DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A rendkívüli perorvoslatok intézményével kapcsolatban érdemes azért azt hangsúlyozni, hogy miközben nem egy harmadfokról van szó, két fontos funkciója van például a felülvizsgálati kérelem intézményének a polgári, illetőleg a büntetőeljárásokban.
Az egyik ilyen funkció egy garanciális szabály az ügyben érdekelt fél, polgári perekben a peres fél részére, tehát hogy ha egy súlyos jogszabálysértés miatt lesz számára kedvezőtlen a bírósági döntés, akkor még van lehetősége a legfelsőbb bírói fórumhoz fordulni.
Viszont a mai vitában is viszonylag kevés szó esett arról, hogy elsősorban polgári, de büntetőügyekben is a felülvizsgálati kérelem intézménye, tehát a rendkívüli perorvoslatnak ez a fajtája nemcsak az egyedi ügyben egy végső garanciája a törvényességnek, hanem egyébként van egy olyan rendeltetése is, hogy elősegíti a joggyakorlat egységességét.
Akkor, amikor bíráljuk azt, hogy perértékre tekintettel további szűkítése következik be a felülvizsgálati kérelemnek, a rendkívüli perorvoslatok igénybe vehetőségének, akkor nem árt emlékeztetni arra, hogy az alkotmányjogi panasz intézményét is úgy alkalmazza az utóbbi hónapokban az Alkotmánybíróság, hogy nagyon tartózkodik attól, hogy beavatkozzon az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyekbe. Erre azért fontos hivatkozni, mert nem lehet a törvényjavaslat indokaként felhozni azt, hogy egyébként az alkotmányjogi panasz intézménye gyakorlatilag egy negyedik jogorvoslati fórumként rendelkezésre áll.
Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a rendkívüli perorvoslatnak egyszerre van egy garanciális jogvédelmi funkciója és van egy jogfejlesztő, jogegységet elősegítő funkciója, akkor két szempontból is teljesen indokolatlan a perértékhez, a vagyoni értékhez kötni a felülvizsgálati kérelem igénybevehetőségét.
(11.40)
A társadalompolitikai szempontokról, a perérték igazságtalan voltáról már szóltam. Érdemes viszont azt is tekintetbe venni, hogy dogmatikai szempontból miért tarthatatlan a perértéket alapul venni a jogalkotónak akkor, amikor arról dönt, hogy hogyan lehet szűkíteni a felülvizsgálati kérelem lehetőségét.
Először is szeretném felemlíteni, hogy miközben egyik oldalról a perértékre való hivatkozással ki lehet szűrni, hogy 20, 50 vagy éppen több százezer forintos követelések eljussanak a Legfelsőbb Bírósághoz jogszabálysértésre hivatkozva, nagyon könnyen lehet, hogy például személyiségjogi tyúkperekkel - amikor egyszerű megállapítást, bocsánatkérést kérnek egy egyébként ugyancsak bagatell ügyben - el lehet vinni felülvizsgálati kérelemmel a Legfelsőbb Bírósághoz. Szeretnék hivatkozni arra, hogy az úgynevezett nem vagyoni káros alkotmánybírósági határozat, a 32/92-es nemcsak az egyes személyek, hanem a személyiség egyes vonatkozásai között sem engedi meg a hátrányos megkülönböztetést. Tehát ott is hibás a perértékre való hivatkozás mint az egyetlen ismérve annak, hogy egy ügyet miért nem engedünk rendkívüli perorvoslatra, ott is aggályos, hogy úgymond indokolatlan vagy bagatell ügy nemcsak akkor keletkezik, amikor alacsony a perérték, keletkezhet akkor is, amikor nem meghatározható perértékről van szó. Például egy szomszédok közötti egyszerű adok-kapok vita elkerülhet a Legfelsőbb Bíróságra akkor is, ha egyébként nincs vagyoni követelés.
Hét olyan elvet tudok azonosítani, amely elfogadható korlátozása lehet a rendkívüli perorvoslatnak. Elképzelhető az, hogy a jogalkotó formai okokat követel meg a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetősége érdekében. Ilyen például az ügyvédkényszer.
Elfogadható az is, ha tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelem, a rendkívüli perorvoslat nem pusztán egy jogvédelmi funkcióval rendelkezik, hanem a joggyakorlat egységességét is szolgálja, hogy azt mondja a jogalkotó, az nem példa nélküli, hogy egy előzetes eljárásban aszerint dönt egy-egy felülvizsgálati kérelem befogadhatósága felől, hogy volt-e már hasonló típusú ügyben eseti döntés a Legfelsőbb Bíróságon, illetve a Kúrián. Tehát a precedens jelleg lehet egy ilyen szűrőelv.
Harmadrészt ismeretes a jelenlegi joganyagban is, hogy pertípus alapján mondja meg a jogalkotó, hogy bizonyos típusú perekben lehetséges-e felülvizsgálati kérelemmel fordulni a Kúriához vagy sem.
Negyedrészt túlságosan is laza a polgári perrendtartás, de a büntető eljárásjog is, amikor egész egyszerűen jogszabálysértésre tekintettel teszi megengedhetővé a felülvizsgálati kérelmet.
Lehet elvszerűen szűkíteni akkor, amikor azt mondja a jogalkotó, hogy nem elégszik meg azzal, hogy egyszerű jogszabálysértésre hivatkozik a peres fél, hanem azt mondja, hogy bizonyos típusú, mélységű, súlyú jogszabálysértések esetén engedhető csak meg a felülvizsgálati kérelem előterjesztése.
Lehetséges úgy szűkíteni a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségét, hogy mondjuk, a mellékkérdések esetében ezt kizárja a jogalkotó. Erre van javaslat ebben a salátatörvény-javaslatban és a hatályos Pp.-ben, Be.-ben is. Például a perköltség vagy az indokolás tekintetében kizárja a jogalkotó a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségét.
Végezetül pedig lehetséges egy vagyoni elvet mint korlátozó elvet bevinni a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetősége elé, például ha megemeli a jogalkotó a felülvizsgálati eljárás illetékét. Ebben az esetben a peres fél, ha a szociális helyzete ezt indokolttá teszi, költségkedvezménnyel élhet, és ekkor nem rekesztjük ki ebből a garanciális jogvédelmi intézményből a kevésbé tehetős embereket.
Tehát hét ilyen jogelv van, ami egyébként dogmatikailag teljesen indokolt és logikus módon indokául szolgálhat a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségének a korlátozására. A perérték, a vagyoni érték nem ilyen elv. Súlyos hiba volt 1997-ben és aztán 2009-ben is az akkori kormányok részéről, hogy pusztán a hatékonyság növelése vagy a gyorsítás érdekében perértékhez kötötték a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségét. Ez súlyos elvi zavarokat is okoz, és szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy miközben egy százezres követelés egy nagy cég vagy egy tehetős ember számára bagatell követelés, egy szegényebb ember, egy munkanélküli, egy nyugdíjas számára könnyen lehet, hogy létkérdés.
S még valamiről szó van. Lehet, hogy egy perérték egy látszólag csip-csup ügyben alacsony, lehet, hogy az adóbírság csak 200 ezer forint, és emiatt a törvényjavaslat szerint nem kéne megengedni a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségét, viszont lehet, hogy egy 200 ezer forintos adóbírság vagy egy pár százezer forintos vagyoni követelés, vagy egy alacsony, egy minimálbéres munkabér-követelés esetén egy olyan elvi probléma merül fel, ami miatt pontosan a joggyakorlat egységessége érdekében nem megengedhető az, hogy tarthatatlan, elvtelen döntések szülessenek. Egyik oldalon szó van arról, hogy nem engedhető meg az, hogy vagyoni alapon szelektálunk emberek között, és a szegényebb, kevésbé tehetős emberek számára nem biztosítjuk a garanciális jogvédelmi intézményeket, másfelől viszont szó van arról, hogy ha elfogadjuk azt, hogy a felülvizsgálati kérelem nem pusztán csak az egyén számára jogvédelmi garancia, hanem az egész joggyakorlat egységességét szolgáló garanciális intézmény, akkor ha és amennyiben a pertárgyértékre tekintettel bizonyos ügyeket nem engedünk fel a Kúriához, akkor egyben megengedjük azt, hogy tömegesen jelenjenek meg hibás, elvtelen, a joggyakorlat egységességét semmiképpen sem tükröző döntések az alsóbb fokú bíróságokon.
Ezt nem akarhatjuk, éppen ezért az LMP-frakció nevében azt kérem a kormánytól, hogy szakítson azzal a hibás 15 éves gyakorlattal, hogy különböző garanciális intézmények igénybevehetőségét a pertárgyértéktől teszi függővé. Ha továbbra is azt az utat járjuk, hogy pertárgyértéktől függően lehet garanciális intézményeket igénybe venni, az egyrészt felhívás keringőre az alsóbb fokú bíróságok számára, hogy ha egy egyszerű birtokügyről van szó, ha egy egyszerű százezer forintos kárkövetelésről vagy munkabér-követelésről van szó, akkor lehet lazábban kezelni az eljárási garanciákat, lehet kevésbé odafigyelni egy ügyre, hiszen nem jön majd a Kúria végső kontrollja, másrészt ez a típusú törvényhozás azt fogja eredményezni, hogy miután a tömeges ügyek úgymond kis perértékűek, mert az emberek többsége ebben az országban szegény és nem nagyon találkozik 3-4-5 millió forintos követelésekkel, hiába van a nagy perértékek esetén egy egységes joggyakorlat, a tömeges perek esetében megengedi a törvényhozás, és a Kúria sem tehet egyebet, hogy teljesen eltérő elvek alapján alkalmazzák a törvényeket az alsóbb fokú bíróságok.
Azt gondolom, ez szembemegy a kormányzat jogpolitikai törekvéseivel is, hiszen nem szolgálja a joggyakorlat egységességét, és lássunk világosan, ez a fajta felfogás, tehát hogy kizárólag perérték alapján engedjük a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria elé a különböző pereket, ez azzal fog járni, hogy az egyszerű emberek, a kisemberek újra azzal szembesülnek, hogy az ő esetükben nincs végső jogvédelmi fórum, lehet lazán kezelni a különböző eljárási intézményeket, kevesebb jogvédelem jár annak az embernek, aki kevésbé tehetős. Ez ellen tiltakozunk, és azt gondolom, hogy a joggyakorlat egységességét szolgálja a perérték mindenhatóvá tétele.
Azt javasoljuk, hogy a kormány hozza vissza a Ház elé a rendkívüli perorvoslatok intézményét, egyáltalán egy átfogó polgári perrendtartás-módosítást. Ebben az esetben van lehetőség arra, hogy az alapján a hét elv alapján, amit felsoroltam, próbáljuk áttekinteni, hogy hogyan lehetne újabb szűrőket beépíteni a rendkívüli perorvoslatok elé, de azt nem tudjuk elfogadni, hogy pusztán a perérték legyen egy ilyen szűrő, mert ami egy szegény ember számára hatalmas vagyon, hatalmas pénzösszeg, hatalmas perérték, az egy gazdagabb ember vagy egy nagy cég számára nyilvánvalóan bagatell összeg, kis perérték.
(11.50)
Javasoljuk azt is, hogy amíg a perérték alapján lehet korlátozni különböző garanciális intézmények igénybevehetőségét, addig legyen lehetőség arra, hogy az, aki költségkedvezményt kap a bíróságtól vagyoni helyzetére tekintettel, a költségkedvezményben részesülő fél előtt viszont nyíljon meg a lehetőség egy bagatell összegű perben is, hogy igénybe vehesse a Kúriát mint legfelsőbb bírói fórumot.
Azt szeretnénk kérni, hogy tűnjenek el a polgári perjogból, illetve a büntető eljárásjogból azok a megoldások, amik vagyoni alapon szelektálnak a jogkereső magyar állampolgárok között, a joghoz való, az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférést kell biztosítanunk. Ebbe az irányba kell és szabad módosítani a büntetőeljárást, illetve a polgári perjogot is.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)
