VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mondhatnánk úgy is, hogy valamilyen szinten megpróbálom folytatni azt, amit a bizottsági véleményben elmondtam, ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni. Egy ígéretem viszont van főosztályvezető asszony felé, hogy a pozitívumairól is fogok most beszélni a törvénynek. Lehet, hogy nem leszek teljesen középutas politikával bíró, tehát nem fogok azonos értékben mondani innen is, onnan is, de természetesen megemlítem a pozitív intézkedéseit és vonásait is a javaslatnak.
Az első és legnagyobb kritikám az, és szerintem minden ellenzéki politikusnak, illetve a szakmában dolgozó, a szakmában részt vevő embereknek, hogy a bizottsági ülésen Baráth Zsolt képviselőtársam említette a nemzeti szociálpolitikai koncepciót, beszélünk már évek óta, mióta a kormány felállt, szinte már 2010 őszére ígérték a szolgáltatási törvényt, ami tulajdonképpen valamilyen szinten összefogná a gyermekvédelmi törvényt és a szociális törvényt. Egy teljesen új szabályozást ígértek, ehhez képest semmi mást nem tapasztalunk, csak egyhavonta, egy-kéthavonta bedobnak egy-egy toldozgatós-foldozgatós, salátatörvény jellegű módosító indítványt, de a komplett, illetve a komplex rendszer-átalakításra még nem láttunk javaslatokat. Illetve ezt a komplex szabályozási törvényi irányítást nem látjuk, még a fényt sem az alagút végén, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy még a kanyarban sem látjuk az elkövetkezendő szolgáltatási törvényt. Tehát ilyen szempontból nem értjük, hogy miért van szükség megint ilyen toldozgatásra-foldozgatásra, miért ennyire sürgősen, miért nem történik meg tényleg végre a komplex átalakítás.
A támogatott lakhatással kapcsolatban mondanék egypár szót. Ez az egyik olyan pontja egyébként a törvénymódosító javaslatnak, illetve az indítványnak, amivel egyetértünk. Már régóta vártuk ezt, ha nem fogyatékossággal élő személyekről beszélünk, hanem mondjuk, a hajléktalan személyekről beszélünk a támogatott lakhatás kérdésében, én akkor úgy hívnám ezt a támogatott lakhatást, mint egyfajta félutas ház félutas házát, és éppen ezért hiányzik is nekem a javaslatból az, hogy ezt kövesse egy tényleges félutas ház.
Tehát igaz, hogy a bizottsági ülésen főosztályvezető asszonytól megkaptam azt a választ, hogy természetesen lesz ennek folytatása, de sehol nem látjuk még. Tehát ez a támogatott lakhatás akkor lenne igazán kerek és egész, ha ezt követné egy kivezetés. A hajléktalan személyeknél egyértelműen a felkészítés és a reszocializáció után elég nagy százalékban érinthetné ez az ellátottakat. Egyéb esetben, például a fogyatékossággal élők esetén pedig a támogatott lakhatás feltételei, kedvezőbb feltételei, a fejlesztés, szinten tartás kedvezőbb lehetőségei következtében szintén lehetne egy bizonyos, itt már nem olyan nagy százalékban, még ha 3-4 százalékban vagy 20 százalékban, akkor is, tehát ha kis százalékban, akkor is… - de eredményesen folytatható lenne egy kivezetéssel egy önálló lakhatás biztosítása, vagy önálló lakhatás segítésével kerek egésszé lehetne tenni ezt a támogatott lakhatással beindított programot.
Visszatérve arra, amiről már a bizottsági kisebbségi véleményben is beszéltem, illetve amiről a bizottságban is beszéltem, a támogatott lakhatással kapcsolatban, ami a lakóotthonokat érintő probléma. Amit én problémának érzek, ez a 2014. december 31-es kifutás. Ezt több szempontból érzem én aggályosnak. Igaz, hogy hálózatban hozhatják létre az intézmények, hálózatban tarthatják fenn a támogatott lakhatási intézményeket, tulajdonképpen ezeket az egységeket, de akkor is kérdéses az, hogy ismerve az óriási költségeit egy-egy intézmény kialakításának, szerintem kérdőjeles az, hogy az erre a célra pályázati pénzként elkülönített összeg elég lesz-e arra, hogy az összes ellátottat tulajdonképpen kiszervezzék ebbe a támogatott lakhatási rendszerbe. Ez az egyik része, ami miatt aggályos az, hogy a lakóotthonokra 2014. december 31-én lakat kerül.
A másik pedig az, amiről már a kisebbségi véleményben is beszéltem, hogy nagyon sok esetben éppen az elmúlt években alakítottak ki lakóotthonokat, újítottak fel tartós bentlakást biztosító intézményeket, hogy lakóotthonnak minősüljenek. Ezek nem kis költségvetéssel jártak, ezt mondhatjuk úgy is, hogy nem kevés európai uniós, állami vagy önkormányzati pénzekbe kerültek. Ehhez képest tulajdonképpen ezt most úgy is lehet mondani, hogy kidobtuk az ablakon, és nincs egyfajta kifutási idő. Itt tulajdonképpen szinte úgy is lehet mondani, hogy fölöslegesek voltak ezek az átalakítások, és akkor a törvény még nem is beszél azokról az intézményi ellátási formákról, amelyek még a lakóotthoni ellátásnál is rosszabbak, tehát - csúnya szóként alkalmazva a “klasszikus” jelzőt - a klasszikus tartós bentlakásos intézmények elhelyezési rendszeréről egy szót sem említ.
Tehát akkor ezek szerint elképzelhető lesz az, hogy 2014. december 31-én lakat kerül az összes lakóotthonra, valamilyen szinten meglesz a támogatott lakhatás, tehát ki lesznek alakítva bizonyos százalékban ezek az egységek, és akkor tulajdonképpen a lakóotthonokat bezárják. 2015. január 1-jétől pedig ugyanúgy, ezek a tömeges, szegregált, zsúfolt, nem éppen otthonosnak nevezhető körülményű, tartós bentlakást biztosító intézményi részlegek pedig tovább fognak üzemelni, tovább fognak működni? Tehát ez egy érdekes ellentét, amit nem igazán értek, hogy erre miért volt szükség.
Az iskoláztatási támogatásról szólnék még egypár szót. Itt is találhatóak pozitívumok. Az egyik pozitívum az, hogy megszüntetik, illetve kizárólagossá teszik a szüneteltetés intézményét. Ezt támogathatónak tartjuk, ugyanis az abban az időszakban elkövetett bűntől tulajdonképpen nem mentesítheti az azután eltöltött, akár igazolatlan mulasztások nélküli idő sem azt, hogy az a tanuló, illetve annak a tanulónak a gondozói, nevelői, szülei hibáztak, így egyértelmű, hogy ismét a társadalmi igazságosságra hivatkoznék, hogy ne felfüggesztése, hanem szüneteltetése legyen ennek az ellátásnak.
Azt is üdvözlendőnek tartjuk, hogy az intézkedési jogkör, az intézkedési kötelezettség a települési önkormányzat jegyzőjétől átkerül a gyámhatósághoz, ami tulajdonképpen ténylegesen ennek a szakterületnek a hatósága, tehát majdnem hogy egy kézbe kerül a gyermekvédelmi igazgatás, a gyermekvédelmi ellátás kérdése. Viszont amit már a bizottsági kisebbségi véleményben is említettem, a javítóintézeti nevelésbe kerülő, illetve a büntetés-végrehajtási intézetbe kerülő fiatalkorúak esetében nem értünk egyet azzal, hogy a szüneteltetés megszüntetésre kerüljön az intézetbe való bekerüléssel.
Több szempontból nem tartjuk jónak. Az egyik szempont az, ami mind a kettőre érvényes, mind a javítóintézeti elhelyezésre, mind a büntetés-végrehajtási intézetbe kerülésre, szintén társadalmi igazságosság: azért, mert valaki jogerős büntetését megkezdi, attól még ugyanúgy egy oktatási intézménybe nem járó, az iskolát kerülő attitűdökkel rendelkező fiatalról beszélhetünk, aki valamiért ezt a szankciót megkapta, és joggal ezt a szankciót megkapta. Ezen szankció alól nem tudom, hogy miért mentesíti az, hogy vagy büntetés-végrehajtási intézetbe vagy javítóintézetbe kerül. Ha még azt mondanánk, hogy a javítóintézet vagy a büntetés-végrehajtási intézet a családi pótlékot a fiatalkorú ellátására felhasználhatná, akkor az lehetne, de a konkrét ellátására nem használhatja fel, az alapellátására nem használhatja fel - akkor még azt mondanánk, hogy érthető, amúgy meg nem.
A másik rész: itt kettébontanám a büntetés-végrehajtási intézményt és a javító-nevelő intézetet. A büntetés-végrehajtási intézményben egyértelmű, hogy ha az iskoláztatási támogatásban részesülő fiatal büntetés-végrehajtási intézetbe kerül, viszont szüneteltetés hatálya alatt van, akkor ha meg is szüntetik ezt a szüneteltetést, nem áll fenn annak a veszélye, hogy visszaél a szüneteltetés megszüntetésével, és nem látogatja az oktatási intézményt. Ugyanis a büntetés-végrehajtási intézmény keretei között nem tud mást csinálni, kénytelen a dolgozó kíséretében az oktatásban részt venni, viszont a javító-nevelő intézetnél nagyon sok esetben fordul az elő, hogy szökésben van a javító-nevelő intézetben lévő fiatal.
(14.20)
Erről Baráth Zsolt kollégámmal beszéltünk, aki végül is elég sokat dolgozott javító-nevelő intézményben, illetve nekem is volt rálátásom a munkahelyeim során. Az átlagtapasztalat az, hogy körülbelül a neveltek, a javító-nevelő intézeti ellátottak tíz százaléka folyamatosan szökésben van, és lehet, hogy még keveset is mondtam, lehet, hogy ennél egy magasabb számról is beszélhetünk. Akkor ezek szerint a notórius szökésben lévőknek a szüneteltetése megszűnik, tehát tulajdonképpen ugyanazt az iskolakerülő magatartást folytatja a szökésével, illetve a szökése ideje alatt, viszont iskoláztatási támogatásban részesül, ugyanis javító-nevelő intézet gondoskodása alatt van; tehát ez egyfajta javításra szorulna. Nem bízom abban, hogy mind a büntetés-végrehajtási intézetre, mind a javítóintézetre vonatkozóan befogadják az esetleges módosító indítványainkat, hogy a szüneteltetés ne szűnjön meg akkor, viszont egy cizellálásra lehet, hogy szükség lenne, hogy ugyanaz az 50 munkanapos hiányzás, ugyanaz a metódus érvényesüljön a javítóintézeti nevelt gyermeknél, mint a szüleinél lévő, oktatási intézményt látogató gyereknél az iskoláztatási támogatásra vonatkozóan. Tehát a felülvizsgálatok, a jelzések, a szüneteltetés intézménye ugyanúgy érvényesüljön a javítóintézeti nevelés ideje alatt is, mint a nem ilyen ellátásban részesülő fiataloknál.
Azzal is szintén egyet tudunk érteni, amit itt kormánypárti oldalról már hallottunk, hogy a gyermekjóléti szolgáltatás mint gyermekvédelmi alapellátás lakosságszámtól függetlenül kötelező önkormányzati feladat legyen minden településen. Ezt valószínűleg már régóta meg kellett volna tenni, ugyanis nagyon jól tudjuk azt, hogy nagyon sok esetben a kistelepülések azok, a kis lélekszámú települések azok, ahol legfőképpen szükség van a gyermekjóléti szolgálat működésére, illetve itt találjuk az ilyen szempontból legrászorulóbb gyerekeket is az esetek nagy részében.
A bölcsődei költségtérítéssel kapcsolatban én azért dicshimnuszokat nem zengenék ezzel kapcsolatban, hogy most tisztázva lesz ez a rendszer, hogy mennyivel jobb lesz, hogy tisztázásra kerülnek az intézkedések, mert úgy, ahogy van, a bölcsődei költségtérítés intézményével, a bölcsődei költségtérítés bevezetésével egyáltalán nem értünk egyet. Csak egy olyan módosító indítványt tudtunk volna elfogadni, ami a bölcsődei költségtérítést, illetve a bölcsődei térítési díjat egy huszárvágással megszünteti. Itt ráadásul nem is értem igazán..., azt még meg tudom érteni, hogy látva a szakmában érintettek, illetve az állampolgárok nemtetszését, csökkentik a költségtérítés díját, ami egy bizonyos pontban tapasztalható is, de a másiknál pedig emelnek. Tehát amúgy is elfogadhatatlan a bölcsődei díj bevezetése, de hogy még ezt emelik is egy módosító indítvánnyal, az már abszolút elfogadhatatlan.
Még egy zárójeles, ironikus megjegyzést, hogyha megengedik, tennék, ez pedig az, hogy örvendetes egyébként - ezzel az intézkedéssel is tökéletesen egyetértek -, hogy bevezetésre kerül a bölcsődei nap intézménye, ami egy szakmai napot, egy szakmai továbbképzési lehetőséget ad a bölcsődei dolgozók számára. Tulajdonképpen arról a napról beszélünk, amikor a munkanapon bölcsődei gyermekellátás nem működik, hanem a bölcsődei dolgozók szakmai fejlődésére alkalmazhatják. Ennek számomra, bár lehet, hogy ez csak az ellenzéki mivoltomból van, hogy mindenben a negatívat látom, de sajnos a tapasztalataim azt támasztják alá, hogy ez sok esetben igaznak szokott bizonyulni. Itt tulajdonképpen arról lehet szó, hogy az előző, Lázár János által benyújtott módosítás kapcsán minden egyes országgyűlési képviselő kapott egy levelet a bölcsődei dolgozók szakszervezetétől, és én ezt úgy látom inkább, hogy erre a levélre válaszként egy egészen más törvényben, egy egészen más vonatkozásban, a mindennapi munkájukat egy egészen más szempontból érintő kérdésben viszont egy gesztust nyújtanak feléjük, tehát ezt egy kicsit furcsának és kicsit ellentmondásosnak tartom. Ezt látom benne, ugyanis kicsit úgy tűnik, nagyon belebiggyesztettnek tűnik ebben a módosító indítványban ennek a bölcsődei napnak a bevezetése (Az elnök csenget.), én ebből vontam le ezt a következtetést. Remélem, nincs igazam, és tényleg minél többet fognak nyújtani a bölcsődei dolgozók számára is.
Köszönöm szépen.
