HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a most már sokat emlegetett salátatörvénynek csak egyetlenegy elemére, tehát mondhatjuk, egyetlenegy salátalevélre szeretném felhívni az önök tisztelt figyelmét, nevezetesen a 82. §-ra, amely a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 16. §-át hivatott módosítani. Már ezen törvény általános és részletes vitájában annak idején, tavaly kifejtettük, hogy mennyire nem értünk egyet a benne foglaltakkal. Arról van itt szó, hogy bizonyos EU-pályázatok sorsát a kormányzat egyetlen határozatával el tudja dönteni, azaz az EU felé vállalt kötelezettségek esetén, amikor a határidő úgy kezd lejárni, hogy nyilvánvaló, hogy a teljesítés el fog maradni, annak reális veszélye áll fenn, akkor a kormány beavatkozhat az önkormányzatok életébe, önrendelkezésébe, autonómiájába, és egyetlen határozatával a beruházást kötelezővé teheti és elrendelheti.
Az eredeti egy bekezdés helyett most már öt bekezdésből áll ez a szakasz, és gyakorlatilag az eredeti egyetlenegy bekezdésből álló szakaszt bontja ki és részletezi tovább, és ilyen értelemben - mondjuk ki - súlyosbítja is az abban foglaltakat.
Az, hogy a kormány döntése ellenében van hova fordulni az adott képviselő-testületnek, azaz a törvényszékhez, és az soron kívül dönt, mondhatnánk, hogy ez rendben is van; az, hogy már ez ellen felülvizsgálatnak helye nincs, az már valójában nincsen rendben. Az, hogy köteles tűrni az önkormányzat a beruházáshoz szükséges, tulajdonát érintő intézkedéseket, szintén egy olyan rész, amit mi súlyosan kifogásolunk. És bekerült egy olyan új (5) bekezdés, miszerint a miniszter, tehát adott esetben nyilván a belügyminiszter vagy a KIM, nem tudom pontosan, hogy kire gondolhat itt a törvény alkotója, a beruházás teljes dokumentációját megismerheti. Véleményem szerint ez állampolgári joga is, hiszen olyan típusú adatokat tartalmaznak ezek a beruházási dokumentációk - úgymint a részletes megvalósíthatósági tanulmányterv, a tervek maguk, a költségvetés, illetve a kivitelezés során a közbeszerzési dokumentációk -, amelyek egyebekben közadatokat tartalmaznak, tehát mindenki számára megismerhetők lennének.
De most lássuk azt, hogy valójában milyen példa az, ami alátámaszthatja ezt, mi az az eset, ami miatt ez felmerült egyáltalában, hogy ilyen módon a kormánynak be kellene avatkoznia. Meggyőződésem, hogy itt a vízi közműves beruházásokról van szó igazából. Tudjuk, hogy Magyarország az Európa Unióba történő csatlakozásával vállalt bizonyos kötelezettségeket az egészséges ivóvízellátás tekintetében, illetve a teljes körű csatornázás tekintetében, illetve szennyvíztisztítás tekintetében, és az első hétéves költségvetési időszak hatodik évének vége felé járva, amikor azt látjuk az NFÜ honlapján a számlálót megtekintve csak a mai nap is például, hogy 2600 milliárd forintnál tartunk a 8200 milliárd helyett, tehát a lehívási arány döbbenetesen és szégyenletesen alacsony, akkor nyilvánvalóan ilyen meglehetősen drasztikus lépésekre szánja el magát a kormányzat, hogy ezeket a típusú beruházásokat, amelyek jellemzően igen magas beruházási összegű pályázatok, kissé felgyorsítsa.
(11.30)
De hát mi is történik Magyarország-szerte ilyen víziközmű-beruházások tekintetében? Azt kell lássuk, hogy teljesen mindegy, tekintet nélkül tehát arra, hogy a beruházás sík vidéken, az Alföldön, vagy pedig valami hegyvidéki településen valósul meg, az érdekeltségi hozzájárulás, azaz egy-egy ingatlanra kivetett fizetési kötelezettség majdnem minden esetben azonos, ami meglepő fordulat minden szempontból. Tehát ezt nehezen tudjuk magyarázni, hiszen nagyon nem mindegy, hogy egy gravitációs szennyvízcsatorna-hálózatot akarok kiépíteni valahol, vagy adott esetben sok helyen nyomott vezetékre van szükség vagy átemelőkre, és így tovább, tehát további közműtárgyak beépítésére. Ennek ellenére valamilyen furcsa számítások miatt mégiscsak, bárhol járunk országszerte, ez az összeg, ez a 200-300 ezer forint közötti összeg szokott kijönni érdekeltségi egységenként, tehát ingatlanonként, amit valljuk be, a jelenlegi gazdasági helyzetben nagyon nem egyszerű kifizetnie az ingatlantulajdonosoknak.
Ugyanakkor meg arra lehetőség nem igazán van, hogy ilyen tekintetben az ingatlantulajdonosok vitatkozzanak, hiszen egyrészt ha ebből a pályázatot megalapozó dokumentációból, részletes megvalósíthatósági tanulmánytervből ezt számolják ki, akkor ez ellen vita nincs. És a másik az, hogy kényszertagság van, tehát hogy ha a víziközmű-társulatokban a társulat 66 százalékos belépési aránya megvalósult, akkor a további 33 százaléknak már kötelező belépnie. De azt kell hogy mondjuk, hogy sok esetben ez a 66 százalék meglehetősen vitatott módon vagy vitatható módon jön össze.
Nem egy helyen találkoztunk országszerte olyannal, hogy igen - és egyébként ezekben a kérdésekben több helyen már ügyészségi felülvizsgálat van -, úgy alakulnak meg víziközmű-társulatok, hogy adott esetben nem is tudják az érdekeltek, hogy ez megalakult, vagy adott esetben nem is tudják, hogy tagokká váltak, mert valami módon, hát mondjuk ki: közokirat-hamisítás módján a nevük odakerül egy papírra, ahova egyébként ők nem is szerették volna.
Azonkívül az se merül fel egyetlenegy esetben sem, hogy esetleg alternatív csatornázási módokról is szó lehessen. Nem, minden esetben egyetlenegy kivitelezési technológiát ajánlanak fel, mondom még egyszer, jó drága pénzen, és eszik, nem eszik, nem kap mást a lakosság, a település.
Mondom, ezekben az erősen vitatott kérdésekben adott esetben már mi is tettünk büntetőfeljelentéseket, fordultunk már ügyészséghez, de sajnos nagyon sok esetben érkeznek ilyen és hasonló hírek szerte Magyarországról. És nyilvánvalóan ez az a körülmény, ami önkormányzati képviselőket arra sarkallhat, hogy adott esetben azt mondják, hogy nem biztos, hogy részt akarunk venni ezen európai uniós pályázat megvalósításában.
Azonkívül, továbbmegyek, sok esetben nem csak a lakosságtól beszedett pénzekről van szó mint önrészről. Nagyon sok esetben magának az önkormányzatnak is igen jelentős összeggel még hozzá kell járulnia ezenfelül, hogyha szennyvíztisztító művet akar létrehozni, amelynek a fedezete nem igazán áll rendelkezésre azoknál az önkormányzatoknál, amelyek, tudjuk, már egyébként is súlyosan el vannak adósodva. Nem csoda tehát, hogyha egy-egy képviselő-testület azt mondja, hogy kérem szépen, rendkívül jó lenne nyilvánvalóan környezetvédelmi, természetvédelmi szempontok és egyéb szempontok miatt, hogyha a csatornaberuházás ilyen módon megvalósulhatna, de inkább nem veszek részt benne.
Azonkívül pedig azt kell mondjuk, hogy ezek a pályázatok rendkívül drága pénzek. Nem egy esetben találkoztam olyan helyzettel, amikor egyébként, mondjuk, a 65 százalékban támogatott csatornaberuházás, ahol tehát 35 százalék önrészt kell hozzátennie csak a lakosnak vagy az önkormányzatnak együttesen, tehát ez a 35 százalék lakosra, ingatlanra lebontva ugyanannyi volt, mint a település másik részén, ahol mondjuk, az Európai Unió valami miatt nem támogatta ezt a csatornaberuházást, és ott 100 százalékban saját önerőből kellett megfejleszteni. Tehát azt kell mondjuk, hogy a 100 százalék és a 35 százalék közötti különbség úgy jöhetett ki, úgy valósulhatott meg, hogy ez a plusz, extra körülmény, amit az Európai Unió adminisztrációban, meg egyéb, más módon rátesz, illetve, hogy bizonyos módon ezek a közbeszerzések, amik ezzel kapcsolatban, ezen európai uniós beruházásokkal kapcsolatban lezajlottak, nem mindig történtek napfényes átláthatósággal és egyértelműséggel, mivel a szennyvízpiac Magyarországon elég szűk, a beruházók pedig kellően felverik az árát ezeknek a beruházásoknak, különösen akkor, hogyha tudják, hogy európai uniós pályázatról van szó. Tehát bizonyos értelemben kötelezettségről is szó van, bizonyos értelemben még plusztámogatásról is, és akkor erősen vastagon tud fogni a pennájuk.
A másik probléma, ami szintén sokszor felmerül képviselő-testületeknél, ez az eszközpótlási kötelezettség, ami európai uniós beruházásoknál van, és csak ott van. Ez, valljuk be, pluszban még rendkívüli módon meg tudja drágítani ezeket a beruházásokat, illetve olyan jellegű, további kötelezettségeket kell vállaljon egy-egy képviselő-testület, hogy majd az idők folyamán, a következő 15-20-30 évben milyen ütemben fogja drasztikus mértékben megemelni a szennyvízdíjat.
No, hát ezek azok a példák, amiket szerettem volna önök elé tárni, ami miatt igenis azt kell mondjuk, hogy megalapozottan mondhatja egy-egy képviselő-testület, hogy köszönöm szépen, de ebből az európai uniós pályázatból nem kérek.
Ugyanakkor a kormányzat ebben az esetben beléphet, és azt mondja, hogy de igen, akkor is megvalósítom, és az önkormányzatnak tűrnie kell ezen megvalósítás összes körülményét, mind finanszírozási tekintetben, mind pedig a tulajdonához való hozzáférés tekintetében. Igen, adott esetben olyan nagy közműtárgyak elhelyezéséről van szó, amelyek jelentős önkormányzati vagyon sorsát tudják befolyásolni. Egy szennyvíztisztító mű elhelyezése vagy bármilyen további más közműtárgy elhelyezése adott esetben véglegesen el tud dönteni egy-egy önkormányzati tulajdont és annak az igen széles környezetének a sorsát. Ezért gondoljuk azt, hogy ez az a paragrafus, amit mindenféleképpen ki kell venni a törvényből. Sőt, javasoljuk megfontolásra, hogy ezt az eredeti törvényből is ki kellene venni, mert ez súlyosan csorbítja az önkormányzatok autonómiáját, önrendelkezését, amit a kormányzat már egyébként is célba vett, és egyébként is igen sok sérelmet kellett ilyen értelemben az önkormányzatoknak elszenvedniük.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
