SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Előttünk fekszik az egyes szociális tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló, közel 40 oldalas törvényjavaslat.
Maga az irományszöveg csupán múlt hét pénteken este jelent meg, ennek ellenére már ma tárgyaljuk a parlamentben rohamtempóban. Először is szeretnénk újra megkérdezni, hogy mire ez a nagy kapkodás, ez a nagy rohanás. Nem először fordul sajnos elő az, hogy egy nagy terjedelmű és fontos módosításokat tartalmazó törvényjavaslatra lényegében egy hétvégényi idő áll rendelkezésre.
Ebből is látszik persze, hogy semmiféle érdemi közös gondolkodásra, felkészült vitára, kidolgozott érvekre tulajdonképpen nincsen szüksége a kormánynak, azt a lehető leghamarabb szeretnék kétharmaddal átnyomni. Ráadásul egy újabb salátatörvényről van szó, vagyis ahelyett, hogy az egyes törvényeket lépésről lépésre, külön-külön tárgyalnánk, időt és helyet adva, önök most hirtelen ránk zúdítják közel tucatnyi törvény módosítását, elrejtve a legalábbvalóbb változásokat, nehogy külön-külön kelljen erről vitáznunk. Tehát ennyit a nemzeti együttműködés rendszeréről.
Az eljárásrendi kritika után nézzük akkor a főbb tartalmi elemeket! A módosító javaslat három fő elemével szeretnénk foglalkozni, de az egyéb részekre is igyekszünk majd később kitérni a vitában. A megváltozott munkaképességűekre vonatkozó szabályozás változásáról Szél Bernadett képviselőtársam ismerteti majd az LMP állásfoglalását.
Én hadd kezdjem a javaslat első főbb elemével, a támogatott lakhatás, az új szociális ellátási forma bevezetésével! A támogatott lakhatás a fogyatékos személyek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, valamint a hajléktalan személyek részére biztosítana egy új ápoló-gondozó intézményi ellátást. Ehhez az ellátáshoz többféle szolgáltatás is kapcsolódna.
(14.40)
Miért lenne erre az ellátási módra szükség? Itt leginkább a fogyatékkal élőkre kell gondolnunk, akik helyzetének előmozdítása, ellátásuk javítása különösen fontos az LMP - mint a társadalmi igazságosságra különösen érzékeny párt - számára. Jelenleg a közel 600 ezer fogyatékos személyből majdnem 17 ezren élnek tartós bentlakásos otthonokban. Ezek a nagy létszámú intézmények sok esetben a nagyobb településektől távol, az országhatár mellett izoláltan működnek. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon még mindig tovább él a szocializmus hagyománya, amikor is a fogyatékkal élőket szerették volna minél messzebb tudni a társadalomtól, a közösségekből. Ezekben a távoli nagy létszámú intézményekben való elhelyezés rossz a bentlakóknak és rossz a családjuknak is, akik sokszor csak kényszerből választják ezt az ellátási formát családtagjaik számára. Hiába nyújtanak a nagy intézmények sokszor egyébként színvonalas szolgáltatást, ellátást, jellegükből adódóan nem képesek arra, hogy lakóik számára megteremtsék a társadalmi életben való részvétel lehetőségét, ők szükségszerűen izolálnak, elkülönítenek.
Az intézményi férőhelyek kiváltása tőlünk nyugatabbra már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött. A nagy intézményeket bezárták, az úgynevezett kitagolás során sokkal kisebb és személyre szabottabb ellátási típusok, például lakóotthonok, támogatott lakhatási formák terjedtek el. A közösségekben az érintettek eredeti lakóhelyéhez valóban közel állnak ezek. Nálunk ez a folyamat nagyon akadozik. Ez a szemlélet a rendszerváltás után viszont megjelent már Magyarországon is. Rövid idő után a kormányok is egyetértettek abban, hogy a tömegellátásból el kell mozdulni az egyéni szükségleteket figyelembe vevő kisebb, személyesebb ellátási formák irányába. A valódi tettek, vagyis az intézménytelenítés, a kitagolás folyamata azonban hosszú ideig mégsem kezdődött el. Ezen a ponton elismerés illeti a jelen kormányzatot, amely a semmittevés után végre a valódi cselekvés jeleit mutatta ezen a téren. Többek között megalkotta a kitagolási stratégiát, és uniós forrásokat csoportosított át a cél elérése érdekében.
Ugyanakkor sajnos több ponton is azt tapasztalták az érintettek és a velük foglalkozó szervezetek, szakértők, hogy olyan kulcsterületeken hőkölt vissza a kormányzat, amelyek az eredetileg deklarált célokat komolyan veszélyeztetik. Korábban az LMP is beszélt már arról, hogy a kitagolási stratégia túl hosszú, már-már beláthatatlan időtávon képzeli el az eredményeket, illetve akadoznak a források is. Például a kulcsfontosságú közép-magyarországi régió, így a főváros is kimarad egyelőre a pénzekből, nem tudja a nagy bentlakásos otthonait kisebb és humánusabb férőhelyekkel kiváltani.
Az előttünk fekvő törvényjavaslatra a fentebb említett új bevezetendő ellátás, a támogatott lakhatás kapcsán szeretnék észrevételeket tenni, már amennyi látszik a kormányzati szándékból. Maga az ellátás szabályozása eléggé kidolgozatlannak tűnik, legalábbis egyelőre. Egyrészt nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a kormány támogatott lakhatás címén megengedné továbbra is a viszonylag nagy létszámú, 50 fős elhelyezést; akkor sem, ha ezentúl nem nagy intézményben, hanem egymás mellett fekvő lakások és épületek együttesében élne együtt több tucat fogyatékkal élő ember.
Tisztelt Ház! A támogatott lakhatás egyik legfontosabb jellemzője, hogy csupán néhány fő együttes elhelyezését jelenti. Ez alapvető evidencia a szociális szakmában, ez alapvető gyakorlat Nyugat-Európában. Komoly külföldi bírálatokat kaptunk már nemzetközi szervezetektől, neves szakértőktől is ez ügyben, hiszen a kabinet nem tud elszakadni a nagyintézményi ellátás gondolatától. Ráadásul a kormányzat elé kerülő eredeti szövegváltozatban még nem is szerepelt a néhány fős elhelyezés lehetősége. Örülünk neki, hogy szakmai nyomásra legalább most ez bekerült. Kérdés, hogy hány fenntartó és szolgáltató fog élni ezzel a lehetőséggel. Pedig ez az, amire igazán nagy szükség lenne, kilépni az intézményi struktúrából, kilépni a közösségekbe, a társadalomba. Mindenkinek joga van a teljes jogú társadalmi életre, a teljes jogú társadalmi részvételre. Ehhez nemcsak arra van szükség, hogy legfeljebb viszonylag kis létszámú ellátási formákat teremtsünk, hanem garantálni kell azt is, hogy ez a lakhatási forma valóban a többségi társadalom lakóhelyén helyezkedjen el. Valóban az ellátotti igényeknek megfelelő, például teljes mértékben akadálymentes legyen; valóban olyan lakhatásról legyen szó, amiben a többségi társadalom is lakik. Ezek a garanciák most hiányoznak a javaslatból, ezt az LMP módosító indítványokkal szeretné majd pótolni.
Egy másik fontos kérdés - erre fentebb utaltam már -, hogy a támogatott lakhatás azt jelenti, hogy a lakhatás, vagyis az érintettek elhelyezése mellett szükség van a különböző úgynevezett külső szolgáltatásokra, például ápolásra, gondozásra, fejlesztésre, személyes szociális segítségre, segítésre. Ezek nélkül a szolgáltatások nélkül nem lesznek képesek az érintettek egy teljesebb, önálló életvitelre.
De mi is van tulajdonképpen ezekkel a szolgáltatásokkal? A nagy intézmények kitagolása nem lehet sikeres akkor, ha a kormányzat továbbra is folytatja a szociális szolgáltatások elsorvasztását. Pár napja már nyilvános a jövő évi költségvetés tervezete, ahol azt látjuk, hogy a szociális ágazat helyzete semennyire sem javul jövőre, sőt tovább folytatódhat az állami támogatások értékvesztése. Már tavaly súlyosan megvágták pont azokat a közösségi, otthon közeli ellátásokat, amikre a legnagyobb szükség lenne. A kitagolásnál fontos alapelv, hogy a nagyintézményi férőhelyek lebontásából származó költségvetési nyereséget nem kivonjuk a rendszerből, hanem azzal párhuzamosan megerősítjük a szociális alapellátásokat. Amíg ez hiányzik, amíg továbbra is lehetővé tesszük a nagy létszámú elhelyezést, addig nem lesz eredményes a kitagolás. Ha nem adunk meg minden segítséget ahhoz, hogy az egyén a közösség életében részt vehessen, addig nem lesz sikeres a fogyatékkal élők társadalmi integrációja, befogadása.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat szintén fontos pontja a családi pótlék, pontosabban a Fidesz-kormány szigorítása miatt iskoláztatási támogatás szabályozásának további szigorítása. Megszűnik a támogatás felfüggesztésének lehetősége, vagyis a családi pótlékot nem kell a külön családtámogatási folyószámlára folyósítani, és visszamenőleges kifizetésre ismételt iskolába járás esetén sem kerülhet sor.
Ahogy a törvényjavaslat indoklása megfogalmazza, az iskolalátogatási kötelezettség elmulasztása esetén minden gyermekre - a gyermek életkorától és családi, jövedelmi helyzetétől függetlenül - ugyanaz a jogkövetkezmény, tegyük hozzá, negatív szankció, azaz büntetés vonatkozik. Az LMP továbbra is úgy gondolja ugyanakkor, hogy nem szankcionálni kell az iskolai mulasztásokat, ez ugyanis hosszú távon bizonyítottan nem működik, hanem mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az iskolába járást ösztönözzük, az iskolába járást segítsük. Sajnos, az oktatási rendszer átalakítása nem ebbe a segítő-támogató irányba mutat. Sokkal inkább lenne szükség arra, hogy vonzó legyen az iskolába járás. Ehhez persze számtalan feltételnek teljesülnie kell. Az LMP-nek az úgynevezett mindenki iskolája programja pont ezt szolgálja, mentorokkal, fejlesztőpedagógusokkal, tehetséggondozással, a pedagógusok anyagi ösztönzésével. Arról nem is beszélve, hogy helytelennek tartjuk azt, hogy a szociális funkciókat a kormányzat igyekszik leválasztani a különböző támogatásoktól. Nem veszik figyelembe, hogy különösen a családi pótléknak milyen jelentős szerepe van a szegénységi kockázatok enyhítésében, a szociális biztonság javításában, éppen ezért a családi pótlék érdemi emelésére lenne szükség - a jövő évi költségvetési tervezetben megint nem látjuk ennek az alapjait -, nem pedig további szigorításra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szél Bernadett képviselőtársam fogja folytatni az LMP gondolatait, az LMP véleményét a szociális törvényre vonatkozóan. Köszönöm.
