DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megpróbáltam hideg fejjel hallgatni az előttem felszólaló képviselőket, és megpróbálnék jogi megközelítéssel is operálni ebben az ügyben, de úgy érzem, hogy nem ez a helyes út. Az lenne a helyes út, ha önök és mindannyian, akik itt most képviselők vagyunk, megpróbálnánk modellezni magunkban, hogy azt az üzenetet, amit most önök a Ház elé tettek, hogy közel 300 milliárd forintot a magyar költségvetésnek a Magyar Nemzeti Bank útján ki kell fizetnie a Valutaalapnak, ennek az intézménynek, amely intézményesen arra jött létre, hogy a globalizáció egyik meghatározó oszlopaként, a világkormányzás segélycsapataként szétzúzza a nemzeti önállóságban gondolkodó közösségeket, akkor a kérdésem az, hogy tudnak-e önök jó szívvel támogatni egy ilyen javaslatot, még akkor is, ha azt mondják, hogy egyetlen út van, az IMF-hitel felvétele, és nincs más út. Nekem nagyon nem tetszik az, amikor mindig csak egy utat javasolnak.
Az sem tetszett, amikor az európai uniós csatlakozásról szóló vitákban, idézőjeles vitákban, mert a parlamentben nagy egyetértés volt annak idején minden parlamenti pártban, akkor még nem volt itt a Jobbik, hogy felhívja a társadalom és a döntéshozók figyelmét arra, hogy rossz úton járunk, bár a Jobbik már akkor is, még parlamenten kívül, társadalmi mozgalomként ellenezte az uniós csatlakozást ilyen tartalommal és ilyen formában, ahogy azt végül is tető alá hozták önök, majd utána jött a lisszaboni szerződés becsukott szemű megszavazása, igen, említhetik képviselőtársaim az Izraellel történő társulási egyezmény megszavazását, mindent idehoznak futószalagon, mindent megszavaztatnak saját magukkal, és megpróbálják lenyomni a nép torkán azt, hogy adjuk fel, minél jobban adjuk fel most már az önállóságunkat. Ezt az utat nem kívánja járni a magyar nép, nem kívánják azok sem, akik ennek a vitának lehet, hogy nem is értik igazából az összefüggéseit, nem is értik, tulajdonképpen hogy lehet az, hogy a teljes személyi jövedelemadó tervezett jövő évi bevételének közel az ötödéről van szó. Ez a 300 milliárd forint körülbelül annyi, ha kiszámoljuk, hogy ezen 6 ezer darab jó minőségű rendőrautót lehet vásárolni. Így van, Kontrát államtitkár úr? Körülbelül ennyit. S akkor folytathatnánk tovább a sort. A rendőrség költségvetése az idei költségvetési javaslat szerint 230 milliárd forint. Ezt is odadobjuk, plusz még 70 milliárd forintot, amit még fel lehetne használni ki tudja, hány rendőrőrs fejlesztésére és kiépítésére.
A magyar emberekkel foglalkozásra kellene most már valóban fókuszálni. Mert a fő kérdés az, hogy hallgassunk Ivascsenko IMF-komisszár javaslataira, hogy végre akkor a piac megelégedettségét, a befektetők bizalmát kell visszaszerezni, és minden olyan intézkedés helytelen és rossz, ami a minimálbér-emelésre irányul, ami a magyar emberi erőforrások fejlesztésére irányul? Igen, mert remekül átnevezték a minisztériumot emberi erőforrásokra. De hogy lehet emberi erőforrásokat életben tartani, működtetni, amikor 143 milliárd forint a összmagyar lakosság közüzemi számlatartozása? 143 milliárd forint! És önök most ennek a dupláját odadobják ennek a nemzetközi szervezetnek, amely bizonyítottan, s ezt nemcsak én mondom, hanem Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász is, aki több éven át volt a vezetője ennek a szervezetnek, irgalmatlan kemény kritikát mond el, és aki ennek utánanéz és tudja, ismeri a tényeket, az nem dugja homokba a fejét és igazat ad neki, és ő elmondja, ahova betette lábát az IMF - és ezt képviselőtársam is elmondta -, akár Dél-Amerika számos országától, a Távol-Kelet különböző országaiig, ott mindenütt egy destabilizáció indult el, mert ez gyakorlatilag nem más, mint a gazdasági destabilizáció és a teljes körű globalizációs tőke térhódításának az eszköze. És ennek a rendszernek a részévé kívánják Magyarországot még jobban felfuttatni.
Ne felejtsük el, elmondta Gyöngyösi Márton is, hogy 1982-ben tolták be ezt az országot ebbe a rendszerbe. Novák Előd képviselőtársunk helyesen utalt rá, hogy akkor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletével rendelte ezt el. Fekete János és elvtársai annak idején valamifajta rejtélyes háttérkiegyezés okán odatolták az országot ennek a globalizációs rendszernek, amelynek következtében eljutottunk oda, hogy egy olyan szintű adósság-rabszolgaságba kerültünk, hogy lényegében a magyar szuverenitás, a Magyar Országgyűlés önálló akaratáról már szinte alig lehet beszélni, legfeljebb annyi marad nekünk, hogy mi képviselőként felhívjuk a figyelmüket, hogy ne tegyék bele az állattenyésztési törvényről szóló rendelkezéseket a kisajátítási törvénybe, de egyébként más érdemi munkát szinte nem lehet most már a nemzet érdekében elvégezni ebben a Házban, mert olyan kényszerpályára tolják az országot, ami tulajdonképpen nem szól másról - elnézést, lehet, hogy durva a hasonlat, de én ezt így ragadnám meg -, mint hogy azokkal az országokkal fizettetik meg az IMF-működés költségeit, amely országok a legfőbb célterepei ennek a globaliziációs térhódításnak, amely hentesmunkát az IMF fog elvégezni. Ez olyan, mintha a halálra ítélttel megásatják a sírját, majd szépen tarkón lövik és belelökik.
Nem hiszem, hogy Magyarország ebben részt kíván venni. Azt biztos, hogy ha kimennek az utcára és megkérdezik a választóikat, akkor ők abszolút keményen azt fogják mondani, hogy ezt az őrültséget ne írják alá, ne tegyenek ilyet, ne tegyék a kést a magyar emberek torkára. 143 milliárd forint költségvetési összegből lehetne tehermentesíteni az embereket a köztartozások alól. Gondoljunk már bele, hogy hány család, hány százezer ember életét az keseríti meg, hogy azokat a bizonyos rettenetes sárga csekkeket nem tudják időben kifizetni, és jön a végrehajtó, jön a lakásvégrehajtás, esnek szét az életek, mennek tönkre az emberek megalkotott munkái, reményei, álmai, mennek külföldre a fiatalok. A fiatalok 50 százaléka most már a külföldben keresi a boldogulását. A középső fiam osztályában most jelentette be az ötödik család, hogy indulnak külföldre. Hát mi folyik itt? Milyen országot építenek önök?
Húzzunk azonnal egy határvonalat és mondjuk ki, hogy aki a globalizáció térhódításának a híve és támogatja ezt a javaslatot, az nem lehet a magyar nemzet barátja és támogatója, a legszebb szavak ellenére sem! Ebben az útban nem leszünk az önök partnerei, tiltakozni fogunk minden eszközzel. Csak annyit tudok önöknek mondani, hogy olvassák el, még az utolsó percekben olvassák el, vagy legalább olvassanak bele, keressenek rá a Wikipedián, a világhálón vagy bárhol, hogy mit mondott Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász, vagy David Korten a Tőkés társaságok világuralmában. Remélem, sokan olvasták önök közül, vagy ha nem olvasták, ideje lenne, hogy elolvassák: ő is leírja, éveken át megbízható embere volt ennek a globalizációs rendszernek, amelynek másik eleme még a Világbank, harmadik lába pedig a Világkereskedelmi Szervezet. Így ez a három hatalmas mamutszervezet maga alá gyűri előbb-utóbb azokat az erőtlenebb közösségeket, akik ezt hagyják. Pedig az Európai Unió 30 százalékos részesedést bír az IMF-ben. Ez tehát igazából egy erős részvénypakett lenne a 16 százalékos USA-részvétellel szemben. Sokkal nagyobb szavunk lehetne, de valójában nincs, mert mi is részesei vagyunk az Európai Uniónak.
Miniszterelnök úr szerint azzal mentünk be az Unióba, hogy majd a döntéshozatalban részt vehetünk, jönnek az eurómilliárdok. És mi történt? Valójában nettó befizetők vagyunk, hiába mondják el ezerszer is, hogy nem azok. Már a korábbi veszteségeink, a jelenkori szaldónk, a pályázatokra fordított költségek és ezer más elem, a lemondott áfa- és vámbevételek miatt valójában vesztesei vagyunk már így is az Uniónak. A döntésekben részt vehetünk? Tudjuk formálni ezt a döntést? Tudjuk az Európai Unió bármilyen szerepét befolyásolni abban, hogy egy ilyen mamut globalizációs szervezet ügynökeként toljuk a hódítás szekerét? Nem tudjuk!
Sajnálatos módon azt kell mondanom, képviselőtársaim, én tényleg most már két éve itt vagyok önökkel, legalábbis új képviselőként, aki újonnan van itt, a mai nap számomra a legfeketébb, legdrámaibb, leggyalázatosabb nap ebben a parlamentben. Nagyon kérem önöket, próbáljanak kiszakadni abból a gondolkodási rendből, amit önöknek a frakciófegyelem jelent. Gyurcsányék nincsenek itt, ő most valószínűleg focimeccset néz a barátaival, heherészik és felidézi: milyen remek volt az, amikor 2008-2009-ben IMF-hitelt vettünk fel 20 milliárd euró összegben, milyen remekül odaraktuk a magyar nép nyakába ezt az adósság-rabszolgasági igát, és lám, milyen jót heherészhet ő, hiszen eltelt két év úgy, hogy legalább egyetlenegy másodpercnél tovább vagy néhány percnél tovább - leszámítva a tavaly decemberi kis szolid sétáját a rendőrségi fogdában - egyszerűen nem érezte meg még azt, amit meg kellene éreznie nagyon sok bűntársával együtt, a jogerősen elítélt fegyencpozíciót.
(21.10)
Ehhez képest ez az ember most itt van. Már Vadai Ágnes sincs itt, hogy megvédje. Az előbb még nagy hörgésekkel kifejezésre juttatta, hogy milyen szörnyű, hogy mi bántjuk Gyurcsány Ferencet.
Én azt mondom, hogy ez egy katasztrófa. ’98-ban visszafizetésre került az IMF-hitel, 2008-2009-ben 20 milliárd eurót Gyurcsányék felvettek, itt vannak az adóterhek, el vagyunk adósodva, görgetjük az adósságterheket. Elmondta Z. Kárpát Dániel, évi 1500 milliárd forint költségvetési összeget fizetünk ki adósrabszolgaság kamatterhének a csökkentésére. Ne mondja már senki ép ésszel azt, hogy ezt ki lehet gazdálkodni! Ezt nem lehet kigazdálkodni. Csakis úgy lehet, ahogy Vona Gábor frakcióvezető, elnök úr is sokszor elmondta, sok szakértőnk elmondta, hogy az államadósság terheinek felülvizsgálatát kell mindenekelőtt, minél hamarabb napirendre venni, mert e nélkül tovább folytatjuk a menetelést a szakadék felé.
Most megint elénk tették ezt a javaslatot, de nem tettek egyetlenegy hatástanulmányt, alternatívát, egyfajta gondolatkísérlet sem szerepel a javaslatban arra, hogy mi lenne, ha nem ezt az utat követnénk, mi lenne, ha valami más utat választanánk, mi lenne, ha keresnénk azokkal az országokkal az együttműködést, amelyek felé egyébként megindult most a kormány. Hiszen Kazahsztánt felfedezte, felfedezte Kínát mint partnert, felfedezett egy csomó olyan országot, amelyekkel tényleg együtt lehetne működni. Ott vannak a “kis tigris”-országok, Szingapúr vagy Malajzia. Malajzia egy kiváló államférfiú vezetésével ki tudott szakadni a nemzetközi szervezetek nyomása alól, de nem azért, mert olyan erősek, hanem azért, mert erősek szívben, erősek gondolkodásban, és van öntudatuk, bátorságuk, és nem hagyják sodortatni magukat ilyen öngyilkos megállapodások szakadéka felé.
Én azt mondom, egyetértve Novák Előd képviselőtársammal, hogy ilyen előjogokkal bíró, ilyen kiváltságokkal rendelkező szervezet Magyarországon nincs még egy, mint az IMF.
Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a világkormányzás egyik döntő lépése most, amit Magyarország életébe szeretnének bevezetni. Aki támogatja ezt a javaslatot, soha nem fogja lemosni magáról azt, hogy hazaáruló.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban. - Tállai András tapsol.)
