SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Holnap lesz a menekültek világnapja, amelynek keretében szerte a világon megemlékezünk a menekültekről, és biztosítjuk őket támogatásunkról, tiszteletünkről, bátorítjuk őket küzdelmeikben.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának 2011-es adatai szerint a világon közel 43 millió ember él menekültként, mert üldözés, háborúk, vallási vagy etnikai konfliktusok miatt el kellett hagyniuk hazájukat. De kik is ezek az emberek a statisztikákon túl, és vajon igaz-e az a vélekedés, hogy nagy részük a jobb megélhetés miatt hagyja el hazáját?
2001-ben, még a tálib rezsim alatt Pakisztánban dolgoztam menekülttáborokban. Volt egy hírhedt, 50 ezer fős Jalozai nevű tábor, amit a pakisztáni kormány be akart zárni azon a címen, hogy az ott élők nem menekültek, hanem gazdasági migránsok, és a jobb megélhetés érdekében mentek Pakisztánba. Tisztelt Képviselőtársaim! Azok a jobb megélhetési körülmények azt jelentették, hogy egy gyakran 6-8 fős család egy 2 négyzetméteres műanyag fóliasátorban élt a pesavari 43-45 fokos hőségben.
A tálibok bukása után még két évig éltem Afganisztánban, úgyhogy pontosan tudom azt, hogy a pakisztáni körülményekről sok mindent el lehet mondani, de hogy jobbak, azt biztosan nem. A menekülttáborban a szemem láttára haltak meg csecsemők az éhségtől, a betegségektől, miközben zokogó szüleik könyörögve néztek rám. Láttam, ahogy afgánokat ütnek-vernek a pakisztáni rendőrök az utcán, csak azért, mert afgánok voltak. Láttam, hogy hogyan nézegetik az afgán családok az otthoni fotóikat házaikról, nyaralásaikról. Ezek az emberek nem akartak Pakisztánban élni.
Az a nemzetközi szervezet, aminek én is dolgoztam, elhatározta, hogy végigkérdezi a Jalozai-tábor lakóit, és megnézi, hogy igazuk van-e a pakisztáni hatóságoknak, amikor azt állítják, hogy ők nem valódi menekültek. Kiderült, hogy az ott élők háromnegyede a harcok és a kínzások elől menekült el otthonról. Sokan a tálibokkal folytatott küzdelemben, háborúban elveszítették anyjukat, apjukat, gyermeküket, házastársukat, sokakat megcsonkítottak, megaláztak, prostituáltnak használtak, és minden esetben elvették házaikat és teljes vagyonukat. A felmérés eredményeképpen a végén nem zárták be ezt a tábort, és persze közben az is kiderült, hogy a pakisztáni kormány igazából egy befektetőnek akarta eladni a tábor területén fekvő telket.
Sajnos, nem minden menekült olyan szerencsés, hogy nem küldik vissza a kínzásba, a biztos halálba. Idén áprilisban az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága egy szokatlanul kritikus tartalmú jelentést adott ki a magyarországi menekültpolitikával kapcsolatban. A jelentés szerint a magyar határőrizeti szervek többek között a szerb-magyar visszafogadási egyezmény keretében menekülőket toloncoltak vissza Szerbiába anélkül, hogy menekülésük okait megvizsgálták volna. A menedékkérők jelentős részét őrzött szálláson, börtönkörülmények között tartják fogva, az őrizet bírósági felülvizsgálata formális. A dublini megállapodás értelmében az Unió más országaiból ide visszaküldött menekülteknek nincs esélyük arra, hogy védelemben részesüljenek. Mindezek alapján az Unió számos országában bírói ítélet tiltotta meg, hogy menedékkérőket visszaküldjenek Magyarországra.
Tisztelt Ház! Munkám során sok olyan menekülttel találkoztam, akinek teljes családját kiirtották az otthon folyó háborúban. Találkoztam olyan férfival, akinek csak azért, mert nem akart otthon harcolni, nem akart fegyvert fogni, a szeme láttára megölték kisfiát, kislányát. Ezt az embert egyébként a magyar hatóságok visszaküldték Afrikába, azon a címen, hogy az ő országa biztonságos.
De találkoztam olyan vajdasági magyar férfival is, aki anno a bosnyák háború elől, a katonai behívás elől menekült Magyarországra. 1998-ban őt is visszaküldték a magyar hatóságok arra hivatkozva, hogy a Milosevics-Holbrooke-megállapodás nyomán az ellenségeskedések Koszovóban megszűnőben vannak, a katonai szolgálat teljesítése pedig az alkotmány előírásaiból adódó kötelezettség.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy napirend előtti felszólalás természetesen nem alkalmas arra, hogy érdemben megvitassuk a magyar menekültjogi szabályozást vagy az ENSZ bírálatát. Egy napirend előtti felszólalás arra elég, hogy elgondolkozzunk ezeken az egyéni történeteken, azon, hogy kik állnak ezek mögött a statisztikák mögött. Amikor azt halljuk a magyar hatóságoktól, hogy a magyar érdekekre hivatkozva visszaküldenek embereket, gondolkozzunk el azon, hogy kiket küldünk vissza. Tudjuk-e azt, hogy a kiszolgáltatott, megtört vagy éppen szülők nélküli gyerekeket küldünk vissza éppen a biztos halálba?
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon tavaly körülbelül 1500-an nyújtottak be összesen menekültkérelmet, 20 százalékkal kevesebben, mint az előző évben. Ebből elenyésző számban maradnak itt Magyarországon.
Tisztelt Képviselőtársaim! A menekülteknek nincs választási lehetőségük, nekünk van, segítsünk nekik. Köszönöm. (Taps.)
