DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sokan éltek már ebben a vitában a salátás hasonlattal, azt gondolom, hogy nem véletlenül, hiszen nem csupán salátának, de bátran nevezhetjük egyfajta vegyes salátának is ezt az előttünk fekvő javaslatot. Olyanhoz lehet hasonlítani, ami a gasztronómiában, hála istennek, nem ismert, mert az összes zöldséget, magokat, húsokat hordták össze ebben a javaslatban, amiben ízharmónia nem nagyon fedezhető fel.
A javaslatban sem lehet az én meglátásom szerint semmiféle rendező elvet találni, hogy vajon mi alapján foglalták ezt egy módosító javaslatba, hacsak nem valóban a parlament nyári szünetére tekintettel. Nem stimmel már maga a cím sem, hiszen igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szól az előterjesztés, ebbe pedig például a szabálysértési törvény nem fér bele, mert az egyiknek sem felel meg, tehát még csak arról sincs szó, hogy legalább a címmel megfeleltették volna a képviselőtársaim a tartalmat.
Nézzük, hogy mikről szól ez a jogszabály, csak tényleg vázlatosan, mert erről viszonylag sok szó esett már. A polgári perrendtartásról szóló törvény módosítása lényegében a felülvizsgálati eljárások lehetőségének a szűkítésére, az elektronikus kapcsolattartásra és a munkaügyi perekre terjed ki, a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról szóló törvény - azt gondolom, ezt érdemes hangsúlyozni - az indokolás szerint is bevallottan az értelmezési nehézségek orvoslására hivatott, és ez azért fontos, mert ezt a törvényt már önök fogadták el, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az elmúlt két évben. Módosítja a Ket., azaz a közigazgatási eljárás szabályait, és a személyes adatok kezelése tekintetében egyéb törvények módosítására is sor kerül.
A törvényjavaslatban, ahogy említettem, szerepelnek olyan törvények, amelyeket a jelenlegi kormány terjesztett elő - ilyen, ahogy mondtam, a civil szervezetek nyilvántartásáról szóló törvény. Én azt gondolom, hogy különös kritika vagy önkritika a kormány részéről ez a törvényjavaslat, bár nyilván nem ennek szánták, hiszen ebben önök térnek ki arra, hogy az önök által korábban elfogadott saját törvényük sok helyen miért értelmezhetetlen. Olyan törvények is szerepelnek a módosító javaslatban, amelyek módosítására a jelenlegi ciklusban már többedszer került sor. Én is arra utalnék, amire Schiffer képviselő úr a polgári perrendtartásról szóló törvénnyel kapcsolatban, ahol ha 22-t nem is, de 18 alkalommal történő módosítást össze tudtam számolni. Igazából teljesen mindegy, hogy melyikünknek van igaza, két év alatt a 18 vagy a 22 azt jelenti, hogy nagyjából a kormányzás minden egyes hónapjára jutott egy módosítás, ami a polgári törvénykönyvet illeti.
Az elektronikus ügyintézés kapcsolattartási eljárási törvényekben való újraszabályozását a 2011. évi őszi ülésszakban végezték el, most is részét képezi a javaslatnak ez a tárgykör. Ismét sor kerül olyan törvényi rendelkezések módosítására, amelyek még hatályba sem léptek - ilyen például a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény -, vagy éppen csak hatályba léptek néhány hónappal ezelőtt, mint például az új szabálysértési törvény, illetve a módosításuk - és ez talán a legfurcsább - éppen most van napirenden az Országgyűlés ülésén, ilyen mondjuk, a hagyatéki eljárásról szóló törvény.
Tisztelt kormánypárti Képviselők! Tisztelt Kormány! Én úgy hiszem, hogy ez a törvény az önök eddigi silány jogalkotási munkájának a legfőbb bizonyítéka, önök ezzel saját maguk ismerik el azt, hogy amit eddig végeztek, az bizonyosan nem kielégítő, és a továbbiakban nem követhető, mindazonáltal további kérdések merülnek fel a javaslattal kapcsolatban.
Egyrészt, mivel a javaslat számos, a személyes adatok kezelésével összefüggő új szabályt tartalmaz, kérdés, hogy egyeztettek-e az Információszabadság Hatósággal, az adatvédelmi biztos utódjával, az alapvető jogok biztosával, illetve a Kúriával, valamint a legfőbb ügyésszel. A kérdés azért is fontos, mivel a tervezet még részleteiben sem volt megismerhető a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapjáról, így az előterjesztő az én meglátásom szerint nyilvánvalóan nem tett eleget a jogszabályok társadalmi egyeztetéséről szóló törvényben előírt kötelezettségének.
Az indokolás nem tartalmaz utalást sem arra, hogy a bevezetni javasolt szabályozásnak milyen társadalmi-gazdasági hatásai lehetnek, csupán elvétve szól arról, hogy a változások majd növelik a hatékonyságot, csökkentik a terhelést a bíróságokon, a felülvizsgálati eljárásokkal kapcsolatban fogalmaznak meg ilyesmit, de egyébként más adatot, más érvet nem tesznek mellé, hogy vajon miért és hogyan.
A törvény - fő szabály szerint - azonnali hatálybalépésére vajon miként vannak felkészülve, tisztelt kormánypárti képviselőtársak, azaz hogyan tudják a törvény hatálybalépése időpontjára elkészíteni a szükséges végrehajtási jogszabály-módosításokat? A jogrendszer egységességének biztosításáért felelős miniszter miként tud elszámolni azzal, ahogy a szinte kéthetente módosított törvények belső koherenciája és más törvényekhez való viszonya alakul? Én azt gondolom, hogy ez a jogszabály-módosítás számos további problémához fog majd vezetni a jövőben.
A törvényjavaslat tovább folytatja a 2011 őszén elkezdett, céljait tekintve igen zavaros munkát. Mindeddig a nagy országos nyilvántartások azon alapultak, hogy az érintett polgárt legalább négy természetes személyazonosító adatával vették fel a nyilvántartásba. Az új rendszer szerint az látszik, hogy a korábbiak helyett saját belső azonosítót képeznek az egyes nyilvántartásokban, és a nyilvántartások adatai, valamint a polgár azonosítása ezen a sajátos kódon történik.
A szabályozás alapján látszólag egyszerűbb dolga lesz a polgárnak, ha valamely adatát igazolnia kell, a megfogalmazás viszont olyan bonyolult, hogy végrehajtási rendeletek hiányában az új rendszer működőképessége nem ítélhető meg. Szemmel látható ellentmondás van a javaslatban lévő rendelkezések között is; példaként hadd említsem azt, hogy a 17. § (2) bekezdése az (1) bekezdés szerinti ellenőrzésre utal, az (1) bekezdés pedig nem rendelkezik az ellenőrzésről.
A Ket. módosításában az előterjesztő ismét módosítja az elektronikus ügyintézési szolgáltatásokra vonatkozó szabályokat. Új felhatalmazások kerülnek a Ket.-be: az a kormány számára az ügyfél-azonosítás új rendszerében ügyfélkapu-regisztrációs szervet vagy szerveket rendeletben jelölhet ki. Azok a hatóságok, amelyek 2012. március 31-én már elektronikus ügyintézésre voltak kötelesek, az akkori szabályok szerint 2012. december 31-éig kötelesek felkészülni az új szabályok alkalmazására.
Tisztelt Országgyűlés! Mi eddig három módosító javaslatot nyújtottunk be a jogszabályhoz. Nagyon sokan kritizálták mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról azt, hogy a felülvizsgálati eljárás feltételeként szabott, most már nem egy-, hanem hárommillió forintos pertárgyérték kiterjed bizonyos esetekben a munkaviszonnyal összefüggő eljárásokra is. Az államtitkár úr ugyan említette, hogy bizonyos esetekben ez az összeghatár nulla, más esetekben pedig az öthavi minimálbér, azonban én úgy hiszem, hogy ez a megoldás még mindig messze nem kielégítő. Ugyanis egyrészt nem minden munkaviszonnyal összefüggő peres eljárásról van szó, másrészt pedig vannak olyan szerződések, vannak olyan jogviszonyok, amelyek nem minősülnek munkaviszonynak, azonban valójában foglalkoztatási jogviszonynak számítanak.
Ma, tisztelt Országgyűlés, amikor a munkanélküliség az ország egyik legnagyobb problémája, a kormány képtelen ezen a helyzeten úrrá lenni, egymillió új munkahelyet ígért a kormány, ebből gyakorlatilag semmi nem valósult meg, egyre-másra mennek tönkre a cégek, a vállalkozások, egyre több ember kerül az utcára; a munka törvénykönyve az eddiginél lényegesen kiszolgáltatottabb helyzetbe hozta a munkavállalókat, éppen ezért, azt gondolom, az a helyes, ha legalább azt a kevés jogot, amit még megőriztek a munkavállalók, már akinek egyáltalán munkája van, a legszélesebb körben tudják a jövőben is érvényesíteni, sőt a jövőben akár egy kicsit szélesebb körben, mint ahogy az eddig lehetséges volt.
(11.20)
A munkával kapcsolatos perek többnyire három-hat hónapi munkabérről, megbízási díjról, vállalkozási díjkövetelésről szólnak. Így az eredeti előterjesztés alapján - kivéve természetesen azokat az eseteket, amiről államtitkár úr beszélt - a 90 százaléka ezeknek a pereknek nem kerülhet felülvizsgálatra.
Én azt gondolom, jellemző az - és ezt mindenki tudja, mondhatnám úgy is, köztudott -, hogy például az iparosemberek, akik saját munkájukból élnek, mondjuk, egy szobafestő-mázoló, nem munkaviszonyt létesítenek, hanem vállalkozók, kisvállalkozók. De ugyanígy elmondható ez más területre, mondjuk, a kereskedelmi ügynökökre, akik szintén nem munkaszerződést, hanem ügynöki szerződést fognak kötni. Az ilyen jogviszonyokból eredő jogviták jellegüket tekintve - hangsúlyozom még egyszer, nem a jogi helyzetet mondom, hanem a jellegükről beszélek - kifejezetten munkaügynek minősülnek, ezekre pedig nem vonatkoznak azok a kivételek és könnyítések, amelyekről államtitkár úr beszél. Úgy hiszem tehát, hogy helyes az, ha a jogalkotó a megváltozott társadalmi helyzetre tekintettel nemhogy nem szűkíti a munkavállalóknak a bírósághoz fordulással kapcsolatos jogait, a garanciális jogait, hanem önkritikát gyakorol az eddigi tevékenységével kapcsolatban a kormány, és leginkább bővíti a munkavállalókra vonatkozó garanciális jogokat.
Végül egypár szót szeretnék szólni elvi szinten is arról, ami ezt a témakört illeti, amiről egyébként Schiffer képviselő úr is beszélt talán két felszólalással ezelőtt. Én is hiszek abban az alapelvben, hogy mindenkinek egyenlő hozzáférést kell biztosítani a joghoz, fogalmazhatnék úgy is, hogy az egyik legfontosabb alapelv, ami a demokráciák történetében kijegecesedett, az a jog előtti egyenlőséghez és a joghoz való egyenlő hozzáférés esélye. Ezért én is azt gondolom, és azon az elvi állásponton vagyok, hogy nem lehet különbséget tenni a jogbiztonság elérésére vonatkozó garanciális szabályok alkalmazhatósága vonatkozásában pusztán a pertárgyérték alapján.
Megoldást jelenthet a kis pertárgyértékű esetekben az, hogy eleve más eljárási rendben folytatják le ezeket az eljárásokat a kezdetektől fogva, ahogy egyébként a büntetőeljárásokban is sokkal inkább vagyok híve annak, hogy bizonyos kisebb súlyú jogellenes cselekményeket ne a büntetőeljárás keretében, hanem mondjuk, szabálysértési eljárás keretében folytassanak le. Ez az ügyek lefolytatását lényegesen fel fogja gyorsítani, anélkül, hogy egyébként garanciális elemek sérülnének. Ugyanez természetesen a polgári eljárásban is elképzelhető, de az, hogy az eljárás végén - hadd fogalmazzak úgy - levágunk egy jogorvoslati lehetőséget azon ügyek esetében, ahol a pertárgyérték bizonyos összeghatárt nem halad meg, azt én semmiképpen sem tartom jogállami megoldásnak. Tudom, értem és el is fogadom azokat a kritikákat, képviselőtársaim, amelyeket megfogalmaztak, nevezetesen, hogy volt szocialista kormányok is éltek ezzel a lehetőséggel, ezekkel az eszközökkel. Akkor sem értettem egyet ezzel, akkor ebben nem tudtam többségi álláspontot kialakítani. Azt gondolom, hogy ma már többségi álláspontnak mondható ez a szemlélet a szocialista frakcióban. Ezt szeretném megerősíteni és képviselni mind a magam, mind a képviselőcsoport nevében. Ezt tehát tekinthetjük egyfajta változásnak is a szemléletmódot illetően ebben a tárgykörben.
A felülvizsgálat szabályai tehát meglátásom szerint módosíthatók, és valóban nem jó, ha az egy új harmad- vagy negyedfokú eljárást eredményez, azonban, ha módosítjuk, akkor egységesen kell azokat módosítani, és nem aszerint differenciálni, hogy mi a pertárgyérték, hiszen ahogy többen elmondták képviselőtársaim, más egymillió forint egy magánembernek, egy csekély keresetű embernek, és más, mondjuk, egy nagy cégnek. Ez alapján… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egy perc hosszabbítás… (Az elnök jelzésére:) Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Szóval, ha ez alapján elvégzi a jogalkotó a differenciálást, akkor egy kifejezetten igazságtalan rendszert fog létrehozni, egy olyan rendszert fog létrehozni, ami éppen a kiskeresetűeknek, a kispénzű embereknek a jogérvényesítési lehetőségeit szorítja korlátok közé, míg azoknak, akiknek a perük nagyobb összegről szól, azoknak pedig kinyitja a jogérvényesítés lehetőségét. Én ezt elvi alapon ellenzem, úgyhogy kérem képviselőtársaimat, főleg kormánypárti képviselőtársaimat és a kormányt, hogy az általunk benyújtott módosító javaslatokat szakmai alapon fontolja meg.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)
