GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A beterjesztett törvényjavaslat, amint az az előterjesztői expozéból is kiderült, az IMF alapokmányának a módosításáról szól. A kvótareform célja - amint az az indoklásban olvasható - az, hogy a Nemzetközi Valutaalap a legitimációját és hatékonyságát növelje.
Két kérdéssel foglalkozik a beterjesztett törvényjavaslat. Egyrészről a tagállami tőkefedezeteket, másrészről pedig az irányításról szóló módosításokat ülteti át. Ezt a két kérdést taglalja részleteiben a benyújtott törvényjavaslat. Magyarország részvételi kvótáját pedig egymilliárd SDR-rel növelné meg, a jelenlegi egymilliárdos SDR-szintről kétmilliárdot megközelítő SDR-szint közelébe emelné. Ezt a műveletet a Nemzetközi Valutaalap és a Magyarországon a monetáris politikáért felelős Magyar Nemzeti Bank végezné el, közöttük zajlana le ez a művelet. 25 százalékban SDR-ből történne a tőkeemelés, 75 százalékban pedig forintban, nemzeti valutában.
Mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy a Nemzetközi Valutaalap legitimációjának az erősítése miért olyan fontos, nézzük meg azt, hogy hogyan működött a múltban a Nemzetközi Valutaalap, és hogyan működik napjainkban. A Nemzetközi Valutaalap alapszabálya kimondja, hogy az IMF felügyeli a nemzetközi monetáris rendszert, egészséges gazdasági növekedést biztosít a világgazdaságban, és pénzügyi és gazdasági stabilitást valósít meg.
(20.10)
A saját körülményeken alapuló gazdasági növekedés elősegítése a célja, és megfelelő állami árfolyam-politikát mozdít elő. Ezek a Nemzetközi Valutaalapnak az alapokmányban lefektetett céljai. Most itt nincs idő arra, hogy részletezzem azt, hogy a Nemzetközi Valutaalap mennyiben tér el az eredeti céljaitól, az alapokmányban lefektetett céljaitól, hogyan és milyen programokat támogatott a múltban, és azokat milyen eredménnyel valósította meg. Magyar példákat is hozhatunk a ’90-es évekből, arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap asszisztálása mellett hogyan ment Magyarország gazdaságának teljes kiárusítása és tönkretétele.
Most a közelmúltból hadd idézzek egy példát, hogy milyen programot támogatott a Nemzetközi Valutaalap. Ez egy aktuális probléma. Amíg a spanyol kormány a 2011. esztendőben 5 milliárd euróval támogatta a hazai gazdasági szektort, az iparát és a szolgáltatását 4,3 milliárd euróval, a mezőgazdaságát 0,5 milliárd euróval, a halászatot és a szállítást 0,16 milliárd euróval, addig 337 milliárd euró támogatást harcolt ki a bankrendszere megsegítésére, amely a spanyol gazdaság GDP-jének a 312 százalékát teszi ki. Vessük össze ezt a két számot! Még itt van egy-két adatsor: miközben a foglalkoztatásra 2011-ben 0,11 milliárd eurót, a kkv-k, a kis- és középvállalkozásai támogatására 0,13 milliárd eurót fordított, addig 300 milliárd eurót meghaladó támogatást harcolt ki az európai uniós versenybiztosnál a bankrendszere megtámogatására.
Magyarán, a magánbankok megtámogatását szorgalmazta közpénzből. Ez, mint jól tudjuk, a nyereség privatizálásának és a veszteségek társadalomban történő szétterítésének az iskolapéldája. Ismerjük ezt nagyon jól Magyarországon is, ez megy immáron két évtizede. Ez a tudatos eladósítás a kiszolgáltatottság növelését szolgálja, ez a lopakodó centralizáció, amely jelenleg végbemegy az Európai Unióban és a teljes világgazdaságban a Nemzetközi Valutaalap jóváhagyásával, a Nemzetközi Valutaalap asszisztálása mellett.
Ennek a szervezetnek a legitimációja megerősítéséről dönt most a tisztelt Ház a tőkeemelésről beterjesztett törvényjavaslat során. A tőkefedezet kérdése tökéletesen ambivalens. Nagyon jól tudjuk azt, hogy már réges-régen az SDR-nek kellett volna a tartalékvaluta szerepét betöltenie a világgazdaságban, de természetesen tudjuk azt, hogy az Egyesült Államokban regisztrált pénzügyi körök ily módon, ha SDR lenne a tartalékvaluta, akkor nem tudták volna hitelezni az Egyesült Államok háborúinak a kivitelezését, és nem tudták volna az USA-dollár elinflálásával megadóztatni az egész világot. A Nemzetközi Valutaalap ily módon nem töltötte be az alapítói szándék szerinti feladatát, viszont hozzájárult ahhoz, hogy a világ hatalmi szerkezetében létrejöjjön az egypólusú világrend és az egypólusú gazdasági rendszer. A Bretton Woods-i rendszer, jól láthatjuk, a pénzügyi és gazdasági válság kibontakozásával a széthullás szélére került.
A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság rámutatott a Nemzetközi Valutaalap által felügyelt pénzügyi rendszer visszásságaira, nevesül a fedezet nélküli pénznyomásra. Korábban, amíg a FED gyakorolta a dollárszaporítást, addig ez a kérdés nagyjából kontroll alatt volt, kézben tartották a gazdaság irányítói, ma viszont azt láthatjuk, hogy a befektetési alapok egymás közötti fogadásokkal állítanak elő követeléseket egymás irányában. Azt látjuk, hogy ezek a szintetikus követelések, amelyeknek az égvilágon semmi alapjuk nincs, hiszen nincsen mögöttük valós pénz, ezek a korábbi követeléseken alapuló újabb követelésekként jelennek meg a világgazdaságban, és ily módon egyfajta szintetikus pénzt kreálnak, amelynek az égvilágon semmilyen valós, a reálgazdasághoz kötődő tartalma nincs. A Nemzetközi Valutaalap ezt a rendszert működteti, nem kifogásolja ezt a gyakorlatot, amelynek a tanúi lehetünk.
A befektetési alapok, amelyek ezt a fajta rendszert működtetik, és amelyek a dollár szaporításában részt vállalnak, olyan speciális vállalatok, amelyek teljesen felette állnak mindenféle felügyeletnek, mindenféle kontrollnak, nincsen szabályozás, nincsen klíring, nincsen központi nyilvántartás. A befektetési alapok és a partnereik, a befektetési bankok 2008 őszén valamilyen rejtélyes módon összeolvadtak a kereskedelmi bankokkal, köszönhetően a nemzetközi pénzügyi szabályozásnak, azokkal a kereskedelmi bankokkal, amelyeknek most a megmentésén serénykedik a nagyvilág. Ezek a kereskedelmi bankok ily módon átörökölhették azokat a toxikus pénzügyi eszközeiket, amelyek a pénzügyi és gazdasági válság gerjesztésében hatalmas szerepet játszottak. Nemhogy szétválasztotta volna a világgazdaságot irányító pénzügyi kör a spekulációs szintetikus pénzt és a reálgazdasághoz kötődő valós pénzt, ehelyett összeolvasztotta egy intézményben, hogy ily módon lehessen a reálszférába becsatornázni az ilyen típusú valótlan, szintetikus hitelek megfinanszírozását. A betétesek érdekében ily módon már mentőövet nyújthattak a pénzügyi rendszert működtetők és a politikusok, akik természetesen ehhez asszisztálnak. Az IMF tőkeemelése ennek a rendszernek a meghosszabbítását, a status quo meghosszabbítását szolgálja. Ez a pénzügyi rendszer, jól láthatjuk már most, a gazdasági és pénzügyi válság kibontakozásakor, teljes mértékben fenntarthatatlan, az összeomlása garantált.
A bennünket szolgáló új pénzügyi rendszer kialakításán kellene dolgoznia a magyar parlamentnek és minden szuverén nemzeti kormánynak, egy valóban a nemzetgazdaságot megtámogató pénzügyi rendszerre való áttérésén kellene munkálkodni, nem a globális, hanem a lokális érdekeket előmozdító pénzügyi rendszer kidolgozásán. A tőkeemelés a Nemzetközi Valutaalapban egy olyan technikai tranzakció, amelynek során egy kamatmentes betét jelenik meg a Magyar Nemzeti Banknál, ez a törvényjavaslatból is világosan kiderül. Ez a kamatmentes betét természetesen kamatveszteséget jelent, hiszen a magas magyar kamatláb miatt ez egyértelműen veszteségként jelenik meg a magyar költségvetésben, a magyar adófizetők pénzéből kell majd természetesen ezt a veszteséget kipótolni, amihez természetesen a Jobbik nem tud hozzájárulni, és ily módon ezt a törvényjavaslatot támogatni nem tudjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
