi elnök is kapott.
Jellemző erre a személyekre szabott törvényhozásra úgy általában, hogy olyan személyek nyújtják be, akiknek itt az Országgyűlésben más dolguk sincs - Koszorús László, Vas Imre vagy éppen olykor Menczer Erzsébet neve szokott itt feltűnni -, most viszont a pofátlanságnak egy olyan szintjéhez érkeztünk, amikor az illető maga nyújtja be azt a javaslatot, ami a saját érdekeit, hatalmának bebetonozását és - mondjuk ki - álláshalmozását szolgálja.
Mert természetesen ez itt az egyik legnagyobb probléma. Olyan szintű társadalmi problémáról beszélünk, amely miatt önök is léptek már, és a legégbekiáltóbb, legáltalánosabb politikusi álláshalmozásnak már úgy néz ki, véget vetnek, legalább 2014-től a sorozatos követelésünk hatására. Addig továbbra is csak a Jobbikban tiltott az, hogy aki országgyűlési képviselő, mellette még más képviselői, polgármesteri vagy megyei közgyűlési tisztséget is betöltsön. Mind az MSZP-nél, mind az LMP-nél is indult országgyűlési képviselő, és választották is meg polgármesterré, egyedül a Jobbiknál tiltott ez a fajta álláshalmozás. És hát bizony, a jó példával való élenjárásunknak köszönhető, hogy legalább ezt a fajta álláshalmozást 2014-től megszüntetik.
Látszólag önök próbáltak ránklicitálni, de ez az eset is jól mutatja azt, hogy bizony csak látszólag, hiszen ahol ránklicitáltak, miszerint nemcsak a politikusi, hanem mindenféle más állás halmozását is tiltják a képviselők számára, az bizony egy kiskapuval nagyon könnyen kijátszható. Hiszen gyakorlatilag cégként bárki dolgozhat, mint az talán most már köztudottá is válik, de legalábbis a képviselők körében nagyon jól tudják, hogy van egy ilyen kiskapu, miszerint osztalékként akár ügyvédként, akár orvosként, még tanárként is bármilyen más állásban is fel lehet venni 2014-től is természetesen tiszteletdíjat. Tehát nem volt itt semmiféle licitálás a Jobbik javaslatára, sokkal inkább kiskapuk biztosítása.
És most is azt látjuk, hogy újabb és újabb kiskapukat vezetnek be, most éppen hosszas huzavona hatására, miután végre megtalálták a talán legalkalmatlanabb államtitkár helyére az utódot, L. Simon Lászlót, sikerült megegyezniük egy paktum keretében, amely szerint biztosítják az ő álláshalmozását. Bár a jelenlegi jogszabályok tiltják, hogy a Nemzeti Kulturális Alap vezetője egyben államtitkár is legyen, nem szégyellik, hogy egyszerre több törvényt is módosítanak, lényegében csak ennek érdekében. De ha már egy törvényhez hozzányúlnak, akkor mindig alakítanak rajta saját hatalmi pozíciójuk bebetonozása és hatásköreik szélesbítése érdekében.
Mindenesetre, hogy ez az álláshalmozás komoly károkat okoz az Országgyűlés tekintélyének is, azt jól mutatja úgy általában az Országgyűlés - ha lehet annak nevezni a képviselők tucatnyi gyülekezetét, ami egy ilyen átlagos éjszakai vitában jelen van -, hogy önök miatt, elsősorban az önöknél általános álláshalmozás miatt nem vesznek részt ezeken a vitákon, és ezek után nyilván az ellenzék sem látja értelmét az üres soroknak beszélni. Nekem is volt olyan élményem, hogy úgy vettem részt például az anyanyelvi kultúra védelmében, a magyar nyelv napjáról szóló határozati javaslat részletes vitájában, úgy érveltem egy módosító javaslatom mellett, hogy a fideszes padsorokban egyetlenegy képviselő sem volt az egész napirendi pont alatt tulajdonképpen.
Tehát minek is nevezzük ezt Országgyűlésnek, minek is érveljünk egy adott módosító javaslatunk mellett, hogyha elsősorban az álláshalmozás miatt nem vesznek itt részt. Nem vesz részt maga az előterjesztő sem, L. Simon László, aki ráadásul egyben nemcsak előterjesztő, de tárgya is a törvényjavaslatnak. Nem először fordul elő, sőt mondhatjuk, rendszeres az, hogy kulturális témájú törvényjavaslatok, határozati javaslatok esetén egyáltalán nem vesz részt a kulturális bizottság elnöke vagy éppen most kulturális államtitkár a vitán, holott ezt elvileg a Házszabály előírná számára is.
A Házszabály 97. § (2) bekezdése szerint a törvényjavaslat indokolásában meg kell jelölni az elfogadása esetén várható társadalmi és lehetőség szerint számszerűsített, becsült gazdasági hatásokat. Hát azt már megszoktuk, hogy ezeket természetesen nem jelenítik meg, megkerülik a jogalkotási törvényt, és önálló képviselői indítványként nyújtják be kormányzati előterjesztés helyett az átfogó törvényjavaslatokat is. Természetesen most sem látunk semmiféle becsült társadalmi-gazdasági hatást, sőt elhallgatják a valódi indokát: L. Simon László nevét az indokolásban nem is olvashatjuk, mintha nem is az ő képére szabnák ezt a vitát.
Valóban sérelmezzük tehát ezt a fajta álláshalmozást, ami idevezet, hogy érdemi vitát például erről a javaslatról sem lehet folytatni, és bizony ez, hogy a hétfői szavazások végeztével hazamennek a képviselők, és megkezdődik a hosszú hétvége tulajdonképpen számukra, ez nem újdonság.
(22.00)
És ezért önök a felelősek, akik egyébként ezeket a napirendeket elfogadják, ezeket a sok esetben, mondjuk ki, embertelenül hosszú, éjszakákba, hajnalokba nyúló napirendeket. Ezeket nem mi szavazzuk meg, hanem önök, amikor ilyen törvénygyárat hoznak elénk, hogy néhány nappal a benyújtása után már meg is akarják tárgyalni az ilyen saját hatalmuk bebetonozását célzó javaslatokat, amelyekkel számtalanszor ugyanazokat a törvényeket kell módosítani, mert nincs egy átfogó, hosszú távú koncepciójuk. Ezt látjuk tehát ebben az esetben is.
Hogy ne csak mindig a kuruc.infót idézzem, hadd idézzek most egy balliberális hírportált, a hvg.hu-t, annak az összeállítását, ami, ha összehasonlítjuk valóban a jelenleg hatályos törvényekkel, akkor látható a különbség, hogy mit változtat meg ez a törvény, túl az álláshalmozás bevezetésén. Vétójogot biztosít a pályázatok elbírálásánál az alelnöknek, tehát a tényleges vezető L. Simon Lászlónak, hiszen nem várható az államtitkártól, aki egy ilyen csőd- vagy csúcsminisztériumot vezet, hogy emellett még a Nemzeti Kulturális Alapra is fordítsa tekintetét. Tehát nyilvánvalóan L. Simon László itt minden hatalom ura, akinek a jövőben bizony vétójoga is lesz: indokolás nélkül megsemmisítheti a szakmai kollégiumok döntését.
A másik a hatalmuk kiszélesítése érdekében a bizottsági többség, hiszen ennek felét eddig is a miniszter delegálhatta valóban, viszont a másik felét a szakmai egyesületek. Most viszont az elnök és az alelnök révén biztos többsége lesz a minisztériumi oldalnak. A tervezet indokolása szerint ugye erre azért van szükség, hogy lehetővé tegyék a Nemzeti Kulturális Alap, valamint az ágazati irányításért felelős minisztérium hatékonyabb együttműködését. Itt a hatalom bebetonozásáról megint csak nem ejtenek szót. Bizony ennek egy olyan hatása is lehet, ahogy a médiatörvénynél az öncenzúrát említettük, itt is bizony a szakmai szervezetek képviselői valószínűleg már nem is fogják merni megfogalmazni, miután úgysincs szavuk, úgysincs döntésük, így ilyen értelemben talán nem is kompromittálják magukat a túlsúlyban lévő döntéshozók miatt ellenérveikkel. Tehát egy értelmes vitának se biztosítanak keretet a kollégiumokban.
A hosszabb mandátum talán a harmadik legfontosabb, amivel ismét csak a hatalmuk bebetonozását szolgálják, hiszen L. Simon László eddigi megbízatása 2015 októberében járt volna le, így viszont alelnökként 2016 közepéig maradhat ezen a régi-új poszton.
És a negyedik nagy változás - a sorrendben, mondjuk, csak a negyedik -, hogy eddig az NKA szakmai szervezetek által alapított díjakhoz járulhatott csak hozzá támogatásával, L. Simon módosítása szerint azonban az állam által alapított kulturális művészeti díjak esetében is megteheti ezt, tehát ismét a döntéshozatal kiszélesítéséről van szó.
A hvg.hu egyébként hat esetet sorol fel - tegyük hozzá, a teljesség igénye nélkül -, amikor személyre szabott törvényhozásnak lehettünk tanúi itt az elmúlt időszakban, ezeket nem kívánom most ismertetni, de azért egyet mégiscsak példaként kiemelnék, mert mégiscsak az alkotmányról volt szó, alkotmányt is szabtak már személyre - Borkai Zsolt esetéről van szó, Győr polgármesteréről, hogy Győr polgármestere maradhasson. Ugyanis önök pont a Jobbik ellen hoztak egy olyan alkotmánymódosítást, hogy ne vehessenek részt közéleti tisztségekben, például önkormányzati választásokon ne indulhassanak egykori rendőrök, egészen a leszerelésüktől számított öt évig, mígnem rá nem jöttek, hogy ez a saját emberüket is érinti, és akkor csak három évre csökkentették a már benyújtott alkotmánymódosító javaslatot.
Azt gondolom, hogy ez leplezetlenül bizonyította egyébként nemcsak a saját embereikre szóló törvényhozást, de azt is, hogy a Jobbik ellen, elemzők által is nyilvánvalóan csak a Jobbik ellen hozták ezt a javaslatot - hiszen a rendvédelmi szervekből kiábrándulva adott esetben nagyon sokan a Jobbikhoz csatlakoztak -, illetve miniszterelnökünk is mindent megtett, hogy nemcsak a tisztavatásokon riogassa, dezertőrnek nyilvánítva mindenkit, aki akár kapcsolatba mer lépni a Gárdával, de mintegy a továbbélését is ellehetetlenítve véletlenül se gondolja azt valaki, hogy majd a Jobbik segítő kezet nyújt, és mondjuk, egy önkormányzati tisztséget biztosít neki. Azt gondolom, hogy elég méltatlan a személyre szóló törvényhozás akkor is, ha a saját embereik érdekében, de akkor is, ha politikai ellenféllel való leszámolás érdekében hozzák ezeket meg.
Bizony eredetileg az NKA létrehozására azért került sor, hogy a politikától viszonylag függetlenül támogassák a kuratórium által arra érdemesnek ítélt közművelődési, színházi, filmes és egyéb kulturális tevékenységeket, ma viszont, ki kell mondanunk, kifizetőhelynek tekintik a kultúrát.
Eléggé rémisztő számomra az is, amit most az előterjesztőtől hallottunk, hogy a módosító javaslatok benyújtásának határidejét két nappal meghosszabbítanák, hiszen nyilvánvalóan nem az ellenzék érdekében tennék ezt. Nincs is ezen tulajdonképpen mit módosítanunk, le kellene valójában egyszerűen ezt szavazni, de ez a kétnapos határidő megint arra enged következtetni, hogy itt bizony megint valami olyan módosító javaslatot akarnak benyújtani, ami még az eddigin is túltesz, amiről most itt az általános vitában nem is tudunk beszélni.
De azért a részletes vitában akár majd erre lesz is mód, magam is benyújtottam egy javaslatot, és annak támogatásában bízom is, hiszen, ha már a személyre szabott törvényhozásról van szó, akkor ehhez a folyamathoz kapcsolódva javaslom, hogy L. Simon Lászlót a jövőben tiltsuk el perverzióitól. Álláshalmozóként ideje sem lehet rá, felelősségteljes munkáira kellene hogy összpontosítson inkább. Ezért javaslom a törvényjavaslat 2. §-át kiegészíteni azzal, hogy a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke obszcén, trágár verseket, perverz, beteges elemzéseket nem írhat a jövőben.
Azt gondolom, hogy ez indokolt, hiszen, hogy most például a Blikket idézzem, mert más már egy ilyen elképesztően perverz dolgot tulajdonképpen meg sem mer írni, mondhatnám, nyomdafestéket… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)
