Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): (Mikrofonja nem működik.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Közbeszólások: Nincs hang! Nem halljuk! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem is baj!) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Hordozható mikrofonba:) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Dupla hangerővel szólalhatok meg a független képviselők legnagyobb bánatára.
Mégis arról kell hogy beszéljünk, hogy amikor az IMF tárgykörében és a körülötte kialakuló gazdasági keretrendszerről beszélünk, akkor adódik a kérdés, hogy hol van Gyurcsány Ferenc. Hol vannak azok, akik először ültek tárgyalóasztalhoz ezen szervezettel vagy jogelődjeivel, akik először állapodtak meg Magyarország kontójára ezekkel, és akiknek a jogfolytonos cselekményét folytatja sajnálatos módon a mostani kormányzat?
Ahogy a költségvetés keretszámainak kiderülésekor az első viták során felmerült az, hogy szükség lenne egy n+2 szabályra a költségvetési sarokszámok tekintetében, tehát legyen összevethető a tavalyi és tavalyelőtti adatokkal az, amit idén önök szeretnének költségvetés címszó alatt behozni, ugyanúgy felmerülne itt egy n+2 szabályra való igény, hogy mit akarnak gyakorlatilag ezen IMF-fel történt megállapodás újraszerkesztésével, az újabb diktátumok elfogadása által elérni, hiszen itt nagyon sokféle forgatókönyv képzelhető el. Sokak arcán az látszik, hogy teljesen mindegy, csak amit a nemzetközi szervezet és a nemzetközi hatalom diktál, azt el kell fogadni, alá kell írni, ahogy történt ez az Izraellel önök által aláírt társulási egyezmény esetében is.
Mások, pénzügyi szakértők úgy gondolják, hogy Magyarország pénzügyi stabilitása azon keresztül nyerhető el és állítható helyre, hogy bizony egy hitelkeretet nyernek el valamilyen szinten, amivel aztán a gazdaság talpra állítható lesz, vagy ki lehet húzni addig, amíg a gazdaság saját magát ki nem húzza a mocsárból. A probléma ezzel az, hogy semmiféle hatékony gazdasági háttérszakértői tanulmány ezt nem támasztja alá, a világon olyan régiót még nem ismerni, amelyet az IMF diktátumai és az általa elért pénzügyi változások húztak volna ki válságból vagy válságörvények sorozatából. Ezen államok, amelyek kihúzták magukat, jobbára saját erejükből tették ezt meg, és nagyon sikeres modellek ismeretesek arra nézve is, hogy nemzetállamok hogyan szabadultak az IMF “karmaiból”, gondoljunk csak Venezuelára, a dél-amerikai államokra vagy éppen olyanokra is, akik a természeti erőforrásaikra, saját adottságaikra építve képesek voltak kitörni ebből.
Fontos azt is leszögeznünk, hogy az a keretösszegbeli növekedés, amit Magyarország kvótanövekménye tekintetében el kell szenvednünk, egy olyan összeg, ami olyan satuba szorítja Magyarországot, ami a jövő évi költségvetésben önök által tervezett rekordszintű kamattörlesztési kötelezettséggel együtt már-már kezelhetetlenné teszi a költségvetés helyzetét a tekintetben, hogy a jövő évre 1350 milliárd forintot terveznek önök kamattörlesztésre; ideértendő az államadósság kamata, ideértendő a magyar költségvetést terhelő mindenféle kamatjellegű terhelés.
Ugyanakkor látnunk kell azt, hogy ez az összeg már alig kevesebb annál, mint amit Magyarországon személyi jövedelemadó formájában beszednek, tehát lassan túlzás nélkül mondhatjuk ki azt, hogy arra adóznak Magyarország állampolgárai, hogy nemzetközi szervezeteket tőkésítsünk fel ebből. Az is látható, hogy ezen kvótaemelés kapcsán, sőt a kimenő kifizetések, a bejövők kapcsán is nem alakul ki egy egészséges gazdaságélénkítő program, nem jelentkezik a tisztességes tőke által elérhető multiplikátor hatás, aminek értelmében a tőke egészséges szétterülése révén új munkahelyek jöhetnének létre, adott esetben a magyar siker kovászának számító gazdasági ágazatok lennének felemelhetők, mint amilyen a kutatás-fejlesztés, a kiváló mezőgazdaságra épített saját tulajdonú feldolgozóipar. Tehát egészen pontosan látható az, hogy itt nemzetközi gazdasági kényszerhelyzetbe lavírozza Magyarországot a jelenlegi kormányzat, és nem állít elő olyan helyzetet, ami kitörési pontok sokaságát tenné elénk.
Az is látható, hogy miről szól ez az egész, miért van szüksége az IMF-nek a feltételek újrakoordinálására. Azért, mert egy 1000 milliárd dolláros tűzfalat kíván létrehozni, amelybe Japán és Európa beszáll, de az Egyesült Államok, ami egyébként felelős a válságörvénylés talán legnagyobb hullámaiért, egyszerűen nem hajlandó a közteherviselésbe beszállni. Ennek eredményeképpen az Európai Unió tagállamait kényszerítik arra pofátlan, arcátlan módon, hogy ezen tehertételből a mások által okozott károk miatt még többet vállaljon. Tehát amit itt mi jelen pillanatban fizetni fogunk, az egy nemzetközi bankmentő csomag, megint csak azon pénzügyi bankrendszer számláját fogjuk kifizetni, amely a leginkább felelős a válságörvényért.
Az USA azzal indokolta, hogy ő nem fog részt venni az IMF tőkeemelésében, hogy a Valutaalapnak már elegendő forrás áll a rendelkezésére, Európa pedig elég erős ahhoz, hogy saját maga oldja meg a problémáit. Ezzel kapcsolatban adódik a kérdés, hogy ha így lenne, akkor mi szükség lenne ezen kvótaemelésre, de nyilvánvaló az, hogy Magyarországon nemcsak az nem merül fel az önök fejében, hogy mi lenne, ha újratárgyalnánk a feltételeket akár az IMF-fel, akár szélesebb kitekintésben az államadósság tekintetében, hanem még a pénzszivattyú lassítására sem teszik meg azokat az elengedhetetlen kísérleteket, amelyek nélkül a magyar gazdaság nem állhat helyre.
Mire gondolunk e tekintetben? Magyarországról a multinacionális intézmények éves szinten több mint 4500 milliárd forintot visznek ki adózatlanul, olyan átlátszó indokok mögé bújva, mint az informatikai rendszer bérlése, a gyártási technológia bérlése. Ezek lényegében felső kalap nélkül valósulhatnak meg, és hallom én a fideszes sirámokat a tekintetben, hogy hát nem szabad jobban terhelni ezeket a cégeket, hiszen kimenekülnek Magyarországról, feltépik a kábeleket, elhagyják az országot. A helyzet ezzel szemben az, hogy egyetlen nagy multi sem emiatt, sem a közteherviselésbe való bevonás szándéka miatt megy el, ha elmegy Magyarországról. Nagyon sok közülük - mint például a bankrendszer képviselői, tisztelet a kivételnek - már évek óta nem látják el legalapvetőbb feladatukat, ami a gazdaság hitelezése, finanszírozása lenne. Tehát betesszük a közösbe a nagy pénzösszegeket, és még azt az alapfokú ellenszolgáltatást sem kapjuk vissza, hogy mondjuk, a bankrendszer hitelezze a gazdaságot, pedig hát ezért áll egy állam érdekében bankrendszert fenntartani, és mindazon kiváltságokban részesíteni, amelyekben egyébként indokolatlanul részesül.
Látható az is, hogy az IMF ideküldött képviselői erősítik meg, hogy a magyar kormány igenis ismeri az IMF azon feltételeit, amelyek a hiteltárgyalások megkezdéséhez, folytatásához, majd sikeres lezárásához szükségesek. Erről tanúskodott már a Széll Kálmán-terv 2.0 néven hírhedté vált megszorító csomag is, amely egy nagyon brutális, több száz milliárdos elvonással már-már közelít a Bokros-csomag elvonási szintjéhez; egy olyan megszorító csokrot foganatosít Magyarországon, amit magyar politikus nem találhatott ki. Ez egy külföldről, az IMF flottájából finomra hangolt megszorító csomag, amit a jövő évi költségvetés is folytat a tekintetben, hogy nem csak a bankokra kivetett állítólagos sarcokat teszi átháríthatóvá minden szinten - egyedül Matolcsy György látja úgy, hogy nem lehet ezeket áthárítani, minden épeszű ember úgy látja, hogy át lehet őket hárítani.
De az is látható, hogy amikor a tranzakciós adó kapcsán a költségvetési becsléseiket százmilliárdos nagyságrenddel módosítják fölfelé, belekódolják a rendszerbe azt, hogy a bankok, pénzintézetek egy tisztességes monitoringrendszer hiányában ezt az egész terhet áthárítják az ügyfelekre, a hitelesekre, a lakosságra. Emellett ismét 40 milliárddal megszorítják a gyógyszerkasszát, az adósságcsökkentés erőltetett ütemét tartva további 2 százalékos adósságcsökkentést helyeznek kilátásba, ami kódolja, előre prognosztizálja azt, hogy itt bizony újabb megszorítások következnek, vagy a jelenlegi adókra történő ráerősítés, vagy adott esetben még új adófajták kivetése.
Ennek köszönhető, hogy 2010 óta mintegy másfélszeresére nőtt a kivándorlási kedv Magyarországról; nem az utóbbi húsz évben, 2010 óta következett be ez a növekmény, nem lehet elmúltnyolcévezni, nem lehet másokra fogni, az utóbbi két évben következett be ez a folyamat, és erre kellene a válaszokat megtalálni. Ugyanakkor az is látható, hogy az a rekordszintű kamattenger, az az 1325 milliárd forint, amely a költségvetési tervezetben szerepel, emellé a további IMF-terhek, a feltétel nélküli gazdasági behódolás, tehát minden feltétel teljesítése egy olyan hármas bilincset, abroncsot tesz a magyar gazdaságra, ami lényegében kitermelhetetlenné teszi azt a tőkemennyiséget, amely a gazdaság valódi helyreállításához lenne szükséges.
Ezt fejeli meg az, hogy igenis sárga veszedelmet hozott a jelenlegi kormányzat Magyarországra. A sárga veszedelem jellegénél fogva az, hogy a kifizetetlen sárga csekkek tengere önti el a magyar lakosságot, ennek köszönhető a lassan már 4 millió, létminimum alatt élő személy. Itt is nehéz visszamutogatni, hiszen 300 ezerrel nőtt ez a szám a kormányváltás óta. Tehát én elismerem, hogy katasztrofális gazdaságpolitika folyt előtte, de ami azóta történt, sajnos nem volt képes csillapítani a helyzeten, és azt is látnunk kell és láthatóvá kell tennünk, hogy itt bizony nem elég pusztán számokban gondolkodni, amikor erről a kérdésről beszélünk.
Látnunk kell azt, hogy az ország versenyképessége nem öncél, és önmagában nem lehet cél. Egyébként egy 8 százalékos visszafizetési ráta, amely az állampapírokat illeti, adott esetben már a csőd felé hajlik bizonyos egészséges nemzetgazdaságokban. Mértékadó szakértők szerint ez már a csődszint felé közelít, de mégsem csak a versenyképesség helyreállítása lehetne egy kulcsfogalom. Egy tisztességes országban, ahol nemcsak az IMF-hatás érvényesülne, bizony mérnék mutatószámokkal nemcsak a GDP-t, hanem a kivándorlási kedv alakulását, a gyermekvállalás könnyű vagy nehéz mivoltát, az egészségügyhöz való hozzáférés fokát, az oktatás elérhetőségét.
(21.00)
Erre lenne egyébként alkalmas, mondjuk, egy olyan tisztességes emberi fejlettségi index, amely az emberek mindennapi életét teszi kézzelfoghatóvá, nem ezermilliárdokkal dobálózik, hanem lehetővé tenné azt, hogy mérjük, hogy Magyarországon az aktuális pénzügyi viszonyoktól függetlenül is bekövetkezhet-e a mindennapi élet tekintetében egy olyan jövőképjavulás, egy olyan bizalomnyereség, ami aztán az itthon maradást, a demográfiai viszonyok rendezését lehetővé tenné. Sajnálatos módon ennek a koncepciója semmilyen szinten nem látszik sem a költségvetési tervezetben, sem a Széll Kálmán 2.0-ban, sem pedig az egyoldalú alávetettségben, amit önök tanúsítanak ezen világszervezetek irányába, beleértve természetesen az IMF-et is.
Tehát ideje lenne újragondolni ezt a kapcsolatrendszert, mert enélkül nem érhető el Magyarországon gazdasági kilábalás. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
