TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A múlt héten benyújtott költségvetésből világosan látszik, és az azt megelőző vitanap is egyértelművé tette, hogy az egészségügy, a 2013-as költségvetés és minden más ágazat a leépülés és a bizonytalanság jegyeit hordozza magán 2013-ban. Önök 2010-ben azt ígérték az egészségügyi dolgozóknak, az egészségügyben foglalkoztatottaknak és a betegeknek is, az önkormányzatoknak is, hogy mentőövet dobnak az egészségügynek. Ma már világosan látszik, hogy ez a mentőöv fejen találta az ott dolgozókat, fejen találta az intézményvezetőket, és most éppen kábulatban vannak, mert nem hiszik el, hogy mindaz, ami a számok tükrében látszik 2013-ra, az a valóság lenne.
Ma a valóság az, amit érzékelnek, hogy önök megígérték, hogy ez év augusztusában januárig visszamenőleg kifizetik a béremelésüket; ma már csak maximum arról lehet beszélni, hogy augusztustól talán meglesz a bérkeret. Annak is mi a fedezete? Az a fedezete, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha az államosítás után, amely láthatatlan mezőben zajlik ma, sem orvos, sem a szakma, sem a beteg nem tudja, hogy mi történik július 1-jétől, de azt tudják, hogy a 26 milliárd, amiből béremelésre szánnak pénzt, mind az egészségügy leépítésével érhető el. Sem a védőnők, sem az otthoni szakápolók egy forint béremelésre nem számíthatnak 2013-ban. Az ÁNTSZ növekedési támogatása úgymond az idealisztikus jövőé: egy forint sincs, sőt csökken.
Az intézményi átalakításnak azon túl, hogy az egyik következménye az, hogy azt kérik az orvosoktól, azt kérik az ott dolgozóktól, hogy döntsék el, kit kell ahhoz elbocsátani, hogy meglegyen a megfelelő bér fedezete, ezen túlmenően úgy viselkednek, ellentétben azzal a magyar mondással, hogy ahol a szükség, ott kell segítség, önöknek nincs szüksége segítségre, mert nem igénylik, ezért úgy döntöttek, hogy ahol a szükség, ott kell leépítés. Borsod megyében, Szabolcs megyében ágyszámokat csökkentenek, szemben azzal, hogy a legbetegebb társadalmi rétegek ebben a régióban élnek. A gyógyszerkasszáról: egyértelmű és világos, hogy önök az ez évi 219 milliárd forinttal szemben jövőre 157 milliárd forintot szánnak a gyógyszerkasszára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt még nagyon nagy beszédekbe bonyolódnánk, tegyük egyértelművé a választók számára: ez azt jelenti, hogy az eddig államilag támogatott gyógyszereknek minden másodika kikerül az állami támogatás rendszeréből, és fizetős lesz. De hogy még bonyolítsam a helyzetet, azt is hozzá kell tennem, hogy ha az államtitkár úr kigyűjtetné, hogy azokban a leghátrányosabb helyzetű régiókban a betegek az orvos által felírt receptet milyen arányban váltják ki, akkor megdöbbenne, államtitkár úr, nem éri el a 30 százalékot.
Valószínűleg nem az a gond, hogy nem beteg, hanem az a gond, hogy az az adópolitika, amely 2010-től Magyarországon van, ez az egykulcsos igazságtalan adó, a szegényebbet még szegényebbé, a gazdagabbat pedig gazdagabbá tette, ami önmagában nem baj. A probléma ott van, hogy az egészségügy átalakítása is ezen a szemléleten keresztül jelenik meg.
Magyarországon kétszintű egészségügy fog kialakulni a következő évben. Az első szint a szegényeké lesz, ahol várólistákon közel tíz évet kell várni arra, hogy egy speciális gerincműtétet elvégezzenek, ahol több évet kell várni arra, hogy vese- vagy epeműtétet hajtsanak végre, ahol három évet kell várni arra, hogy egy szürkehályogműtétet elvégezzenek, és ami a legrosszabb, hogy még a baj megállapítására is több hónapot, fél évet kell várni arra például Budapesten, hogy egy hasi ultrahangot elvégezzenek. Arról már nem is beszélek önöknek, hogy vannak olyan emberek ma Magyarországon, akik az önök által várt gyermeklétszám-bővülés okán szeretnének vérképet kapni, és a saját városukban erre több hetet várni, addigra talán meg is születik a baba, de nem tudják megmondani, hogyha esetleg valami probléma állna fenn. Ez az első út, a szegények útja. És van a gazdagoké, a gazdagoké, ahol a kapcsolat, az ismerősök és a pénz dominál.
Tisztelt Államtitkár Úr! Nem egy orvos mondja ma Magyarországon, hogy ha segítséget kér, akkor legyen ismerőse, legyen kapcsolata vagy legyen pénze arra, hogy a magánklinikát megfizesse.
(13.20)
Azt szeretném öntől kérni, hogy mind Balog Zoltán miniszter úrnak, mind pedig az ön telefonszámát tegyük közadatként nyilvánossá, hogy Magyarországon mindenki elmondhassa, hogy ismeri az államtitkárt és ismeri a minisztert (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), mert akkor talán van esélye arra, hogy elkerülje a pénz szolgáltatását az egészségügyben.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
