SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék néhány gondolatra válaszolni.
Először is Vágó Sebestyén képviselő úrnak szeretném megköszönni az észrevételeit. Az egyik köszönet azért, mert szakmailag tett hozzá gondolatokat. Mindamellett azért szeretném azt kiemelni, lehet, hogy félreérthető a törvénytervezetben, miszerint 2014. december 31-éig a működő lakóotthonoknak is már az új szabályozási rendszerben kell működniük, ez nyilván nem arra vonatkozik, hogy a létszámukat 50 fő alá kell csökkenteni. Lehetetlen. Lehetetlen ezt megvalósítani ennyi idő alatt, ezt mindenki nagyon jól tudja.
És akkor kicsit kitérnék Sós Tamás képviselő úrnak a felvetésére, amiben sok igazság is volt, és majd azt is elmondom, hogy mit tartok annak. De azért, amikor ön azt kérdezi tőlünk - illetve LMP-s képviselők -, hogy miért ilyen lassú ennek a kiváltásnak a folyamata, és miért csak most kezdtük el, én szeretném önnek jelezni, hogy önök 2007-re már megkapták azt a 7 milliárd forintos lehetőséget európai uniós támogatásból, amivel nem tudtak élni. Nem tudták kiírni a pályázatot. És azért nem tudták kiírni a pályázatot, mert nem volt egy kitagolási koncepció, amit az Európai Uniónak az illetékes szakértői nagy nehezen, de mégiscsak elfogadtak most már ebben az önkormányzati ciklusban, amit mi csináltunk meg és mi készítettünk el.
Nem lehetett miből dolgozni. Éppen ezért az a pályázat, amit nemrég írtunk ki, néhány hónappal ezelőtt, ennek a pályázatnak az eredményei csak most fognak beérkezni. Ezért tolódik. 7 milliárd forint tudom, hogy rengeteg pénz, és azt is tudom, hogy nagyon kevés pénz ahhoz, hogy mindezt a hatalmas, több mint tízezer embert érintő, a főleg fogyatékossággal élő, pszichiátriai sérült vagy pedig súlyos, tartósan beteg, bentlakásos intézményben élő honfitársunknak a sokkal jobb támogatott lakhatása megvalósuljon. De el kell kezdeni ezt a munkát, és azt hiszem, most ilyen értelemben önöknek mégiscsak köszönetet kell mondani, hogy a törvényjavaslatnak ezt a részét, azt hiszem, egyöntetűen támogatták.
Remélem, az csak félreértés és félremagyarázás, vagy inkább hogy nem félremagyarázása a gondolatoknak, miszerint a korábbi I-es és II-es - azért mondom, hogy korábbi, mert ma már nem így hívjuk a rokkantsági fokokat -, tehát a rájuk vonatkozó soros felülvizsgálati kötelezettségben nincsen változás, ez eddig is így volt. Hiszen ha valakit valamilyen oknál fogva a II-es csoportba besoroltak, de lehet az, hogy egyrészt az állapota romlik, ezért más csoportba esik be, de az is lehet, hogy javul, van ilyen, főleg mondjuk, olyan betegségeknél, amelyeknél az orvostudomány már fejlődött, javult, és éppen ezért át lehet minősíteni egy jobb feltételre. De ez a törvényjavaslat nem érinti ezt a feltételt, én ezt szeretném önöknek jelezni. Valamit félreértenek, vagy pedig, még egyszer mondom, remélem, nem félre akarják magyarázni.
A mostani módosítás csak az állapotváltozás esetére teszi lehetővé, hogy az érintett kérhesse a felülvizsgálatot. Kérhesse. Ez egészen más helyzet, mint ha arra kötelezzük. És egyébként a foglalkoztatási rehabilitációval kapcsolatban nem tartalmaz ez a törvényjavaslat semmiféle rendelkezést. Tehát én kérem szépen az LMP-s képviselő asszonyokat, illetve képviselőket, hogy ne magyarázzák félre ezt a törvényt.
Egyébként a rehabilitációs foglalkoztatásra vonatkozó gondolata teljesen más kérdéskörbe tartozik, az magához a foglalkoztatáshoz tartozik, és az azért fontos lehetőség, hogy azok a cégek, amelyek őket foglalkoztatják, az ilyen állapotú honfitársainkat, azok megkaphassák azt a támogatási összeget, ami valóban, a jövő évben átalakuló támogatási összegeknél meg fog valósulni, és mindenkinek a segítését fogja szolgálni.
(15.20)
Tehát kérem szépen, hogy azért ne magyarázzák félre, mert fölöslegesen nem kell riogatni azokat az embereket, akiknek amúgy is nehéz az életük, amúgy is nagyon nehéz a sorsuk.
A következőt szeretném az iskoláztatási támogatással kapcsolatban önöknek mondani, és kicsit erősíteni azt, ami ugyan igaz, hiszen Szabó Timea LMP-s képviselő asszony is mondta, hogy nem szankcionálni kell, illetve Sós Tamás képviselő úr is azt mondta, hogy pedagógiai módszerek is kellenek. Ez igaz, tehát kellenek, de szankciók, szigor nélkül a jogok és a kötelességek nem működnek együtt. Márpedig egyértelműek a számok, egyértelműek a statisztikai adatok, hogy ezek, azt hiszem, mindannyiunk érdekét szolgálják, persze leginkább azon fiatalokét, gyermekekét, akik nagyon nehéz életkörülmények közül érkeznek, és nagyon nehéz nekik egyébként az iskolai évek után is kitörni abból a nyomorból, szegény élethelyzetből, amiben éltek.
Csak szeretném önnek jelezni, hogy a 2010-2011. tanévben 7427 olyan tanuló volt, akiknek a támogatását jogerősen fölfüggesztették. De azt hiszem, ennél sokkal jobban mutatja, és mindennél beszédesebb az a szám, miszerint míg a 2009-2010. tanévben 28 920 olyan tanuló volt, aki több mint 50 órás igazolatlan hiányzást szedett össze, a következő évben, amikor már a szankció megvolt, amikor már lehetett szankcionálni - még nem olyan szigorúan, mint most -, akkor ez a szám 18 393-ra, azaz több mint tízezerrel csökkent. Ez 36 százalékos csökkenés, és amikor önök azt mondják, hogy a legszegényebb emberekért vagy gyerekekért akarnak föllépni, és mellettük küzdenek, akkor hallgassák meg a salgótarjáni polgármester asszony észrevételét, hogy ő mit mond a gyakorlatból. Kérdezzék meg tőle, hogy mikor lehet kitörni ebből a szegénységből!
Csak akkor lehet kitörni, hogyha az általános iskolát elvégzik ezek a gyerekek. Én járom a gyermekvédelmi intézményeket, kedves képviselő asszony, beszélgetek velük, 16 éves gyerekek ott tanulják a betűvetést. Ön szerint ez normális? Miközben egyik oldalról évente több százezer forintot tesz bele az állam - illetve nem az állam, hanem mindannyian - a közösségi pénzből az oktatásba, másik oldalról meg analfabéta gyerekek jönnek ki? És ezeknek a fiataloknak semmi lehetőségük nem lesz az életükben.
Tehát abban önnek teljesen igaza van, és azt hiszem, ezt mindannyian hangoztatjuk és mondjuk is, hogy szükség van az oktatási rendszeren belül az erősítésre. Szükség van arra, hogy ezeknek a fiataloknak adott esetben másfajta módon is megadjuk a lehetőséget az oktatásra. De ha nincsenek a jogokkal ott a kötelességek, akkor semmit nem ér az egész dolog, és szankció nélkül pedig ott tartunk, ahova eljutott ez az ország az elmúlt évek során. Tehát kérem, képviselő asszony, ezeket a számsorokat vizsgálja.
Még egy statisztikát ehhez kapcsolódóan hadd mondjak el önnek, ami látszólag nem mond el mindent, de azért mégiscsak beszédes, hogyha megnézzük azokat a megyéket, ahol a legnagyobb gondok vannak a gyermekvédelemben, a fiatalokkal, ahol nem csak a legtöbb hiányzás van, hanem a legtöbb gyermek nem tud utána elhelyezkedni a fiatalkorát elérve. Nézzék meg az adatokat: míg Budapesten és környékén a hiányzások száma ezer főre vetítve 2 ezrelék, addig mondjuk, Borsod-Abaúj-Zemplénben 6 ezrelék, a háromszorosa. És ugyanígy mondhatom Szabolcs-Szatmárt, ahol 5 ezrelék, ugyanígy mondhatom Heves megyét, ahol 6 ezrelék. Tehát ahol a legnagyobb baj, a legnagyobb gond van, ott vannak a legnagyobb hiányzások, és ez szerintem nem normális.
Tehát nagyon kérem önöket arra, hogy ilyenre figyeljenek oda, mert lehet a szegényeket védeni, és kell is, azt hiszem, mindannyian ezt tesszük; akik polgármesterként dolgoznak a terepen, még inkább ezt teszik. Na de a szegénységből való kitöréshez az oktatási rendszer megerősítésére és a megerősítés mellett pedig igenis a szigorra és a szankciókra is szükség van.
Tisztelt Országgyűlés! Még Sós Tamás képviselő úrnak szeretnék néhány dologra reagálni. Gondolom, csak félreértés volt az a gondolata, hogy miért baj, ha gyakran idekerül ugyanaz az előterjesztés. Hát, ugyanazt az előterjesztést nem hozzuk ide, hanem eleve törvénymódosítást hozunk ide, és nem ugyanazt hozzuk, mert annak tényleg nem lenne értelme. Tehát azokat a változtatásokat hozzuk ide, amit egyébként mi is beismertük és elismertünk, hogy igenis voltak olyan változtatások, amelyek javításra szorulnak. A másik oldalról, amit képviselő asszonyok is mondtak és polgármesterként mondanak: az életből átvett dolgokkal igenis módosítani kell, és azzal nincsen semmi baj.
Még egy dolgot hadd reagáljak az ön felvetésére. Tulajdonképpen ön elmondta az őszi expozémat - és ezt köszönöm szépen - a gyermekvédelem területén. Hogy honnan vette ezeket az adatokat, az engem különösebben nem izgat, ettől még tudok jól aludni. De annak különösen örülök, hogy fölvetette azokat a témákat, amelyeket egyébként a gyermekvédelmi törvény őszi módosítása kapcsán be fogunk hozni az Országgyűlés elé. Ez valóban azokat a törekvéseket tükrözi, amit ön elmondott, amit mi szeretnénk: a gyermekvédelmi gyámság, hogy az otthonteremtési támogatás ne a levegőbe ússzon el, hanem legyen egy olyan alap, amiből utána lesz honnan kitörni ezeknek a fiataloknak, akiknek sokszor semmit talaj nincs a lábuk alatt, semmi háttér nincs mögöttük, amely segíti őket. Tehát pontosan ezért tesszük meg ezeket a változásokat.
Abban igaza van, hogy benne volt az anyagban korábban, de azért vettük ki, mert pontosításokat akarunk még elkészíteni, és valóban a jövő évi költségvetés tervezése - ami most már itt van az Országgyűlés előtt - már tartalmazza ezeket a gondolatokat. Ez ősszel ide fog kerülni a Ház elé, és akkor talán lehet, hogy részben megosztva fogjuk elmondani az államtitkári vagy miniszteri expozét, és ebben köszönöm szépen a segítségét.
Tisztelt Országgyűlés! Azok a javaslatok, amelyek idekerültek az Országgyűlés elé, azt gondolom, részben technikaiak, de amelyek nem technikaiak, nagyon fontosak. Nagyon fontosak abban az irányban, egyrészt a társadalmi igazságosság szempontjából, miszerint azok, akik adót és járulékot fizetnek, lássák, hogy akikért a segítséget, a támogatást, a segélyt adják, azok is mindent megtesznek életük jobbá tétele érdekében. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
