L. SIMON LÁSZLÓ

Teljes szövegű keresés

L. SIMON LÁSZLÓ
L. SIMON LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a hozzászólásaikat. Végtére is a vita során magáról a törvényjavaslatról nem vitatkoztunk. Úgy veszem észre, hogy a Ház egyhangúlag támogatja a javaslatot. Ugyan a szocialista képviselőtársaim nincsenek a teremben, de Hiller miniszter úr bizottsági megszólalása is azt vetítette előre, hogy a baloldali ellenzék részéről is támogatásra számíthat a törvényjavaslat.
De ha már Pörzse képviselő úr fölvetett egy problémát, engedjék meg, hogy néhány szóban erre a kérdésre kitérjek, hiszen érzelmileg mindannyiunk számára fontos, jogilag bizonyos szempontból aggályos, de valóban érdemi kérdés az, amit képviselő úr fölvetett. Bár jegyezzük meg egyértelműen, hogy nem ennek a törvénynek a hatálya alá tartozik, nem ennek a jogszabálynak a keretei között kell ezt a kérdést rendezni, és egyébként nem is lehet olyan könnyen rendezni.
Az úgynevezett restitúció, tehát a műtárgy-visszaszolgáltatás nem mai keletű probléma, tulajdonképpen évszázados kérdés. Amióta műtárgy-kereskedelemről, műtárgyforgalomról, hivatalos műtárgynyilvántartásról beszélhetünk, azóta minduntalan szóba kerültek restitúciós kérdések, gyorsan szögezzük le, nemcsak Magyarország részéről, hanem Magyarországgal szemben is.
Fontos elv a restitúcióban a területi elv, ami a trianoni határok módosulása miatt nem mindig nekünk kedvez. A Bocskai-korona példája, amely egyébként valóban Szőcs államtitkár úr szándéka szerint Magyarországra visszaérkezhetett volna, éppen a területi elv anomáliáira mutat rá, hiszen a Habsburg-birodalom széthullása után a Bécsben őrzött műtárgyanyagokra az utódállamok bejelentették az igényeiket, hogy mi kerüljön vissza az adott államokba. Magyarország számos műtárgyra, számos műkincsre és kulturális értékre jelentette be igényét, többek között a Bocskai-koronára is. Végül hosszas vita után 1932-ben a velencei kultúregyezmény zárta le ezt a vitát, számunkra bizonyos szempontból kedvezően. Csak azért mondom, hogy képviselőtársaim értsék. Egyrészt visszakaptunk fontos értékeket, köztük a Képes Krónika eredeti példányát, köztük tizenhat, Mátyás király korabeli Corvinát, de azokat a kincseket, amelyeket az előbb Pörzse képviselő úr is említett, Magyarország nem kapta vissza, többek között a nagyszentmiklósi kincset, a szilágysomlyói kincset, illetve a Bocskai-koronát is.
(13.30)
A Bocskai-koronát azért nem kaptuk vissza, tisztelt képviselőtársaim, mert amint egyébként nemegyszer a trianoni békediktátum tárgyalásai során, így annak utóélete során is azt tapasztaltuk meg, hogy a románok igénnyel léptek fel, területi alapon azt mondva, hogy Erdély most már Romániához tartozik, a román állam része, és egyébként területi alapon az egykori erdélyi fejedelem koronája Romániát illeti. A vita nyilvánvalóan jó alkalmat jelentett az osztrák félnek is arra, hogy azt mondja, ha ők ketten egymás között nem tudnak megegyezni, nálunk marad a korona. Ezt az egyezményt akkor egyébként Magyarország is elfogadta, azzal együtt, hogy egyébként már korábban is vitatta a korona elhelyezését. A korona 400 éves története során, azt lehet mondani, nagyon-nagyon kevésszer volt Magyarországon, egyébként több mint 100 éve folyamatos vita zajlott az elhelyezéséről.
Én csak azért jegyzem meg óvatosan, hogy ez komoly kérdéseket vet fel, mert nehogy a restitúciós igényeinknél odáig menjünk el, hogy azután majd véletlenül például - nem is akarok ötleteket adni - a Nemzeti Galériában őrzött szárnyas oltárainkat, amelyek felbecsülhetetlen értékek, majd a szlovák állam megpróbálja területi alapon tőlünk elkérni. Tehát itt nagyon nagy óvatosságra intek mindenkit ebben a kérdésben.
Viszont a restitúció esetében vannak ma is jogos igényeink a második világháborút lezáró vagy tulajdonképpen ebben az értelemben még le sem zárt tárgyalásoknak köszönhetően, hiszen a háború alatt és a háború lezártával is számos műkincsünket elrabolták. Ennek a rendezésére az UNESCO 1978-ban kormányközi restitúciós bizottságot hozott létre, és ennek a kormányközi restitúciós bizottságnak a munkájában a mi mindenkori UNESCO-képviselőnk, valamint általában a Szépművészeti Múzeum illetékes jogi szakértője szokott részt venni. Tehát itt a magyar kormány igenis végzi a munkáját, és mindent megtesz azért, hogy a legitimen, jogszerűen visszaszerezhető kincseinket visszahozzuk az országba. Mindez nem jelenti azt, hogy nem érdemes a kultúrdiplomácia eszközeivel kísérletet tenni arra, hogy a mi identitásunk szempontjából is fontos emlékanyagok egy részét visszaszerezzük.
Ezzel kapcsolatban meg tudom nyugtatni képviselőtársaimat, mert ennek is lehetséges két módja. Az egyik az, hogy államközi tárgyalásokat folytatunk bizonyos műtárgyak esetében, a másik pedig az, hogy figyelemmel követjük a műtárgypiacot. E tekintetben nagyon komoly adósságaink vannak. Az elmúlt két évtizedben olyan szervezett program, amely a műtárgypiac ilyen irányú figyelésére szorítkozott volna, nem volt. Az új kulturális irányítás tervei között szerepel az, hogy egy olyan szakmai bizottságot hozzon létre, amelynek kifejezetten az lesz a feladata, hogy a magyarországi és elsősorban a bécsi műtárgyárveréseket kövesse figyelemmel, annak érdekében, hogy ha ott felbukkan jelentős nemzeti érték, olyan, amely a magyar történeti tudat szempontjából fontos, legyen az nyomtatvány, kézirat, dokumentum, képzőművészeti alkotás avagy valamilyen uralkodónkhoz, politikai vezetőnkhöz kapcsolódó eszköz, tárgy, akkor ezeket Magyarország számára, a magyar közgyűjtemények számára megvásároljuk.
Nem olyan régen egyébként éppen az Országgyűlés elnöke vásárolt meg magyarországi árverésen, a központi antikvárium árverésén egy nagyon fontos dokumentumot, amely dokumentum majd a 2014-ben megnyíló parlamenti múzeumban ki is lesz állítva. Tehát az, amit itt Ferenczi képviselőtársam is elmondott, hogy a kormány ezzel a kérdéssel nem foglalkozik, alaptalan. Még egyszer mondom, képviselőtársaim, egy olyan bizottságot is fel fogunk a közeljövőben állítani, amelynek kifejezetten az lesz a feladata, hogy a magyar nemzeti múlt szempontjából értékes dokumentumokat és tárgyakat, műtárgyakat a magyar közgyűjtemények számára megvásároljon.
Köszönöm szépen, képviselőtársaim, a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem