GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Lehet, hogy ebben a nagy melegben a végtermék több mindenkit érdekelne, de ez már csak egy ilyen műfaj.
Azzal szeretném kezdeni, hogy valóban igaza van Tiffán képviselőtársamnak, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy egy jó törvény szülessen, ami a szőlőtermelést és a borgazdálkodást szabályozza. Az is igaz, hogy sok olyan európai uniós változtatás is történt, amelyhez igazodni kell, sőt van olyan dolog is ebben a törvényben, ami elébe megy ennek, ami helyes. Az is tény, hogy nagyon sok adminisztrációtöbblet van Magyarországon, aminek a csökkentése valóban időszerű és megfontolható, de azért itt egy pillanatra megállnék, mert abba a hibába viszont nem szabad esni, amibe a pálinkaügynél estünk, hogy nagyon-nagyon egyszerűvé tettük Magyarországon a pálinkafőzést, és most már jönnek a statisztikai eredmények, hogy minden harmadik vizsgálat visszaélést tár fel. Oda nem szabad eljutni, hogy ez az adminisztrációcsökkenés odavezessen, hogy toljuk át a rendszert teljesen fekete vagy egyéb irányokba - igaz, hogy a túlzott adminisztráció is általában ezt erősíti.
Amit jeleztünk a bizottsági ülésen is, és több olyan anyag van nálunk, amelyet különböző szakmai szervezetek írtak, az az, hogy annak ellenére, hogy tény és való, hogy a szőlészeti albizottság - ez szóba is került - nagyon sokat foglalkozott ezzel a törvényjavaslattal, továbbra is úgy tűnik, hogy nem biztos, hogy kisebb módosításokkal ebben a rövid időszakban, ami a parlamentben most rendelkezésünkre áll, egy mindenki számára elfogadható és a szakma teljes köre számára elfogadható törvény megszülethet. Igazából nem is értjük, hogy az erről a témáról - ami néhány elemében csak 2013 augusztusa után lesz követendő - való döntés miért nem bírná ki, mondjuk, őszig.
(9.20)
Jeleztem az államtitkár úrnak is, a bizottsági ülésen is elmondtam, az lenne a szerencsés, ha ez a mostani tárgyalási szakasz az általános vita után nem zárulna le ebben a rendkívüli ülésszakban, hanem megadnánk erre a nyarat, hogy minden olyan probléma, minden olyan ügy, ami nincsen még tisztázva, tisztázásra kerüljön, és szeptemberben, az első néhány ülésen véglegesíteni lehetne ezt a kérdést.
Mi most is adtunk be módosítókat, várhatóan még a mai nap folyamán további módosító is beadásra kerül, de nem nagyon szeretjük ezt a rohamtempót. Az is érdekes, hogy június 5-én még azt írja az egyik érdekképviselet, hogy összességében a tervezet beterjesztésre alkalmatlan, további széles körű szakmai egyeztetést igényel, de mára már minden kigömbölyödött. Én elhiszem, hogy erre jó egy albizottsági ülés, ott mindent tisztázni lehet, de így nagyon-nagyon sok probléma van. Hogy néhányat említsek. Az adminisztráció az exportnál valóban csökken, a harmadik világbeli exportnál, de azért szeretném jelezni, képviselőtársaim, hogy attól, hogy az MVH helyett bizonyos feladatokat a hegybírók látnak el, ha a feladatok ugyanazok lesznek, nem lesz adminisztrációcsökkenés, annyi lesz, hogy az ellenőrzés máshová kerül.
A másik: van egy olyan félelmem is, hogy a végén a hegyközségi rendszer kiüresítését is hozhatja ez a törvény. Nincs ugyan erről ebben szó, de azért ha valaki végignézi alaposabban ezt a törvényjavaslatot, látja, hogy nagyon sok feladatot vesz el a hegyközségektől, olyan, eddig odatelepített feladatokat, amelyek szerintem ott voltak jó helyen, és a hegybírókat pedig valóban ellátja különböző hatósági jogosítványokkal. Most nem szeretnénk, ha ennek az egyenes útja az lenne, hogyha a hegybírók, mondjuk, egy éven belül a kormányhivatalok alkalmazottjai lennének. Lehet ilyen végkifejlet is, és akkor onnan kezdve egy totális központosítás van, ami az eddig kialakult helyi szerepüket teljesen lehetetlenné tenné.
A másik, hogy kicsit olyan érzésünk van, hogy iszonyatos mennyiségű feladat kerül át a hegybírói körbe, de ha valaki megnézte a 2013. évi költségvetést, egy szó nincs arról, hogy mondjuk, ezek a feladatok miből lesznek finanszírozva. Ezt elmondtuk a bizottsági ülésen is. Tehát erre is kellene azért egy kis idő, a költségvetési vita kapcsán tisztázni, hogy akkor ki fizeti majd a révészt, mert ha az államnak csak az a célja, hogy az MVH egyébként szűkös kapacitásai miatt egy eddig kvázi társadalmi szervezetként működő rendszerre telepített feladatokat így mentesítsen az állami kiadásoktól, attól nem lesz jobb munkavégzés, nem lesz gyorsabb semmi, annyi lesz, hogy helyben lehet majd ütni a saját maguk által választott embert. Mondjuk, ebben is vannak kétségeim, hogy ha valakit egy közösség választ, utána hogyan fog azzal a közösséggel szemben érdemben, hatósági emberként fellépni.
Azt gondolom, a pozitív dolgokat már említettem, mondanám tovább azt, ami ebben tényleg egyértelműen előrelépés, ez az elhagyott területek ügye. Igaz, az is felmerült a bizottsági ülésen, hogy nem biztos, hogy főleg az üdülőövezetekben a kényszerkivágás a megoldás. Ennek a végső formáját is valahogyan másképp kellene szabályozni, vannak erre nemzetközi példák, hogy akár kényszerhasznosítással, ugyanis ez nem ugyanaz, tehát ez egy teljesen más dolog. Abban, úgy tűnik, konszenzus is van, hogy valamit ebben csinálni kellene, mert nagyon-nagyon csúnyán néz ki az egri borvidék meg a Balaton-felvidék. Tehát ott rengeteg kivágás történt, nem nagyon láttunk újratelepítéseket, és főleg a turisztikai övezetekben nagyon-nagyon rossz látvány, legalább olyan rossz látvány a lyukas és üres parcella, amit nyilván valamilyen módon az emberek azért karban tartanak, ha tudnak, mint az, hogyha elhanyagolt szőlő van. Ezt megfontolásra ajánlanám, beszéltünk is erről tegnap, hogy ezt, ha lehet, így kellene megoldani, hogy legyen kényszerhasznosítása, erre valamilyen szervezetet kijelölni, hogy akár pályázati úton vagy bármilyen úton ezt nyilván meg lehessen tenni. Tudom, hogy nagyon komoly magántulajdon-védelmi aggályok is felmerülhetnek ebben az esetben, de vannak olyan ügyek, amikor a közösség érdeke felülírja a magánérdeket, főleg akkor, ha mondjuk, nagyon hosszú távon látszik, hogy nem érdekli annak a kezelése, ami a tulajdonában van.
Az előkészítettség okán egy példát még hadd mondjak, ami ugyan nem szigorúan a bortörvényhez tartozik, de miután itt van az államtitkár úr, ez a legegyszerűbb, ha mondom. A tegnapi híradások arról szóltak, hogy van egy miniszteri rendelet, amelyben a nyári gyerekétkeztetésnél előírták, hogy 30 százalék helyi terméket kell alkalmazniuk a konyháknak, különben nem kapnak állami támogatást. Ez most odavezetett - lehet, hogy túloz a média, mert nyilván nem lehetett utánanézni tegnap este óta, hogy ez most mennyire igaz, mennyire nem -–, hogy nagyon-nagyon sok településen azért nem fognak kapni a rászorulók nyáron étkeztetést, mert nincsen helyi termelő. Tehát ne járjunk úgy az ilyen ügyekkel, hogy a nagy hevület odavezet, hogy olyan jogszabályt fogadunk el, ami betarthatatlan. Én tartok attól, ebben is vannak ilyen jelek, hogyan fogja majd ez a hegybírói szervezet pluszfinanszírozás nélkül ugyanezt tenni. Azt kérném az előbbi példám kapcsán, de azért ennek még majd utána kellene nézni, államtitkár úr, és a miniszteri rendeletet gyorsan meg kell változtatni, mert itt van a nyár, és a rászoruló családok megszokták, hogy bizonyos körben azért étkezést kapnak a gyerekeik. Ne legyen ennek adminisztratív korlátja az, hogy most mondjuk, vannak olyan megyék, ahol nem alakult ki 20 év alatt sem a helyi krumpli- vagy zöldségtermelés, egyszerűen nem tudnak ráállni, vagy nem is jók annak a térségnek az adottságai. Tehát azért nem lehet mechanikusan dolgokat csinálni íróasztal mellől, mert akkor ennek ez a vége.
Úgyhogy összességében mi azt szeretnénk, hogyha ez a törvényjavaslat megszavazható lenne. Nyilván kíváncsian várom a bejövő módosítókat, amelyeknek egy része majd nyilván bizottsági lesz, mert akkor van még a legtöbb idő ezeknek a kezelésére, de fenntartanám azt a javaslatomat, hogy fontolja meg a kormány, és fontolja meg a minisztérium, hogy ne zárjuk le ezt a vitát a jövő héten a részletes vita után, és a rendkívüli időszakban ne tegyünk pontot erre a törvényjavaslatra, hanem bírjuk ki ezzel a döntéssel a szeptembert, mert sokkal, de sokkal nyugodtabb szívvel lehetne ezt a törvényt támogatni, ha ez így történne, és minden olyan lényegi kérdést… - mert most az apróságokat lehet korrigálni, ez nem probléma, de a lényegi kérdés vita nélkül maradna ebben a dologban.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és ezt kérem továbbra is a kormánytól, hogy ha lehet, akkor így járjunk el ebben az ügyben. Köszönöm a figyelmüket.
