DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, nagyon megtapsolták önt, de annyira nem volt frappáns a mondata, úgy hiszem. Azért nem, akkor elmondom önnek, mert az Alkotmánybíróság akkori álláspontja és akkori gyakorlata szerint kétharmados többség kellett volna ahhoz, hogy olyan jogszabályi környezetet teremtsünk, amelyben egy ilyen megváltoztatott büntetőjogi tényállást meg lehet valósítani.
Azóta született egy alkotmánybírósági határozat, amelynél bizony vélelmezhető az, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata ebben a témakörben talán meg fog változni, az eddigit felülértékelik. Mindehhez képest a kormánynak egyébként lehetősége van arra, hogy akár az alaptörvény rendelkezését megváltoztassa ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatának a megváltoztatása nélkül biztonsággal el lehessen fogadni egy olyan törvénymódosító javaslatot a büntető törvénykönyvben, amely ezt a kérdést kezeli. Mi a Btk. módosítására tettünk javaslatot, de ha a kormány úgy értékeli, hogy ez az alaptörvény módosítása nélkül nem lehetséges, akkor természetesen ezt meg lehet tenni; az én meglátásom szerint egyébként most már igen, de ez a magyarázata annak, amiért az akkori kormány akkor nem változtatott ezen a szabályozáson. Én úgy hiszem, hogy a két politikai szituációt azért nem lehet összehasonlítani, mert akkor nem állt rendelkezésre nemcsak a kétharmad, hanem a minimális kompromisszumkészség sem az önök részéről. Az államtitkár úr pontosan emlékszik arra - a szólásszabadsággal kapcsolatos egyeztetéseken még ön is részt vett, amelyek a gyülekezési jog és a szólásszabadság egyes kérdéseiről szóltak -, hogy a kezdeti konstruktivitás után a teljes elzárkózás volt az önök hozzáállása. Úgyhogy éppen az államtitkár úr részéről felém ezt a kritikát megfogalmazni, úgy hiszem, se nem méltányos, se nem igazságos, se nem való.
Köszönöm szépen.
