DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha megengedi, az elején kezdeném, amit említett: államadósság, túlfogyasztás. Én is úgy gondolom, hogy nem a fogyasztói társadalommal van probléma, sokkal inkább egy adósságból finanszírozott fogyasztói társadalommal van probléma Európában, és ez az, ami egyébként elvezetett a válsághoz.
Ami az államadósságot illeti, ez éppen innen következik: egy adósságból finanszírozott növekedésből, egy adósságból finanszírozott fogyasztói társadalomból kell kilépni úgy, hogy az adósságot le kell küzdeni. Minden adat azt mutatja egyébként, az előbb már utaltam rá, az adósságráta csökkentése is, hogy Magyarországon megtörtént az a fordulat az elmúlt esztendőben, amelyik most már csökkenő pályára helyezi az adósságot.
Ami a duális gazdaságot illeti, úgy gondolom, ez valóban egy komoly probléma. Hadd utaljak arra, hogy a duális gazdaság fogalma Magyarországon először leírva 2000-ben jelenik meg a Széchenyi-tervben. Onnan tudom, hogy én írtam, tehát ezt csak úgy hozzá kiegészítésként mondanám. Azóta ez közgazdasági közhely, de mondtuk azt is egyébként, hogy az igazi kérdés az, hogy miként lehet a betelepült nagyvállalatokat és a hazai kis- és középvállalkozásokat egymással összekapcsolni. Ez volt a Széchenyi-terv egyik lényege, a 2000-2002 között működő Széchenyi-tervé, hogy a duális gazdaságnak ezt a dualitását feloldjuk, hidakat teremtve, ha szabad ilyen költőien fogalmazni, a nagyvállalatok és a kisvállalkozások között. Úgy gondolom, hogy ez továbbra is feladat, és a kormány programjában ez kifejezetten hangsúlyosan jelenik meg.
Ami az európai uniós tagság előnyeit illeti, én mindig azt mondtam, és továbbra is azt mondom, nem az az igazi előny egyébként, amennyi effektív támogatást kapunk. Ha megnézzük, támogatásként mennyit fizet be Magyarország, és mekkora támogatás érkezik, körülbelül három-négyszerese az, ami ideérkezik támogatásként, mint amennyit tagdíjként vagy általában számolva tagdíjként befizetünk.
De nem ez az igazi előnye az uniós tagságnak. Az uniós tagság gazdasági előnye az, hogy Magyarország egy nagy közös piacnak a része, és ezt egyébként a britek sem ellenzik. Ők, amikor ez tolódik el a politikai unió felé, ott vetnek fel kérdőjeleket, de hogy van egy egységes belső piac, ahol áruk, tőke, munkaerő, információ szabadon mozoghatnak, ez óriási gazdasági előny. Tehát nem mindegy, hogy egy vállalat egy szűk magyarországi piacra tud termelni vagy egy 500 milliós piacra. Ebből származik a gazdasági előnye az Európai Uniónak.
Minden további egy kérdés persze, hogy most egy politikai vagy egy financiális Unió felé haladva ennek mik a költségei, előnyei, de maga a belső piac az Unió legnagyobb vívmánya. És érdemes megnézni, hogy a nagy globális versenytársaknál, az Egyesült Államokat leszámítva, nincs ilyen belső piac; Kínában nincs, Indiában nincs ilyen, ennyire integrált belső piac.
Ami az uniós pályázatokat illeti, ebből következik az, hogy magából az uniós támogatásból még az életben nem zárkózott fel egyetlenegy ország sem. Írországot lehet hozni példaként, de amikor Írország 9-10 százalékosra növekedett évente, akkor ami az uniós hozzájárulás vagy ami az uniós támogatás hatása volt, az nem ért el addicionálisan 1 százalékot sem. És ez érthető is, hiszen itt az európai GDP 1 százaléka kerül valamilyen úton-módon újraelosztásra. Ebből nagy felzárkózás nem lehet.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy az adott országok megtegyék azokat a lépéseket, amelyek szükségesek a versenyképességhez. Pontosan az a probléma egyébként, hozzátenném, hogy az érkező uniós támogatás, mondjuk Dél-Európába, elterelte a figyelmet attól, hogy véghez vigyék az igazán fontos gazdasági reformokat; hogy megnyissák a piacot az illető országban; hogy liberálisabb szabályozást vezessenek be.
Két adatot hadd mondjak: Görögországban a külföldi működő tőke összállománya a GDP arányában 11 százalék, Magyarországon több mint 70. Görögország azért van ebben a problémában, amiben van, merthogy nem nyitotta meg a gazdaságát. Abban bízott, hogy majd az uniós támogatásokkal el lehet érni valamit. Ez nem jelenti azt, hogy az uniós támogatásokat ne kellene minél hatékonyabban felhasználni. Ott minden kormánynak megvan a maga felelőssége, és úgy gondolom, a magyar kormány is tett már lépéseket, és még több lépést kell tenni annak érdekében, hogy az uniós forrásokat sokkal ésszerűbben és hatékonyabban használja fel. Hiszen nem az a kérdés, hogy elköltjük-e az uniós forrást; az a kérdés, hogy értelmesen tudjuk-e elkölteni.
Az első, legfontosabb lépés, én úgy gondolom, a Széchenyi-tervvel ez el is indult, az Új Széchenyi-tervvel, nevezetesen: a források jelentős átcsoportosítása a gazdaságfejlesztésbe. Nyilvánvalóan komoly lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy ezek a források, támogatások gyorsabban jussanak el a vállalkozókhoz.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
