DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Meglepő módon ott folytatnám, ahol Szakács képviselő úr abbahagyta, na nem azzal, hogy az LMP-frakció támogatja ezt a törvényjavaslatot, hanem azzal a gondolatával, hogy újfent egy salátatörvény-javaslat fekszik előttünk. Azt gondolom, hogy elég nehéz saláta és saláta között különbséget tenni, főleg akkor, amikor egy ilyen salátatörvény-javaslatnál nagyon nehezen fedezhető fel egy vezérfonal, nagyon nehezen fedezhető fel egy olyan gondolati ív, amely egységbe rendezné ezt a meglehetősen széttagolt törvényjavaslatot.
Általánosságban talán annyi hámozható ki, ami valamiféle egységet teremt, ha nagyon akarjuk, a különböző szakaszok között, hogy természetesen a hatékonyság növelése a cél, ezt szolgálja nyilvánvalóan az elektronikus kommunikáció terjesztése a bírósági, illetve a közigazgatási munkában. Általánosságban az általánosságról annyit tudok mondani, hogy az LMP frakciója természetesen támogatja az elektronikus kommunikáció terjesztését és általában véve a közigazgatás, az igazságszolgáltatás hatékonyságának a növelését, ugyanakkor a hatékonyság növelése soha nem járhat a társadalmi igazságosság és az állampolgári részvétel kárával.
Ha egy ilyen rendkívül heterogén törvényjavaslat fekszik előttünk, akkor óhatatlanul válogatni kell, hogy milyen elemekre próbálunk fókuszálni.
(10.40)
Én öt tételt szeretnék kiemelni. Az egyik általában véve a jogalkotás kiszámíthatóságával kapcsolatos kritikáink, a második a rendkívüli perorvoslatok korlátozása perértékre tekintettel, a harmadik a kiemelt beruházásokkal kapcsolatos jogorvoslat kérdése, negyedik az önkormányzati beruházásokkal kapcsolatos változtatás, ötödik pedig az úgynevezett összerendelési nyilvántartással, illetve a különböző adatvédelmi megoldásokkal kapcsolatos észrevételeink.
Ami a jogalkotás kiszámíthatóságával kapcsolatos észrevételeinket illeti, én talán ott kezdeném, hogy a kormányváltás óta, ha jól számolom, huszonkettedik alkalommal módosítja az Országgyűlés a polgári perrendtartást. Huszonkettedik alkalommal, úgy, hogy most is folyamatban van a Ház előtt még egy olyan törvényjavaslat, amelyik belenyúl az ’52. évi III. törvénybe. Szerintem ez önmagában botrány. Én az elmúlt hetekben is többször elmondtam, hogy ha valamire az embereknek ma Magyarországon szükségük lenne, és ha valamire ma a magyar nemzetgazdaságnak szüksége lenne, az a kiszámíthatóság. És kiszámíthatóság akkor van a mindennapi életben és a jogrendben, ha az alapvető életviszonyokat szabályozó jogszabályok viszonylag kevés alkalommal, de akkor követhetően, egy jól megvilágított koncepció mentén változnak.
Huszonkét alkalommal nyúlt hozzá ez a parlament a polgári perrendtartáshoz, és a huszonkét alkalomból nem egy olyan eset volt, amikor szintén a gyorsítás, a perek gyorsítása volt a cél. Ha a Fidesz fölkészült - fölkészült volna - az ország kormányzására, akkor nem igazán érthető, hogy a perek gyorsítását, az igazságszolgáltatás gyorsítását miért nem lehetett egy törvénymódosító csomaggal a parlament elé tálalni, mondjuk, 2010 nyarán. Miért kell a sokadik gyorsító csomagot behozni a Ház elé?
Az a probléma, tisztelt államtitkár úr, hogy ha az alapvető civilisztikai törvények ilyen rohamsebességgel, ilyen áttekinthetetlenül, különböző salátákban feltálalva változnak, akkor tulajdonképpen maga az eredeti cél is csorbát szenved, tehát a hatékonyság, hiszen a hatékonyságot nagymértékben rontja az, ha a jogalkalmazók számára nem teljesen világos az, hogy a legalapvetőbb törvények mikor, miért és mennyiben változnak.
A Fidesz jogalkotási tempójának a tarthatatlanságára jó példa az, ahogy a tavalyi év végén elfogadott úgynevezett civiltörvénynek egy eléggé alapos revíziója is megtörténik ebben a salátatörvény-javaslatban, vagy ahogyan a közigazgatási bírságnak a közérdekű munkára történő átváltásával kapcsolatos eljárási szabályok itt kerülnek rendezésre.
Mi egyébként magával az intézménnyel nem értettünk egyet annak idején, de most itt nem is ez a lényeg, hanem az, hogy akkor, amikor nagyon gyakran nem is kormányzati műhelyben előkészülő előterjesztésekből, egymással párhuzamosan a parlament elé benyújtott törvénymódosításokból lesznek törvények, az ilyen munka megbosszulja magát, és nem véletlen az, hogy pár hónappal ezelőtt elfogadott kódexnek a módosítását most kellett salátában újra az Országgyűlés elé tárni.
Szintén a kapkodó, koncepciótlan jogalkotásról tanúskodik az is, hogy az anyagi és az eljárásjogi szabályok között nincs egy világos rend.
Miről van szó? A törvényjavaslat 9. §-ában a munkaügyi pereket illetően a Pp. 358/A. § (2) bekezdésében egy olyat javasol a törvényjavaslat, hogy a munkaviszony megszüntetése ellen a perújításnak hat hónap utáni megindítása esetén a munkavállaló nem követelheti munkaviszonyának helyreállítását és az eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő továbbfoglalkoztatását.
Tehát egy olyan szabály kerül be a perjogba, ami tipikusan egy anyagi jogi szabály. És ez megint a kapkodó jogalkotásnak a végterméke. Tehát nemcsak arról van szó, ami tegnap se aratott önöknél túl nagy sikert, hogy egész egyszerűen olyan alapvető fogyatékosságokban szenvednek ezek a törvényjavaslatok, hogy nagyon gyakran hatályba sem lépett jogszabályokat módosítanak, de az is komoly fennakadás lehet a jogalkalmazásban, amikor az anyagi és az eljárásjogi szabályok ilyen módon keverednek össze.
Ami az érdemi és koncepcionális problémánk ezzel a törvényjavaslattal, az a kis perértékek, a kis perérték alapján korlátozott rendkívüli perorvoslat intézményével függ össze.
Abban egyetértünk, tisztelt államtitkár úr, hogy aggályos az, ha a rendkívüli perorvoslat intézménye akár a büntető eljárásjogban, akár a polgári perjogban egyfajta harmadfokká alakul át. Azzal egyetértünk, hogy ezzel valamit kezdeni kell. A gond ott van, hogy 1997-ben, egész pontosan az 1997. évi LXXII. törvénnyel az akkori álbaloldali technokrata kormány elkezdett egy olyan gyakorlatot, hogy kizárólag a perérték alapján megpróbálta a garanciális szabályokat korlátozni a polgári perrendtartásban.
Ez a gyakorlat folytatódott a következő álbaloldali kormányok idején is, 2009-2010-ben volt egy hasonló típusú nagy módosítás, ezért is mulatságos, hogy szocialista képviselők most az elénk tálalt javaslatot próbálják puhítani azzal, hogy bizonyos munkaügyi perekben ne legyen ennyire szigorú az elbánás. Ezt ők kezdték el. Jött egy megszorítócsomag, és utána jött egy olyan Pp.-módosítás, amikor az úgynevezett kis perértékek esetén a különböző garanciális szabályokat legyengítették.
A helyzet az, hogy akkor, amikor kis perértékről beszélünk, nézzünk szembe azzal, hogy pontosan miről van szó. Annak idején 200 ezer meg 500 ezer forint számított kis perértéknek, most a javaslat szerint 3 millió forint alatt beszélünk kis perértékről. Akár egyszerű vagyonjogi perekről van szó, vagy éppen - mint ahogy a törvényjavaslatban is szerepel - bizonyos munkabér-követelésekről van szó vagy egy adóbírságról, kártalanítási ellenértékről van szó, nagyon függ az érintett peres félnek a vagyoni helyzetétől, hogy mi számít valójában kis perértéknek vagy nagy perértéknek. Aki mondjuk, közfoglalkoztatott vagy munkanélküli-ellátásból él vagy nyugdíjas, annak bizony egy százezres követelés is jelentős perérték, az a vagyonának egy tekintélyes része. Megint más annak az esete, aki mondjuk, egy nagy cég nevében pereskedik, ott természetesen százmilliónál kezdődhet nagyon gyakran a jelentős perérték.
Összegezve: az LMP számára elfogadhatatlan az, hogy továbbra is perérték alapján, fűnyíróelv-szerűen próbálja a jogalkotó a garanciális szabályokat leépíteni. Nem elfogadható az, sem dogmatikai szempontból, sem társadalompolitikai szempontból, hogy pusztán a perérték az a rendező elv, ami alapján úgymond tehermentesíteni lehet a bíróságokat. Nagyon olcsó lenne a jelen nem levő Varga István képviselőtársamat idézni, aki egyébként az alkotmányügyi bizottság ülésén azt mondta - nagyon helyesen -, hogy akkor sem dől össze a világ, ha a Kúrián is dolgoznak még délutánonként. Nagyon egyszerű lenne Varga képviselőtársat felemlítenem, bár sok igazság volt abban, amit a bizottsági ülésen mondott, de szeretném jelezni azt, hogy ha ma valami a bírósági eljárások ütemét illetően aggályos, az semmiképpen sem a Kúria döntéshozatali ideje.
Tisztelt Országgyűlés! Arra nagy szükség lenne, hogy a rendkívüli perorvoslatok intézményét áttekintsük, viszont itt nem elfogadható az, ha pusztán a perérték az egyetlen rendező elv. El lehet gondolkodni azon, hogy újrateremti az Országgyűlés az úgynevezett befogadási eljárást a felülvizsgálati kérelmek esetén, lehet szelektálni a különböző felülvizsgálati kérelmek között aszerint, hogy milyen típusú és mélységű a jogszabálysértésnek a súlya, lehet szelektálni a között, hogy milyen típusú ellentmondás van az alsó- és felsőfokú bíróság döntései között. Lehet a különböző pertípusok szerint szelektálni, és természetesen figyelembe lehet venni azt is - és figyelembe is kell venni -, hogy ha adott esetben a perérték a rendező elv, akkor a peres fél részesült-e például költségkedvezményben.
Tisztelt Országgyűlés! Jól értsék: az alapvető problémánk az, hogy abban az esetben - és ez történt a különböző álbaloldali kormányok idején 1997-ben és 2009-ben -, ha a garanciális szabályokat pusztán perérték alapján korlátozzuk, akkor a joghoz, az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférés joga sérül. Akkor megint azzal állunk szemben, hogy akinek nincsen semmije, annyit is ér. Akinek százezer forint az élet és százezer forint miatt pereskedik vagy egy százezres adóbírság tönkre tudja tenni, az kevesebb garanciát fog élvezni, és a bíróságokon is előbb-utóbb úrrá lesz az a tudat, hogy ha kisembereknek a kis pénzéről van szó, akkor lehet lazábban kezelni az eljárási szabályokat, hiszen nem lesz egy Kúria, amelyik majd felül fogja bírálni az eljárásijogszabály-szegéseket.
(10.50)
Szeretnénk még arról szólni, hogy néhány hónappal ezelőtt volt már egy vita az Országgyűlésben, hogy kezdeményeztük a 2006-os, úgynevezett kiemelt beruházási törvény hatályon kívül helyezését. Önök nem hatályon kívül helyezték azt a törvényt, amely csak fokozza a korrupciós nyomást, az oligarchák nyomását a politikán - amit egyébként a Fidesz és az MSZP kart karba öltve alkotott meg 2006 tavaszán -, hanem még ki is terjesztették a kiemelt beruházási törvény hatályát, illetve még gyengítettek is a közösségi ellenőrzés intézményén, főként a környezet- és természetvédelmi ellenőrzés intézményén. Ehhez képest önök most egy újabb trükköt vezetnek be: kiemelt beruházási ügyekben a különböző állampolgári közösségek csak elektronikus úton adhatnak be fellebbezést, tehát egy újabb nehezék került a pályára. Azok az állampolgári közösségek, akiknek az életét, életvilágát sérti egy-egy úgynevezett kiemelt beruházás, még egy újabb akadállyal kell megküzdeniük.
Az LMP képviselőcsoportja azt is javasolja, hogy a törvényjavaslat 82. §-ában, ahol a törvényjavaslat lehetővé tenné azt, hogy a kormány egy önkormányzati beruházás ügyében a saját hatáskörben történő megvalósításról egy egyedi határozatban döntsön, mi megfordítanánk a bizonyítási terhet. Mi azt mondjuk, hogy ha a kormány úgy látja, hogy veszélyben van egy önkormányzati beruházás sorsa, akkor a bíróságtól kérje annak megállapítását, hogy valóban fennáll annak a veszélye, hogy az önkormányzat képtelen lesz a beruházás megvalósítására, és a bíróság döntsön. Túl sokszor, túl sok alkalommal nyúlt hozzá a parlament az önkormányzatok autonómiájához, és túlságosan erős a gyanúnk, hogy ha és amennyiben a kormány egyedi határozatokban vonhat el beruházásokat, beruházások megvalósítását az önkormányzattól, ez megint egyéni narancsuralmi érdeket fog szolgálni. A bírósági kontroll az, ami egy megnyugtató megoldás lehet ebben a kérdésben.
Végezetül szeretném elmondani azt, hogy az összerendelési nyilvántartást és egyáltalán a közigazgatásban az elektronikus kommunikáció terjedését üdvözöljük, ugyanakkor szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az úgynevezett személyi számos alkotmánybírósági határozatban, a 15/91-es Ab-határozatban megszabott célhoz kötöttség elvének minden egyes esetben, minden hatóság tekintetében teljesülnie kell. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a modell - az úgynevezett összerendezési eljárás - például Észtországban több mint tíz éve nemcsak a hatóságok munkáját könnyíti, hanem az állampolgárok számára is lehetőséget biztosít arra, hogy megtudják azt, hogy pontosan melyik hatóság mit tart róluk nyilván, tehát éppenséggel az információs önrendelkezési jog erősítését is szolgálhatja egy ilyen összerendezési nyilvántartás, és erősítheti az állampolgári részvételt. Egy perc hosszabbítást kérnék - köszönöm szépen, elnök úr.
Összefoglalva azt szeretném elmondani, hogy megkérném a tisztelt államtitkár urat és a kormányt, hogy gondolja át, nem lenne-e helye a polgári perrendtartás és a rendkívüli perorvoslat intézményének egy átfogó újragondolására; egy olyan újragondolásra, ami egyfelől kezeli a hatékonyság elvét, de nem távolítja el még jobban az egyébként kevésbé tehetős, szegényebb embereket a jogtól, az igazságszolgáltatástól. Az LMP frakciója egy olyan megoldást tud támogatni, amely továbbra is biztosítja, sőt az elmúlt 15 évvel ellentétben erősíti a joghoz, az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférés jogát.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
