DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Igen, köszönöm szépen akkor a lehetőséget, ezzel élni is fogunk.
Az első nagyobb felszólalásom végét azzal zártam, hogy a felülvizsgálati eljárás intézményét elemeztem, és itt jelentős mértékben azért is tapsoltam meg Schiffer András képviselőtársam felszólalását, mert jelentősen egyetértünk itt ebben a kérdésben, tehát az értékhatárhoz kötöttség mint intézményrendszer vitatható jellege, a hatékony jogorvoslathoz való jog fényében. Itt különösen még azt is javaslom azért figyelembe venni, hogy itt nemcsak az Alaptörvény 28. cikkének a (7) bekezdése kell hogy előttünk legyen mint a hatékony jogorvoslathoz való jog normatív alaptörvényi, alkotmányos követelménye, hanem az európai emberi jogi egyezmény 13. cikke is hasonló szellemű követelményeket fogalmaz meg.
Nyilván ez nem azt jelenti, hogy az állam ne korlátozhatná a felülvizsgálat és akár a rendkívüli perorvoslatok lehetőségét, és ne illeszthetne be olyan típusú ésszerű, indokolt megszorításokat, amelyeket Schiffer András képviselőtársam elmondott, de úgy érzem, ez a 3 millió egy elefántnak a porcelánboltban történő, azt mondom, hogy ésszerűtlen vagdalkozása. Tehát ez olyan mértékben dúlja föl az egyébként valóban a bírói gyakorlat szempontjából is fontos felülvizsgálati gyakorlatot, felülvizsgálati rendszert, amiben károk történhetnek.
Én éppen most értem a végére annak az indokolás-mondatsorozatnak, amellyel - ahogy már említettem is - a személyhez fűződő jogok megsértésével kapcsolatos pereket úgy, ahogy van, kivenném az értékhatár-kategóriából, figyelemmel arra, hogy ezek igen összetett perek általában, a bírói gyakorlat ebben elég széles körű, és nem feltétlenül egységes joggyakorlattal rendelkezik. Másrészt pedig, ahogy mondtam, úgy látszik, a magyar bírósági gyakorlat civilizált jogállamokhoz méltatlan módon a magyar ember értékét valamilyen oknál fogva értéktelenebbnek tekinti, mint a tőlünk nyugatabbra levő államokban, ahol nagyságrendileg a 3 millió fölötti tartomány a minimum, nálunk meg gyakorlatilag a 3 millió környéki összeg a maximum, mondjuk, egy karaktergyilkosságban megnyilvánuló jóhírnév-sértést foganatosító sajtókampány következménye.
Amire most áttérnék még, azok az ilyen kis apró betűs részek, ilyen kis elegánsan elrejtett, nem jóízű falatok ebben a salátástálban, mégpedig az elektronikus bírósági ügyintézési szabályok törvényi határidejének igen drasztikus eltolása időben. Ezt egészen egyszerűen tényleg elképedve látom.
Miről van szó? A törvényi előírás szerint 2013. április 1-jén, a polgári perrendtartás 394/C. §-a szerint 2013. április 1-jétől már a fő szabállyá lépne elő az elektronikus kapcsolattartás mind a szakértőkkel, mind az ügyfelekkel, mind a jogi képviselőkkel, tehát ez lenne az, ami felé el kellene mozdulni. Mondjuk, itt azért mindenképpen megdöbbenésemnek kell hangot adjak, hogy a 2013. április 1-je helyett a kormányzat mindenfajta részletesebb indok nélkül 2014. február 1-jén szeretné hatályba léptetni ezt a rendszert, tehát közel egy évet eltol időben, anélkül, hogy ennek tényleg érdemi indokolását adná, hiszen a 11. § szól erről.
Az ahhoz fűzött indokolás tényleg egy kerek mondattal elintézi ezt az indokolást, mégpedig az mondja, hogy a határidőket módosítani kell annak érdekében, hogy a bíróságokon fokozatosan induljon meg az elektronikus ügyintézés és kommunikáció, így biztosítva az informatikai rendszerek átállásának ütemezését s a többi. És?
És akkor most mit kell ez alatt értsünk? Nem az az első számú feladata a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, amit egyébként válaszképpen el szokott mondani Navracsics Tibor miniszter úr, hogy a jó állam kialakítása az, hogy egyrészt ügyfélkapukon keresztül a közigazgatás, okmányirodák ügyintézése végleg elektronikussá váljon, egy kapunál mindent el lehessen intézni? Ezek egyre jobban átszüremkednek, most már a régóta, több év óta a cégeljárásban is megfigyelhetjük, illetve alkalmazzuk az elektronikus cégeljárás szabályait, tehát ez tulajdonképpen működik már a bírósági rendszer egy szegmensében.
Nem tudom belátni azt, hogy mi az az ok, ami miatt ma, a XXI. század első évtizedének (sic!) most már így a közepe felé tartva, vagy legalábbis az elejénél már több idő után még mindig ilyen őskori állapotok legyenek, hogy mondjuk, a büntetőbíróságok iratait, még a jegyzőkönyveket se lehet elektronikus formában megkapni, és hívni kell Julikát, az ügyintézőt naponta háromszor, hogy akkor mikor lehet elmenni, és mondjuk, egy vidéki védőkolléga meg utazzon föl Budapestre a jegyzőkönyvért. Tehát teljesen őskori állapotok ezek. Szégyenletes, meg kell mondjam.
Számomra egy örök tanulság, és azért azt hadd mondjam el itt, hogy mennyire elugrottak tőlünk olyan országok, amelyektől nagyon sok példát vehetnénk. Szingapúrban jártam 1999-ben, tehát ez nem ma volt, már 13 éve, ott már akkor a bírósági tárgyalótermekben monitorokon lehetett pörgetni az iratokat, és nem a hatméteres irathalmokat tologatták be kocsikon az ügyintézők a tárgyalás megkezdése előtt.
Tehát rémisztő ez a dolog, és igazából nem értjük az okát. Tehát én nagyon szeretném, hogyha államtitkár úr azért legalább adna egy részletesebb magyarázatot, hogy miért gondolják azt, hogy ezt ennyire el kell halasztani. A 2013. április 1-jével majdnem egy évünk lenne még, hogy ezt az egész rendszert a bíróságokon megvalósítsuk. Örömmel láttam a költségvetési törvény tervezetében, hogy jelentős költségnövekményt kap a bírósági szektor. Nyilván lesz helye ennek ott, de az elfogadhatatlan, hogy most ne fordítsunk költségkeretet erre, vagy most két évig gyakorlatilag parkolópályára kerüljön az elektronikus ügyintézés lehetősége a bírósági szakaszban.
Ugyanúgy elfogadhatatlan például a szakértőkkel való kapcsolattartásnál is ugyanez. Már elnézést kérek, egy szakértőtől, egy igazságügyi névjegyzékbe vett szakértőtől pedig igenis elvárható az, hogy ő képes és kész legyen arra, hogy elektronikusan tartsa a kapcsolatot a bírósággal. Tudnék száz ügyet mondani, még van olyan eset, amit Strasbourgba el is vittem és meg is nyertem, hogy a szakértő és a bíróságok közötti nehézkes kapcsolattartás éveket vett igénybe, hogy odamegy az irat, visszamegy az irat, a szakértő nem veszi át, máshol lakik s a többi. Egyszerűen elképesztőnek tartom, hogy ilyen időveszteségeket eredményezzen.
Amiről mindenképpen szólni szeretnék még, és itt államtitkár úrnak már jeleztem korábban, és nagyon kérem, hogy ebben legyen partner, hogy az egész törvénycsomag, tehát a polgári perrendtartási szabályváltozások hatálybalépésének a szabálya, amit itt most a javaslat tartalmaz, nagyon rosszul alkalmazható és nagyon nem gyakorlatias megoldás.
Miről van szó? Azt mondja a javaslat 12. §-a, hogy a törvény hatálybalépését követő 60. nap után jogerőre emelkedett határozatok tekintetében kell alkalmazni.
(12.00)
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Vegyünk egy nagy levegőt, gondoljuk át: mit is kell alkalmazni? Mik ezek a szabályok, amelyeket alapvetően itt beiktat most a rendszerbe ez a módosítás? Alapvetően a felülvizsgálati eljárás, tehát a Kúriához való fordulás szűkítése. Tehát mondják már meg nekem, milyen felkészülési idő kell arra, hogy azt várja a Kúria, hogy mikor fog kevesebb ügy érkezni!? Miért kell erre ennyit várni? Miért kell 60 napot várni a hatálybalépést követően, és miért kell még megvárni azt, hogy az azután megszületett határozatok vagy akár a korábban meghozott határozatok úgymond jogerőre emelkedjenek?
Itt azért ajánlom még különösen felhívni a kodifikátorok figyelmét erre - valószínűleg tényleg nem volt peres gyakorlatuk -, mert nagyon jól tudjuk, hogy a jogerőre emelkedés egy másodfokú ítélet esetében a közléssel történik meg. Ha most valamelyik fél, mondjuk, nem érhető el, akkor a “nem kerestés”, a tértivevény-visszaérkezéstől számítottan emelkedik már jogerőre, tehát más időpontban emelkedik jogerőre az ítélet adott esetben az egyik fél és a másik fél tekintetében, van egy abszolút jogerőre emelkedési idő. Egy a lényeg: teljesen követhetetlen, teljesen alkalmazhatatlan lesz ez a hatályba léptetési rendelkezés; erre benyújtottam egy módosítót, vagy benyújtásban, előkészítés alatt van egy módosító javaslat. Egész egyszerűen a hatálybalépést követően hozott határozatokat kell alkalmazni. Ennyi, és akkor itt semmilyen problémát nem látunk.
Amihez még hozzá szeretnék szólni, amit itt már Hegedűs Enikő képviselőtársam említett, tényleg megdöbbentő ez az önkormányzati szektor európai uniós beruházásaival kapcsolatos kormányzati lehetőségmegteremtés arra, hogy átvehesse, megvalósíthassa, ráoktrojálhassa az európai uniós beruházást egy adott helyi közösségre a kormányzat. Ez egy elborzasztó szabály, tehát nem is értem, ezt hogyan gondolhatták komolyan, illetve sajnos értem, mert itt vitatkoztuk végig a megyei önkormányzatok és a települési önkormányzatok vagyonának lenyúlásáról szóló törvényjavaslatot, amit meg is csináltak azóta, illetve jelentős részben megcsináltak. Akkor is elmondtuk, hogy a helyi közösségek évszázadokon át folytatott értékteremtő, értékgyarapító, szuverén élete, ami nyilván nem maximálisan szuverén, mert azért természetesen vannak kormányzati, központi, állami feladatok és hatáskörök, de az, hogy van egy közösség, amely vonatkozásában egy európai uniós beruházásról döntött, mondjuk, a helyi közösség, azután valamilyen oknál fogva úgy dönt, vagy úgy alakul az élet, hogy nem kívánják ezt a beruházást, amely, egyébként meg kell mondanom, a legtöbb esetben inkább ilyen úgynevezett presztízsberuházásokat szolgál… - erről talán polgármester képviselőtársaink is tudnának nyilatkozni, de olyan típusú az európai uniós pályázatok egy jelentős szegmense, amelyekben mondjuk, a főtér díszburkolat-felújítása sokkal nagyobb - hogyan mondjam - prioritást élvez, és nyilván, ahogyan elmondta Hegedűs Enikő képviselőtársam, jelentős önrészt is igényel.
Tehát egy olyan furcsa helyzet állhat elő, hogy az önkormányzatok számára tulajdonképpen rosszabb üzlet megvalósítani azt az egyébként stratégiailag nem túl jelentős helyi beruházást, mintsem hogy ne valósítanák azt meg, és adott esetben az önrészre fordított kereteiket valamifajta értékesebb helyi értékmentő tevékenységre alkalmazzák, például megpróbálják elhárítani azokat a károkat, amelyeket a helyi önkormányzati vagyon lenyúlása miatt az állam okozott, mert azt gondolom, hogyha komolyan veszi az alaptörvénybe írt, nemzeti hitvallásra vonatkozó megállapításokat a kormánytöbbség, akkor megengedhetetlen, hogy a Szent Korona értékrendjével össze nem férő modelleket helyezzen sarkalatos törvényként ide elénk, meg ráadásul ez ugye egy sarkalatos törvény, ami a helyi önkormányzati törvényt módosítja, és hiába emel be most egy eljárást, egy rendkívüli jogorvoslati lehetőséget, én azért, meg kell mondanom, sajnos nem is nagyon értem igazából azt a szabályrendet, hogy milyen szempontok alapján fogja elbírálni a bíróság az ilyen jogvitákat. Van egy helyi önkormányzat, azt mondja, hogy nem kívánom a tér díszburkolatos presztízsberuházását megvalósítani, mert sok önrészt kell igénybe venni hozzá, egyébként sem igényeljük már, sokkal fontosabb lenne, hogy a külső településrész, mit tudom én, dűlőútjait megcsináltassuk, arra persze nincs uniós támogatás, legalábbis sokkal nehezebb hozzáférni, nem akarjuk ezt a beruházást. Erre jön a kormány helyi önkormányzati ügyekért felelős minisztere, és azt mondja, márpedig mi átvesszük ezt a beruházást, és ha esik, ha fúj, ha tetszik, ha nem tetszik, mi azt a nem tudom milyen szobrocskát is tartalmazó beruházást megvalósítjuk. Elnézést kérek, egy kis laza pillanatot hadd okozzak azzal, hogy elmondjam, az Európai Parlament előtt olyan rémisztően ízléstelen és undorító műalkotások láthatók Strasbourgban, hogy az ember rosszul van tőlük, tehát nem biztos, hogy Európából mindig ezek a magas szintű értékek érkeznek.
Tehát összességében: milyen szempontok alapján fogja a bíróság ezt elbírálni? Ebből semmit nem látunk, nem látunk anyagi jogi jogszabályi hátteret. Lehet bizonyítania a helyi önkormányzatnak azt, hogy immár nem áll érdekében ez a beruházás? Mérlegelnie kell a bíróságnak azt, hogy nyomós helyi érdek, ha mást kíván, akkor el lehet térni ettől az uniós beruházástól, vagy ettől nem. Tehát hogyan lehet megállítani egy ilyet? Innen kezdve akkor a kormányzat bármit… - vagy lényegében úgy talál jónak Lázár János, már most tulajdonképpen az európai ügyek főbiztosa lesz itt Magyarországon, ő lesz az európai pénzek kihelyezője, majd akkor nem Hódmezővásárhelyen, hanem az egész országban ő fogja eldönteni, hogy milyen beruházások történhetnek. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.)
Egy perc hosszabbítást, ha szabad kérnem, elnök úr, és akkor már be is fejezem.
