DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az új büntető törvénykönyv vitája lehetőséget teremt arra, hogy beszéljünk egy, a társadalmat régóta foglalkoztató kérdésről: a halálbüntetés visszaállításáról. Az agymosási célzattal régóta sulykolt liberális álláspontot már ismerjük, eszerint egy idejétmúlt, aránytalanul súlyos, indokolatlan és embertelen büntetési nemről van szó. Akik így gondolkodnak, azok nem veszik figyelembe egyrészt a megváltozott körülményeket, társadalmi igényeket, másrészt pedig az egyre könyörtelenebbé váló bűnelkövetőket. Abból, ami az elmúlt 22 évben Magyarországon történt, nem tudunk más következtetést levonni, mint azt, hogy a legkirívóbb, élet elleni cselekmények esetén vissza kell állítani ezt a büntetési nemet.
Mára odáig fajult a helyzet, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés sem tudja betölteni a halálbüntetés hatályon kívül helyezése óta tátongó űrt. (Közbeszólásra:) Majd még erre válaszolok. Úgy gondolom, óriási hiba, sőt bűn tétlenül szemlélni, hogy emberölés miatt szabadult elkövetők legalább még egy ember életét kioltsák; tétlenül szemlélni azt, hogy a jogrendszer teljes súlyának érvényesítésével megvárjuk egy újabb bűncselekmény elkövetését.
Hangsúlyozom és előrebocsátom a felesleges nácizások elkerülése érdekében is (Az elnök csenget.), hogy a Jobbik kizárólag az emberölés súlyosabban minősülő eseteinél kívánja ezt a büntetési nemet visszaállítani. Érveink pedig a következők. Egyrészt mindig bírói mérlegelés tárgyává kell tenni annak a kiszabását, nem lehet kötelezően kiszabandó büntetésként meghatározni. Másrészt: minden ellenkező híreszteléssel ellentétben komoly visszatartó ereje van. Nem ez a büntetési nem tekinthető embertelennek, hanem azok az elkövetők, akik vadállati kegyetlenséggel, áldozataik megalázásával, bűntudat és a későbbi megbánás legcsekélyebb jelen nélkül, sokszor élvezetből ölnek. Ölnek, mert tudják, hogy a fegyházból a temetővel ellentétben még van kiút. Ölnek, mert tudják, hogy sokszor jobb körülmények vannak odabent, mint odahaza, hiszen a magyar börtönökben nem elég elrettentőek a körülmények. Ölnek, mert tudják, hogy sokszor több jog illeti meg őket, mint áldozataikat, illetve áldozataik hozzátartozóit.
Úgy gondolom, hogy annyi esélyt kell ezeknek a gyilkosoknak adni, amennyit ők adtak a sértetteknek. Nem érdemelnek könyörületet azok, akik családokat tesznek tönkre, szülőknek, nagyszülőknek, gyermekeknek, unokáknak, házastársaknak okoznak kimondhatatlan fájdalmat.
Persze, ismerjük az ellenérveket is. Az egyik a bírói tévedés esélye, amelyet utólag már nem lehet jóvátenni. Az utóbbi időszakban is több olyan életellenes cselekmény történt, ahol az elkövető kiléte minden kétséget kizáró módon megállapítható, a gond az, hogy ilyen esetben sem áll a bíró rendelkezésére ez az eszköz. A másik, hogy visszaállítása nemzetközi szerződésekbe ütközik. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! El kell dönteni egyszer és mindenkorra, hogy mi a fontosabb: a nemzetközi elvárásoknak vagy a magyar társadalom többsége jogos igényének akarunk-e megfelelni.
Tisztelt Államtitkár Úr! Önnek és a kormánynak mi az álláspontja? Megfelelőnek tartja-e egy egyértelműen átnevelhetetlen elkövető sokévnyi rendkívül költséges fogva tartását és az esetek jelentős részében a szabadon bocsátását, vagy ön szerint is célszerű a halálbüntetés visszaállítása? Nemzetközi elvárásnak vagy társadalmi igényeknek akarnak-e megfelelni? Összességében önök szerint mi a helyes a legelvetemültebb és legaljasabb bűnözőkkel szemben: életre vagy halálra ítélni őket? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)
