VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is sajnálatomat szeretném kifejezni: tudom, hogy nagyon késő van, de úgy gondolom, hogy ennél a vitánál Varga Mihály miniszter úrnak itt kellene ülnie, és meg kellene hallgatnia azt, hogy mit mondanak az ellenzéki pártok arról, amire most Magyarország készül. (Tállai András: A jegyzőkönyvet el fogja olvasni!)
Egymilliárd SDR-es kvótaemelésről beszélgetünk, képviselőtársaim, nem egy aprópénzről, egy nagyon fontos stratégiai kérdésről beszélünk ma este, és nincs itt a tárgyért felelős miniszter. Úgy gondolom, hogy ez egy komoly mulasztás. Már csak azért is, mert szerettem volna, ha a miniszter úr hallja ezeket az intelmeket, és lehetőség szerint meg is fogadja azokat.
Amit szeretnénk ezzel kapcsolatban elmondani, talán nem lenne hiábavaló. Mi is az oka, képviselőtársaim, annak, hogy kvótát emel a magyar kormány? Az, hogy szeretne felvenni IMF-hitelt. Miért szeretne felvenni a kormány IMF-hitelt, illetve mennyiben van ellentmondásban ez azzal, amit ugyanez a kormány tett? Korábban ugyanis mit tett ez a kormány? Államosított 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyont, és viharos gyorsasággal igyekezett tőle megszabadulni, viharos gyorsasággal lepasszolta ezt az óriási vagyontömeget, ennek a 90 százalékát a bankoknak. Most ugyanis ott tartunk, hogy a 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyonnak az egytizede van meg. Feléltük, elköltöttük, visszafizettük, államadósság-törlesztésre fordítottuk, odaadtuk a bankoknak, akkor, amikor egyébként másfél millióval kevesebb ember dolgozik Magyarországon, mint amennyinek dolgoznia kellene, akkor, amikor egyébként a munkahelyteremtés lenne a legfontosabb feladata ennek a kormánynak.
Ha megnézik azt, képviselőtársaim, hogy milyen fogadkozások voltak ezzel kapcsolatban, illetve milyen számokat lebegtetett az elején a kormány: arról beszéltek, hogy 5 milliárd eurónyi IMF-hitelt szeretnének felvenni, körülbelül ilyen híreket szivárogtattak ki, miközben egyébként a nemzetközi sajtóban is mindenki tudta, a szakmán belül köztudott volt, hogy refinanszírozni szeretné IMF-hitellel a korábban felvett IMF-hitelt a kormány, magyarul: legalább 15-20 milliárd eurós hitelkeretről van szó, ennyit szeretnének felvenni, és ne legyenek kétségeink, fel is fogják használni, a fogadkozásukkal ellentétben.
Mit láthatunk most, miben bízik a kormány? A magyar gazdaságpolitika megbízhatatlansága miatt kialakult egy rendkívül magas hozamszint a magyar állampapírpiacon: 8,5-9 százalékkal lehet eladni a magyar állampapírokat. A kormány abban bízik, hogy az IMF közbelépésével ez a hozamszint két-három, talán négy százalékkal is csökken. Meglebegtették, kiszivárogtatták ezeket a reményeket, de sajnos, képviselőtársaim, a valóság korántsem ilyen rózsás. Magyarország háromszoros bóvliban van, a három nagy amerikai minősítő intézet leminősítette Magyarországot, mind a három bóvli kategóriába sorolt minket. A helyzet az, hogy az intézményi befektetők, akik kerülik a spekulatív papírokat, a saját üzletszabályzatuk szerint nem vehetnek magyar állampapírt azért, mert erre nincs lehetőségük, mert ilyen módon rendelkezik erről az üzletszabályzatuk.
Magyarországot jelenleg azok a befektetők választják a nemzetközi pénzpiacokon, akik spekulatív céllal, kifejezetten magas hozamokért magas kockázatot bevállalva vesznek a magyar állampapírokból. Magyarország jelenleg ott tart, hogy 4 százalékos hozamfelára van a régiós devizákhoz, illetve a régiós állampapírokhoz képest, 4 százalékos hozamfelárat vagyunk kénytelenek fizetni az Orbán-kormány hiteltelen gazdaságpolitikájáért és a nemzetközi pénzügyi körök összehangolt támadásáért együttesen. Ez a 4 százalékos hozamfelár természetesen nemcsak az államadósság szintjében jelentkezik, hanem az ezzel kapcsolatos refinanszírozási, törlesztési kötelezettségeket is jelentősen megemeli.
Érdemes megnézni, hogy az IMF-hitel felvételének alternatívájaként mi az, amivel kalkulál a kormány. Abban bízik a magyar kormány, hogy bevonja a lakosságot az állampapír-vásárlásba - hozzáteszem egyébként, ez egy jó dolog, hiszen nyilván befelé a kellemes dolog eladósodni, nem pedig kifelé egy adott országnak -, de ez azzal jár a kormány tervei szerint, hiszen rosszul hajtják végre ezt a törekvést, hogy a meglévő értékesítési hálózattal egy párhuzamos értékesítési hálózatot épít a kormány, rendkívül drágán.
Új belvárosi ingatlanokat szeretne arra felhasználni, hogy az emberek állampapírhoz jussanak, miközben egyébként eddig sem az volt a probléma, hogy túl kevés helyen árultak állampapírt; hát a banki hálózatok felvállalták az állampapír-forgalmazást. A kormány tehát szükségtelenül épít egy másodlagos, a meglévővel párhuzamosan működő állampapír-értékesítési hálózatot, irtózatosan drága lesz. Hozzáteszem egyébként, hogy ha a jelenlegi hozamszintekhez hozzáadjuk azt a költséget, amennyibe egy másodlagos forgalmazói körnek kifejezetten erre a célra kiépített hálózata, infrastruktúrával együtt kerül, akkor ott tartunk, hogy ténylegesen, ennek a költségeivel együtt már nem 8,5-9 százalékot fogunk fizetni hozamként az állampapírok után, hanem olyan 11-12 százalékot. Képviselőtársaim, be kellene húzni a kéziféket, és nagyobb szakmaiságot kellene tanúsítani ezekben a kérdésekben.
Ha megnézik, hogy mit vált ki a lakosság bevonása az állampapírpiacra, azon a módon, ahogy a kormány elképzelte - van egy olyan kifejezés, képviselőtársaim, amit úgy ismernek ezen a piacon, hogy turbulencia. Ez azt jelenti, hogy a lakosság vélhetően nem a 10-15 éves állampapírokat fogja majd megvásárolni, hanem elsősorban a rövid lejáratú, egy éven belüli állampapírokból igyekszik vásárolni, azok is elegendően magas hozamszintűek. A lakosságnak ugyanis - a jelenlegi gazdasági helyzetben pont az önök adópolitikája miatt éppen elszegényedik a lakosság - nem lesz arra pénze, hogy tartósan kihelyezze, 5-10-15 éves állampapírokba fektesse a megtakarításait. A turbulencia pedig mit jelent, képviselőtársaim? A sok rövid lejáratú papírral párhuzamosan emelkedik a devizatartalékolási kötelezettség.
Aki esetleg nem nézegette meg ezt, mert nem gazdaságpolitikával foglalkozik, azt megkérem szépen, nézze meg, hogy mit jelent a Guidotti-Greenspan-szabály, mit jelent az m2-szabály, ezek alapján hoznak ugyanis határozatot a különböző hitelminősítő intézetek arról, hogy hova minősítik a tartalékolás alapján az adott országot, mennyire tartják elegendőnek a devizatartalékot. Jelenleg Magyarország egyébként ott tart a mostani, körülbelül 36 milliárd eurós devizatartalék-szintjével, hogy mindössze 80 százalékos a lefedezettsége a rövid lejáratú állampapíroknak.
Képviselőtársaim, ott tartunk tehát, hogy egyik problémát a másik után okozza majd a kormányzat. A következő három-négy év arról fog szólni, hogy az ilyen módon előállott turbulencia miatt kénytelenek vagyunk magas költségért devizatartalékot képezni, a devizatartalék ugyanis nyilvánvalóan költséggel jár, azért mélyen a zsebünkbe kell nyúlni.
Ezeket a szakmai hibákat követi el a kormány, és én már most, este fél kilenckor kongatom a vészharangot, hogy figyelmeztessem önöket arra, hogy mit készülnek elkövetni, és mennyi pénzbe fog ez kerülni az országnak.
Szintén rossz ötletnek tartom azt, hogy az IMF-hitel felvételének alternatívájaként a kormány olyan devizákkal próbálkozik, amelyek kifejezetten magas volatilitással rendelkeznek.
(20.40)
Ha megnézik a képviselőtársaim, hogy most mire törekszik a kormány, azt láthatjuk, hogy rubel- és jenalapú hiteleket szeretne felvenni. Nem a keleti finanszírozással van probléma, sőt valóban jó lenne, ha sikerülne bevonni keleti finanszírozókat a magyar állampapírpiacra. Arról van szó, és azzal van probléma, hogy magas volatilitású devizákat választottak, olyan volatilitásúakat, amelyeknek rendkívül nagy a kilengése, rendkívül nagy a kockázata. Ha rossz irányban leng ki az inga, amikor visszafizetési kötelezettségünk keletkezik, képviselőtársaim, a magyar államháztartás komoly bajba kerülhet, mert olyan szinten terhel meg minket ez a visszafizetési kötelezettség, hogy nem leszünk képesek finanszírozni az államadósságot.
A Jobbik felveti - immár nem először és nem utoljára -, hogy a kormány végre több más országhoz hasonlóan kezdjen tárgyalásokat a magyar államadósság újratárgyalásáról, üljön le Magyarország legnagyobb hitelezőjével, azzal a hat-hét nagy tőkéscsoporttal, akik a magyar államadósságot a kezükben tartják, ennek a nagy részét birtokolják, mondja el nekik, hogy mennyit vagyunk hajlandóak és mennyit vagyunk képesek törleszteni, és állapodjon meg az államadóssággal kapcsolatos új feltételekről. Ha megnézik, képviselőtársaim, még a nemzetközi környezet is kedvező jelen pillanatban, még legalábbis kedvező erre a lépésre nézve, ugyanis a nemzetközi pénzügyi körök semmitől nem félnek jobban, mint az úgynevezett fertőződéstől, attól, hogy egyik ország a másik után fog adósságválságba kerülni, Görögországhoz hasonlóan képtelen lesz eleget tenni a fizetési kötelezettségeinek, ez ugyanis azzal jár, hogy ha ez a fertőzés átterjed Magyarországra és a többi régióra, akkor az egész Európai Unió felbomlik, a Monetáris Unió nyilvánvalóan megszűnik, és ilyen módon annak a dédelgetett nemzetek feletti európai álomnak vége szakad, ami Barroso úrékat élteti.
Ennek előzményeként most erről a törvényről kell véleményt formálnunk. Azt gondolom, hogy minden súlyos érvet, ami szakmailag alátámasztja azt, hogy mi a probléma a kormány hiteltörekvéseivel, mi a probléma azzal, hogy a kormány az IMF-hitellel próbálja a magyar gazdaság problémáit megoldani, hogy hitelt szeretne hitellel visszafizetni egyre magasabb kamatok mellett, mi elmondtunk minden fontosabbat, megtettünk mindent, amit lehetett, önökön fog múlni a jövőben, hogy melyik irányban lépnek, megfogadják-e ezeket a józan hangokat.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
